80. rész.


„ Párok ”



- És mit csinálsz ma este?
- Tessék? –Georg felemelte a fejét, ránézett Gracielára és visszakérdezett, mert nem volt benne biztos, hogy a lány valóban ilyesmit kérdezett tőle. Pont tőle.
- Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz ma este?
Hát mégis igaz. Azt kérdezte, hogy mit csinál ma este és minden bizonnyal hozzá intézte kérdését, hiszen csak Ő volt a szobába.
- Ööö… Nem tudom. Semmit.
- Gondoltam megkérdezem, mert ha arra várok, hogy te kérdezd, akkor sosem jutunk egyről a kettőre.
A fiú érezte, hogy elvörösödik, ezért inkább lehajtotta a fejét, és látványosan behúzta a nyakát.
- Parancsolsz? – kérdezte alig hallhatóan. Graciela felsóhajtott.
- Mindegy...
Georg érezte, hogy ennél már nem lehet rosszabb a helyzet, ezért menekülőre fogta.
- Ööö…Akkor én megkeresem Billt. Beszélnem kell vele… Beszélnem kell vele valami fontos dologról….
Graciela csak hümmögött egyet Georg gyorsan felállt és kimenekült a szobából. Ha kevésbé csinos, bájos, okos, tökéletes lányról lenne szó, akkor talán jobban menne. Így viszont nem…


- Jobb lenne, ha holnap nem mennél suliba…
- Miért nem?
Tom és Emma még mindig a nappaliban voltak. A fiú a kanapén ült, a lány pedig neki dőlt és Ő átkarolta.
- Felesleges… - legyintett Tom. – Minek?
- Talán, mert tanulnom kell, mert meg kell szereznem az érettségit vagy, mert a szüleim így akarják?
- Ne törődj azzal. Majd jössz velünk turnézni.
- Oh, Tom… Ez hülye ötlet.
- Miért?
- Mert nem hagyhatom ott a sulit. Már csak egy évet kell kibírnom és megkapom az érettségit.
- Akkor iratkozz át egy másik suliba…
- Oh… - Emmának csak most esett le, hogy mit is akar valójában Tom. Hogy Ő ne találkozzon többet Josh-al.
- Tudod mit? Sokkal jobban jársz, ha én iskolába járok.
- Miért is?
- Mert így próbára tehetsz. Bebizonyítom neked, hogy engem nem érdekel Josh. Még akkor sem, ha egy méterre van tőlem.
- Egy méterre?
- Jah, előttem ül… - sóhajtott Emma és Tom is felsóhajtott utána pár másodperccel.


Valeria az egyik emeleti szobában volt a Kölyökkel és beszélgettek. A kisfiú elmondta, hogy neki nagyon tetszik az iskola, és egyáltalán nem zavarja, ha Bill vagy Tom viszi el, ha Valeria nem ér rá.
Közben Bill az ajtóból figyelte őket, hangtalanul. Valeria és a Kölyök annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették az ajtóban álló fiút.
- Persze Maria is elvihet. Tudod, Ő megy minden reggel Emmáért, mert pont útba esik neki és Emnek még nincs jogsija.
- Értem. Akkor nem kell aggódnom érted. Mindenkivel összebarátkoztál.
- Hát, Graciélával nem annyira. Ő nem annyira barátkozó típus, de azt mondják, hogy jó fej, csak időt kell neki hagyni.
- Áh, igen? És ezt ki mondta?
- Hát, Bill, mert csak Ő van vele olyan nagyon jóba.
- Tényleg?
- Igen. A többiekkel csak úgy jóban van, de Billel a legjobb barátok.
- Lehet, hogy többről van szó.
- Dehogy – legyintett a Kölyök -;Graciela és Bill testvérek.
- De nem vérszerinti.
- Az mindegy.
- Szóval szerinted Bill nem szerelmes Gracielába?
- Te jó éj, dehogy!
- És nem is tetszik neki?
- Nem. De miért kérdezgetsz ilyeneket?
- Mert…Mert meg akarom óvni Billt egy csalódástól. Nem lehet szerelmes a saját testvérébe.
- Nyugi, nem szerelmes belé. Csak szereti, úgy, mint a testvérét.
- Ez megnyugtató.
Bill halkan sóhajtott, majd elindult. Valeria és a Kölyök sem vette őt észre, aminek szívből örült. Jó volt egy kicsit nézni Valeriát és közben hallgatni őt.


- Le kéne mennünk a többiekhez, nem? – kérdezte Maria, majd felállt.
- Nem – húzta vissza Gustav.
- De már biztos megbeszéltek mindent. Már nagyon sok idő telt el.
- Nem számít. Inkább maradjunk itt.
- De csak gyorsan…
- Használd ki az idő, Maria. Ugyanis hamarosan végzünk a lemezzel, és utána jönnek a fellépések.
- Hamarosan végeztek?
- Ha nem tűnt volna fel, elég sok időt töltöttünk mostanában a stúdióban.
- Igen, de én olyankor suliban vagyok és így nem, nem tűnik fel.
- Nos, akkor most már tudod…
- Hiányozni fogsz. – Maria Gustavhoz bújt.
- Te is nekem. – ölelte át szorosan a fiú. – De már csak egy éved van hátra és te is jöhetsz velünk.
- Már alig várom. De ha Emma és Tom nem békülnek ki, akkor elég unalmas lesz egyedül, mint lány.
- Majd összehozzuk Georgot és Graciélát.
- Nah, arra nem nagyon kell rásegíteni. Már így is majd’ kiesik a szemük, mikor egymásra néznek.
Gustav elnevette magát.
- Akkor már csak egy szingli maradt.
- Bill – mondta egyszerre Maria és Gustav.
- Majd őt is összehozzuk valakivel – lelkesedett Maria.
- És kivel?
- Hát…ööö…Jessica szingli, de egy kiállhatatlan ri.bi, Caroline és Amelie szintén szóba sem jöhetnek.
- Ha felsorolod Valeria egész baráti körét…
- Nem csak az övé.
- De most mondtad, hogy Jessica egy ri.banc…
- Mert az is, és utálom, de attól… Hogy is mondjam. Szóval, ha nem kell, akkor nem szeretjük egymást, de ha valaki ellen össze kell fogni vagy ilyesmi, akkor összetartunk. Fura, nem?
- Csajok… - emelte az égre a tekintetét Gustav.
- Egyébként meg csak azért mondtam, mert Ők jutottak először eszembe.
- Ennyi erővel ott van Valeria és…
- Hát persze, Valeria! – kiáltott fel Maria.
- Valeria?
- Bár… Gondolod, hogy Bill még mindig szereti?
- Te honnan…?
- Ugyan már. – legyintett Maria. – Ezt mindenki tudja. Aki meg nem veszi észre, az vak.
- Akkor azt hiszem, hogy kialakultak a párok.
- Már csak meg kell történnie a dolgoknak – mosolygott Maria.