Új bejegyzés Frissítés

2005.12.06. 12:37

A Széltetőn vagyunk. Pontosabban Aragorn és a 4 hobbit. A lényeg, ami lényeg, hogy a 4 kisember már alszik, csak a Vándor nem tudta lehunyni a szemeit. Csak feküdt egy kőnek támaszkodva. A flaskája után nyúlt, talán azt gondolta, majd az ital elaltatja. Megtalálta amit keresett. Lecsavarta a kupakját és undorodva elhajította. Mivel a tanyán volt a disznóvágás, és nem volt tál, ahová csörgedezhetettt volna az állatt vére, ezért Ari kulacsát használták-e célra. Bár a húst imádta a férfi, a vér nem volt neki való. Na jó, talán az orkoké, de azoknak édes és sűrű. Vége Írta: Kori

2005.10.30. 18:58

2. fejezet Mákos Roló zsebét édes teher húzta Hobbifalva talaja felé. Sikerült túladni az odúján, a Megyei Ingatlanközvetítő jó árat fizetett érte. Kiadhatta volna bérbe is, de félt, hogy a hobbialbérlők lelakják majd, aztán se pénz, de prosztó. Tekerdi Sunyival megvárták, míg besötétedik - Dangalf a lelkükre kötötte előzőleg, hogy az utazásuknak titokban kell maradnia -, aztán ráléptek a faluból kivezető ösvényre. Alig hagyták el a földbe vájt házikókat, amikor az utat szegélyező sövény mögül két alak toppant eléjük. - Hát ti, hová igyekeztek? - kérdezte Tyúk Peregrím, akit mindenki csak Pipinek szólított. - Ööö...Bakföldre megyünk, barna sörért! - tódította Roló. - És csak utána néztek be Morgóba gyűrűt olvasztani, vagy előtte? - érdeklődött Sörgida Tréfa, a másik toppanó. - Az a lepcses pofád, Sunyi, az! - pillantott rosszallóan Roló a lábujjait vizsgáló Tekerdire, aztán visszafordult Pipiékhez - Gondolom jönnétek ti is... - Hát, ránk férne egy kis változatosság, kaland, mielőtt megöregszünk! - mondta Tréfa - Elvégre fiatalság: baromság! - Na jó, nem bánom! - legyintett egyet az ifjú Mákos - Előre Gríz városába! Ott vár minket Dangalf. - Ő már előrement? - kérdezte Sunyi. - Igen, biztos lehetsz benne. Hajnali 11-kor, mikor felkeltem, már üres volt az ágya. Meg a komód teteje is: ott tartottam Bilbó bácsikám antik homokóráját, régóta szemezgetett vele az öreg. Tegnap este még felhúztam. Egy plusz pár zoknit. Olyan hideg volt éjszaka, hogy majd lefagytak a bütykeim. - Mi dolga lehet a vén kuruzslónak? - tűnődött Pipi. - Azt mondta, be kell még ugrania egy régi kollégájához, Fehér Szamurájhoz. De most már induljunk végre! És a négy barát nekivágott az útnak. Jó ideje mendegéltek már, dimben-dombon, folyón-patakon, erdőn-mezőn, tócsán-tavon, úton-útfélen, itt-ott-amott, hegyen-völgyön keresztül, amíg elértek a Megyét határoló roppant rengeteghez. Az erdő szélén Pipi egy heverésző alakot vett észre. Tyúk szeme volt a legélesebb négyük közül. - Állj! Kik vagytok? - ugrott talpra a bohém kalpagot viselő vidám kis figura, amikor odasomfordáltak hozzá. - Hobbik vagyunk. - szólt Roló, és illendően bemutatta a csapatot - Ez itt Pipi, ő Tréfa, az a vörös üstökű Sunyi, engem pedig Rolónak hívnak! - hajolt meg kedélyesen. - Ti viszitek a Gyűrűt Morgóba? - kérdezte a fickó. - Sunyi! - egyenesedett fel Roló egy szempillantás alatt. Sunyi a fák alatt állt, és feszült figyelemmel hallgatta, hogy nő a taplógomba. - Majd még számolunk...- tért napirendre a dolog felett Mákos - És benned kit tisztelhetünk? - nézett az erdei emberre. - Bombajó Toma vagyok, az Erdő Csősze. - Ez lenne az Öregerdő? - Ez. Szerencséd, hogy Öregerdőnek szólítottad. Egyben közölném is, hogy erre nem mehettek tovább, kerüljétek ki. - Ne ba...babrálj ki velünk, Toma! - kérlelte Tréfa. - Mondom, hogy nem engedlek be benneteket! Túl veszélyes lenne! - nyomatékosította Bombajó koma - Egyrészt tele van az Erdő Kendtekkel, akik bizony szeszélyes teremtmények. Képzeljétek csak el, ha valamelyikük foglyul ejtene a szikkadt gyökereivel, mondjuk téged! - bökött fejével Pipire. - Aztán meg a fákon túl kezdődnek a Síbuckák. - folytatta - Azt meg végképp nem ajánlom, hogy arra kószáljatok! Ha beestek egy ottani szellemlakta üregbe...Brrr! Rossz belegondolni! Valamint, ha valaki valaha megírná a veletek történteket, mire az Öregerdős részben megeső lehetetlen kalandjaitok végére érne, izületi gyulladást kapna az ujja. Én rá is gondolok. Ráadásul, ma én sem tudnék a segítségetekre sietni, ugyanis minden r-betűs nap estéjén az asszonykámmal, Kendermaggal kell huncutkodnom. Sajnálom. - Milyen nap is van ma? - számolgatott az ujjain Pipi. - Préntek. - segítette ki a Csősz. - Hát akkor kerülünk...- sóhajtott nagyot Roló. - Hogy végtelen jóindulatomat bizonyítsam - enyhült meg Bombajó Toma hangja -, felszerszámozlak benneteket. Látom nincs fegyveretek, pedig egy ilyen küldetés során nem ártana. Tekintsétek meg a portékámat! - húzott elő egy ládikót a kullancsosból. Bombajó koma ugyanis másodállásban fegyvereket csempészett be a Megyébe. Felnyitotta a fedelet, kis ideig turkált, aztán négy rövid kardot húzott elő. - Na, megtaláltam! Ezek pont a ti méretetek. - mutatta feléjük az árut - Az egyik vészhelyzetben világít is! - Világító kard...- csodálkozott Roló - Jól jön, ha ki kell menni éjszaka...Mibe fájna ez nekünk? - Mennyit adnál értük? - kérdezett vissza Toma. Roló megmondta. - A madarak bentebb vannak, hobbika! - kiáltott fel az összeget hallva a Csősz - Ennyi pénzért tudod mit szoktam adni? Pengenélküli nyeletlen bicskát! Minek kezdek én is csórókkal?! - húzta fel a szemöldökét. - Középsőrész megmentése a tét! Igazán adhatnál engedményt! - rótta meg Roló. - Na jó, de csak azért...- csapott a tenyerébe Bombajó. - Én vagyok a csapat vezetője, enyém a világítós! - ragadta magához a különleges pengét a fiatal Mákos, aztán búcsút intettek az Öregerdő Csőszének. Jókora utat tettek meg, kezdett bealkonyodni. A faágak árnyékolta ösvényen, amin a hobbik haladtak, hirtelen vad széllökés söpört keresztül. A fény mintha elhalványult volna, az erdő hangjai elnémultak, csak a száraz falevelek nyugtalanító zörgése hallatszott. Roló rosszat sejtve bámult a sűrűbe vesző utacskára. Sajnálta, hogy most nincs velük Dangalf, de tudta, mit tanácsolna most az öreg varázsló. - Fussatok, bolondok! - kiáltott cimboráira, azzal átvetette magát az útmenti bozóton. Társai rémülten követték, bár ők sem látták a bokrok mögötti meredélyt. Orrán-száján ért földet mindahány. Riadtan kuporogtak odalent az avarban. Fentről súlyos lódobogás hallatszott, aztán baljós léptek zaja ütötte meg hegyes füleiket. Lélegzetvisszafojtva pislogtak egymásra. A félelmetes lovas végül hátasára pattant, és kisvártatva elrobogott. - Ki volt ez? - zihálta Sunyi, miután kiköpött egy színpompás házú csigát. - Azt hiszem, a Gyűrű kellett volna neki. - szólalt meg Roló - Dangalf mintha azt mondta volna, hogy Bilbó bácsi egy Gólem nevű pasastól lopta annakidején. De a tizedik sör után mondta, lehet, hogy csak álmodtam az egészet... - Ezt eddig mé' nem említetted, rohaggyámeg! - fakadt ki Tréfa - Ha ezt tudom...Most mi is jól belekeveredtünk... Letörten folytatták útjukat, és az elcsigázott hobbik estére ott álltak Gríz kapui előtt.

2005.10.30. 09:47

:) Ezt berakom a Titkos naplókhoz! Keselyüstök

2005.10.27. 16:58

A Gyűrű Fura A Gyűrű Sietsége - 1. fejezet Köszönöm mindnyájatoknak, hogy eljöttetek a születésnapomra! - szólt az egybegyűltekhez az öreg Mákos Bilbó, miután fellépett az asztal tetejére. - Köszö...- folytatta volna tovább a mondókáját, ha az előzőleg elfogyasztott nyolc korsó mézsör nem kaszálja ki alóla a lábait. Hajlott korához képest gyorsan kiszabadította magát a széklábak fogságából, aztán úgy döntött, nem baj, ha nem látja mindenki, elég, ha hallják. - Tehát! Köszönöm néktek Cövekek, Hibbantak, Hurkák, Kolbászok, Böffentek, Kürtősek és Alakosok! Ha valakit kihagytam volna, az így járt! Egy vallomással tartozom nektek. Aki még nem aludta a részegek zavartalan álmát, az feszülten nézte. A saját kupáját, nehogy valamelyik pofátlan asztalszomszédja magába szűrje belőle a jóféle szeszt, kihasználva a beszéd figyelemelterelő hatását. - Ma este útra kelek! - jelentette be drámai hangon Bilbó - Nemrég megismerkedtem egy Pipitér nevű nővel. Na, hogy az miket tud...! Elég annyi hozzá, elköltözünk Kúria bányáiba, ahol zavartalan környezetben minden este jól érezhetjük egymást! Viszontlátásra! - azzal hipp-hopp, eltűnt a döbbent hallgatóság szeme elől. Gödrösék legkisebb fia ocsúdott fel elsőként - ő még viszonylag józan volt -, és kihúzta Bilbót az asztal alatti pocsolyából, ahová az újfent behemperedett. Stabil oldalfekvő-helyzetbe tornázták rongybábként liffegő tagjait, aztán visszatértek a mulatsághoz. Mákos Roló elégedetten könyökölt vissza az asztalhoz. Legalább az öreggel nincs több gond ma este. - gondolta. - Hol késik már Dangalf? - kérdezte a mellette ülő Tréfától - Előre leperkáltam a tüzijáték árát, ha átver és nem jön, nagyon zabos leszek! Mielőtt Tréfa válaszolhatott volna valami vereteset, hatalmas, szikrázó gömb emelkedett az égre Hobbifalva széléről. A gyönyörűen izzó tűzgolyó röptét jókora durranás kisérte. - Na végre! - kiáltotta Roló, és lelkesen tapsolni kezdett. - Hamar, hamar, hobbik! - rohant elő az odúk irányából Borbuggyan uram - Megint felrobbant a pálinkafőzde! Begyulladt a cefregőz! Kapjon magához vödröt mindenki, mielőtt leég a Megye! Az ifjabbik Mákos lemondóan legyintett egyet, és úgy döntött, mára elég a szórakozásból. Hazafelé vette az irányt. Ahogy az odújához ért, egy hórihorgas alakot vett észre a sötét félhomályban. A magas alakon piros köpönyeget lobogtatott a kései, lágy szellő. - Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló - Hát pirosköpenyes varázsló vált belőled, mióta nem találkoztunk? Piros Dangalf...- ízlelgette az új nevet. Kicsit sörízű volt. A nyelve szerint, legalábbis. - Te szerencsétlen! - szólt az alak, és miután levette a köztéri rúdra akasztott üvegbúráról a csomagolópapírt, a világítóbogarak fénye felfedte kilétét - Puttonyos Miku vagyok, nem ismersz meg? Kicseréltem a világítást a putrid előtt, már egy hete megdöglöttek benne a kis gusztustalanságok. - bökött a lámpára Miku - Figyelj oda jobban, különben az idén nincsen csomag! Közösségi fegyelem is van a világon! - emelte fel ujját figyelmeztetően, majd lemászott a létrájáról, a vállára kapta, és továbbállt. - Fedő Sam legyen a kocsisod! - dünnyögte az orra alatt Roló. Fedő Sam volt Hobbifalva temetkezési vállalkozója, úgyhogy ez komoly átoknak számított errefelé. Csak akkor vette észre, hogy az ajtó résnyire nyitva van, miután a zsebében csörgő tizennyolc kulcsból kiválasztotta a bejáratét. Óvatosan belökte a kaput, és csendben belépett. - Na, csakhogy ideértél! Már majdnem elaludtam! - Szürke Dangalf összekuporodva ült a padlón, az alacsony mennyezet alatt. A fél órája szerzett púp mostanra egész szépen lelohadt a homlokáról. - Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló, bár okulva az iméntiekből, ezúttal kevésbé lelkesen - Mi van a tüzijátékkal? - Láttam csináltatok magatoknak, majd a holnapi partin eldurrogtatjuk a muníciót. - válaszolta a mágus - Holnap is van móka, nem? Ti hobbik mindig csak szórakoztok...Evés, ivás, hogy a harmadikról ne is beszéljek... - Ja, az már igaz! Én ha tehetném, egész nap aludnék! - bólogatott Roló - Aztán, mi újság van? - Alkonyatkor beszéltem a bácsikáddal. - Na, azt jól tetted, mert most egy időre elveszítette a beszéd képességét! - röhögött a fiatal hobbi. - Hallom lelépett. - Inkább mellé... - Mindegy. Hagyott itt neked valamit az asztalon. Nem akartam hozzányúlni, nehogy kisértésbe essek, és zsebrevágjam. Majd köszönd meg. - Kösz. - mondta Roló, és tekintete máris örökségét kutatta. Az asztal lapján hányódó papiroshalmok tetején mesebeli ékszer pihent. Egy arany karikagyűrű. - Hűazannya...! - tágult hatalmasra Roló szeme. Vagyis mind a kettő. - Ezt nézd, Dangalf! - emelte fel a gyűrűt - Van vagy százkarátos! - Mutasd csak! Gyanús itt nekem valami! - nyújtotta ki a tenyerét a varázsló. A hobbi mit sem sejtve ejtette a fénylő karikát a markába. Ahogy az hozzáért Dangalf bőréhez, a mágus a fejéhez kapott. - A szem! A szem! - kiáltott fel fájdalomtól eltorzult arccal. Elejtette a gyűrűt, ami elgurult pár lépésnyire, majd csilingelve megállapodott a deszkapadlón. - Mi lelt, öreg barátom? - támogatta Roló az összegörnyedő Dangalfot. - A szem! Kötőhártya-gyulladásom van a tüzijátékrakéták füstjétől. Néha úgy belémnyilallik a fájdalom, hogy ihaj... - Majd teszünk rá kamillás borogatást. - nyugtatta meg hobbi cimborája, miközben felkapta a kincset - Mit is mondtál az előbb? - Nem egyszerű gyűrű ez, nézd! - mutatta a karikán kibontakozó írást Dangalf. - Mit jelent? - érdeklődött Roló. - A sötét Morgó nyelvén íródott, amit nem veszek a számra! - próbálta eltussolni hiányos ismereteit a mágus - Jól sejtettem, ez az Egy Gyűrű, a gonosz Szaurusz nagyúr kovácsolta, a Végállomás Hegyén. - Nem szúrta a talpát? - Mi? - A Végállomás hegye. - Idióta. - sommázta egy szóban a véleményét Dangalf - Elmondom a történetet, hegyezd jól a füled! - Már így is hegyes... A varázsló folytatta, mintha mi sem történt volna: Szaurusz több gyűrűt is készített, amiket ravaszul szétosztogatott. Azt persze elfelejtette közölni, hogy az Egy Gyűrű uralkodik az összes többin. Átvert mindenkit. - A szemétláda! - Az. A hajdani nagy király, Izild úr eltette Szauruszt láb alól, de teljesen nem tudta őt megsemmisíteni. Lényeg a lényeg: ez a gyűrű a forrása a Gonosz erejének, el kell hát pusztítani. Téged tett a Sors a Gyűrű Hurcolójává, tehát te viszed el Morgóba! - Nemá! Há' tudod milyen messze van az?! Mé' pont oda?! - méltatlankodott Roló. - Miért-miért?! Mert ott adják a legmagasabb árat a törtaranyért! - csattant fel Dangalf türelmetlenül - Csak a Végállomás Vulkánjának tüze semmisítheti meg, azért! Különben Szaurusz új életre kel, és akkor nekünk annyi! Ő egy nagyon gizda fickó! - hunyorgott vésztjóslóan. - Hohó! Te is hallottad? Mi volt ez a motoszkálás? - pillantott a nyitott ablak felé az öreg. Fürgén odalépett, kinyúlt a résen át, majd egy rémült alakot penderített be a szoba közepére. - Tekerdi Sunyi! - mennydörögte - Hallgatózunk, hallgatózunk? Békává változtatlak, te! - Ne bánts, Szürke Dangalf! Csak a füvet nyírogattam! - Szívogattad inkább, nem? Ismerlek ám, mihaszna! Büntetésből önként jelentkezel Roló mellé utitársnak! - Hajnalra haza kellene érnem...- mosolygott kínjában Sunyi. - Brekeke...- kacsintott rá Dangalf. - Mikor indulunk? - kérdezte Tekerdi koma, és lázasan csomagolni kezdett. - Ez a beszéd! - vigyorgott a szürke mágus - Irány Hölgyzugoly. Ott élnek a szép tündelányok! És nem kell beugrót se fizetni! Ráadásul, ha valamit elszúrnátok útközben, a bölcs tündérkirály segít! Elront kiköszörüli a csorbát! Miközben a kis csapat mit sem sejtve készülődött a hosszú útra, egy Hobbifalvától napkeletre eső kis tanya előtt söprögető hobbi uraság rémülten kapta fel a fejét. Koromfekete paripa állt portája előtt, éjszínű lovasának csuklyája alól vérfagyasztó, halk sziszegés hallatszott: - Megye...Mákos... - Köszönöm, megyeget. - felelte megkönnyebbülten a hobbi - Ma tíz bejglit adtam el. Köztünk legyen mondva: jól fogy a diós is! Csomagoljak valamelyikből? A lovas kámzsája egy pillanatra lekókadt, aztán a pokolbéli figura megköszörülte a torkát, és határozott hangon így szólt: - Ne haragudjon, ha zavarom! Tudna nekem felvilágosítást adni, jó fele megyek-e? A hobbik földjét keresem, a Megyét, azon belül is bizonyos Mákos Bilbó urat! - Vagy úgy...Igen arra kell menni. - Köszönöm. - mondta a lovas, és máris elporzott. - Nem gondolta meg magát? - kiáltott utána a hobbi - Most sült ki a következő adag! Még meleg! - de a fekete fickó már nem hallhatta. - Ezek a külföldiek...- morogta az öreg, és komótosan újrakezdte a söprögetést. Hát így kezdődött...   Silver (de amúgy Gyémánt B. írta, én csak beillesztettem)

2005.09.27. 20:10

Ehh, ezt a sztorit egy őrült pillanatomban találtam ki... nem kell komolyan venni : ))))))))))))) G2

2005.09.27. 20:08

Gollam titkos sztorija És most jön a nagy leleplezés! Látta moziban, vagy olvasta a Gyűrűk Ura  trilógiát? Akkor most megtudhatja az igazat az egyik fontos szereplőről, Gollamról (alias Szméagol). Nos... A könyvben az Gollam története, hogy ő is hobbit féle lény volt, de a Gyűrű hatására gonoszzá és némiképp torzzá vált. : )  Na. A lényeg az, hogy Szméagol mindigis rusnya kis jószág volt. Így született. Anyja, amikor meglátta, visítva elhajította, de úgy érezte, felelősséggel tartozik fia iránt, így elkezdte nevelgetni. A kis Szméagolnak szomorú és depressziós gyermekkora volt... A társai féltek tőle, és így senkii nem játszott vele. Mindig kapucnis felsőben kellett járnia, és nem mutathatta meg arcát senkinek, mert aki meglátta skítófrászt kapott. Társai kiközösítéséből kifolyólag mindnig metál zenét hallgatott (az Őrült Ork nevű népszerű banda volt a kedvnce). aNYJA MINDENT MEGVETT ENKI, HOGY ELFELEDTESSE VELE TSÚF KINÉZETÉT 8SZGÉPES JÁTÉK, SZADO-MAZO CUCC, BŐRTANGÁCKA) /bedöglött a caps lock-om, sorry/ Idővel a kis Gollam nagyon megváltozott. Elkezdett drogozni, és mindenféle okkult szektákba és szado mazo bandákba keveredett. Azt is rebesgették, hogy a Pajkos Póni nevű fogadóban dolgozik GO-GO girlként... Fojt. köv holnap... nincs kedvem tovább írni. Galadriel 2

2005.08.20. 15:50

*szipog* köszi Kesely... a dark a műfajom, az összes novellám hideglelés... Buga

2005.08.05. 11:04

Szép történet Buga! Igen vérfagyasztó, de nagyon jól lehet fölolvasni! Ügyi vagy! :) Keselyüstök

2005.06.24. 17:13

Poén után egy kis Shakespeare-i dráma. ^ ^ Sebek a lelkeden, vérző sebek a testeden, könnyek az arcodon, és csak nézel rám és kérdezel. Nem felelek, most nem lehet, vérző sebek a lelkemen, üres sebek a testemen, suttogó szavak az éjben, véres szavak a végtelenben, sötétség vesz körbe és sikítok, te csak nézel, sárga szemekkel, csak nézel és nézel, a lelkembe látsz, a szívembe látsz. Látsz engem, kicsi vagyok és összetört, csendes kiáltások, sikolyok a végtelenben, hagyj elmennem, hagyj felednem, engedj el, oldozz fel! Égő könnyek az arcomon, égő sebek a lelkemen, ég a szívem, ég a testem, lelkem lángol és égek és félek és látom, látom a múltat, a hibákat, hallom a szavakat, a kiáltásokat, néma kiáltások voltak, észre sem vettem, de most újra hallom és látom, itt van előttem feketén-fehéren. Vörös és fekete színek kavarognak, könnyek az arcodon, könnyek a szememben, olyan homályos az egész és csak a félelem éles, élesebb a pengénél, véres kard s lesújt, messzi fény gyullad, újra ég, gyere, fogd meg a kezem, ne gyűlölj, vedd le az álarcodat, tépd le a ruhádat, ne álcázd magad, szeretlek, gyere közel, nekem ne hazudj, ne engedj el, láncolj magadhoz! Csak én és  a sötétség, csak én is te, végtelen pillantások, érintések, apró bűnök, kín, véres éjszaka, csendes kiáltások, egy penge villanása és vége, azt hiszem szerettél, egyszer szerettél talán, egy éjszakáig, egy percig, egy pillanatig, de akkor őszintén szerettél. Vér fröccsen az avarra, vörös és fekete színek, sárga szemed, szerettelek, a francba is, én szerettelek, őszintén szerettelek, egy percnyi életen át…   Buga

2005.04.09. 10:07

De szeretem a hp.-t, de az az utáni szeretetem nagyon eltörpül a Gyűrűk Ura mellett, de jó történet! Gratulálok! Keselyüstök

2005.04.05. 15:12

nekem teteszik a történet. talán nem szereted hp.?

2005.03.30. 16:51

Egyszer volt hol nem volt ...Az angmari boszorkányúr géppuska golyóval teleluggatta Harry Potter fejét....itt a vége fuss el véle!   /az Angmari boszorkányúr/

2005.03.13. 17:24

:)))) Jó történet Szaruman! Keselyüstök

2005.02.20. 19:14

A hobbitok: Zsákos Frodo golyóstolábol:                                           1.nap Bilbó elhúzott és rámhagyott valami gyűrűt az öreg Gandalf aztmonta hogy ez az egy gyűrű de szerintem csak azért mondta hogy agyjam neki.  1.nap este Épp Gandalfal dumáltunk mikor valaki zörgött az ablak alatt de csak Csavardi Samu volt.Gandalf elkűldött minket Bríbe (közben velünk jött az a két bohóc Trufa és Pippin) Gandalf elment sietve biztos nyugdíj osztás van!!!!!!        folytatás következik    /Szarumán /

2005.02.20. 16:07

Frodó egyszer a megyében találta magát nagyon meglepődött.végre sikerült megsemisíteni a gyűrűt mondta.

2005.02.20. 16:07

Frodó egyszer a megyében találta magát nagyon meglepődött.végre sikerült megsemisíteni a gyűrűt mondta.

2005.02.20. 16:07

Frodó egyszer a megyében találta magát nagyon meglepődött.végre sikerült megsemisíteni a gyűrűt mondta.

2005.02.20. 16:07

Frodó egyszer a megyében találta magát nagyon meglepődött.végre sikerült megsemisíteni a gyűrűt mondta.

2005.02.07. 17:01

Nagyon köszönöm, de van egy gond! Az hogy tényleg van egy karavánom, ami Gyűrűk urás, de az a //gyukari.gportal.hu -n van! Keselyüstök

2005.02.05. 13:32

Ez a karaván nagyon szuper!

[Friss hozzászólások] [60-41] [40-21] [20-1]