16.rész

- Jól vagyok. Nincsen semmi bajom. De én csak azért kérdeztem, mert aggódtam érted. Érted?

- Persze hogy értem.

- Mi volt ez a nagy huppanás? - kérdezték a többiek amikor leértek az emeletről

- Semmi. Csak leestem a lépcsőről. Amúgy ma mit fogunk csinálni?

- Én nem tudom. Mondjuk menjünk el moziba, már úgy is játszák a Step up 2-őt. - mondta Gabi

- Nekem jó! - mondtam

- Nekem is. - moondták a többiek.

- És akkor mikor.......Várjatok kinyitom! - mondtam mert csöngettek. - Szia Lena! - köszöntem

- Szija Am. Csak gondoltam eljövök  megnézni hogy mi van veled, mert már több mint egy hete nem voltál velünk.

- Semmi különös. Csak Bill ugye kórházban volt, meg ilyesmi és velük voltam.

- Jah már értem! Elég sokat vagy velük nem gondolod? - kérdezte

- Mi van? Mi az hogy sokat vagyok velük? Ők a barátaim jó hogy velük vagyok! - mondtam

- Jah akkor mi már nem is vagyunk a barátaid? - kérdezte Lena idegesen és már kiabált

- De ti is a barátaim vagytok, de nem értem. Rajtatok kívűl nem is lehetnek más barátaim? - kérdeztem már én is kiabálva

- De lehet. De pont két ilyen kislányra cserélnéd le az egész csapatot? Az egyik buzi a másikról meg ne is beszéljünk!

- Egy ők nem lányok. Kettő sokkal nagyobb szívük van mint bármelyikőtöknek. Három és igen lecserélném a csapatot! - mondtam nyugodtan

- Persze mert egy buzival több dologról tudsz beszélgetni! - mondta Lena gúnyosan. Erre én adtam neki egy hatalmas pofont

- Soha több ne mond Billre hogy buzi!!! Megértetted?Soha! És jó lesz ha elkerülöd őket. Ha egyszer is meglátom valamelyikőtöket a közelükbe nem tudom mit csinálok veletek. - kiabáltam már megint

- Ezt még nagyon megfogod bánni. Te is és a kis barátaid is. - üvöltötte és elrohant.

Nem tudom hogy mi ütött Lenába. Soha nem volt ilyen. Becsuktam az ajtót és bementem a nappaliba. Mindenki rámnézett Bill pedig lehajtotta a fejét.

- Mindent hallotatok? - kérdeztem

- Igen! - mondták

- Sajnálom! - mondtam miközben leülltem Bill mellé

- Bill nem ti tehettek róla! - simogattam meg a hátát.

- De most miattunk összevesztél a barátaiddal. - mondta még mindig lehajtott fejjel.

- Aki ilyeneket mond nekem az soha nem is volt a barátom. Nagyon rosszul esett, de épp itt volt az ideje hogy rájöjjek hogy sosem voltak az igaz barátaim. Egy igaz barát a hibáimmal és a többi barátommal is elfogad.

- Nah. Ne szomorkodjunk. Inkább menjünk el bulizni. - javasolta Gabi

- Végre egy jó ötlet. - mondta Tom

- Hát igen. Mivel én találtam ki. - mosolygott Gabi, amit Tom egy puszival jutalmazott.

- Jó menjünk. De hova? - Max

- Keressünk valami helyet. Mindenki menjen haza és találkozzunk a szökőkútnál. - Gabi

- Jó akkor ott találkozunk. - mondta Bill is beleegyezve és felállt. - Szia Am. És te se szomorkodj! - ölelt meg

- Jaja. Mindjárt találkozunk és akkor újra láthatsz! - mosolygott Tom.

- Jó de nagyon vigyázzatok. Max te is hozd el Nathalit. - mondtam.

- Rendben! Szia hugi. - adott egy puszit és elmentek.

Gyorsan letusoltam, felöltöztem és elindultam a szökőkúthoz.. Lassan sétáltam végig az utcákon. Szinte mindegyik üres volt, néha egy egy ember feltűnt. Már majdnem ott voltam amikor belebotlottam egy egész csapat fiúba. Azok a fiúk a ,,barátaim" voltak. Megpróbáltam úgy elmenni mellettük hogy ne vegyenek észre amikor: