- Ne mond, hogy semmi baj, mert úgysem hiszem el. - Lina.
- De nem tudom, egyszerűen csak kiborultam... - keztem
újra sírni.
- Tom miatt?
- Minden miatt. Ez a rohadt sok tanulás, azán az az iszonyat
nagy csalódás Mex-ben, és ezzel együtt a költözés, új szoba,
és Tom... És a családom sincs sehol.
- Hát igen, senki sem mondta, hogy könnyű az élet. Főleg,
ha az ember kiköltözik külföldre.
- Most biztosan azt hiszed, hogy egy gyenge, hisztis liba
vagyok. És lehet, hogy igazad is van.
- Dehogy hiszem te lüke. - ölelt át. - Ember legyen a talpán,
aki ezt mind kibírja, úgy hogy közben nem rokkan bele. De
tudnod kell, hogy rám mindig számíthatsz.
- Tudom. - mosolyogtam el, miközben könnyek folytak le az
arcomon. - Te vagy a legjobb barátnőm!
- Ez kölcsönös. ;)
- Na, de már megint az én problémáimról van szó...
- Semmi gond, ha tudok segítek. Csak mond meg, hogyan.
- Ezen nem lehet segíteni, én egy szerencsétlen ember vagyok,
és az is maradok.
- Minden jóra fordul, majd meglátod! A sok tanulás meghozza
a gyümölcsét, Mex-et elfelejted, és a családodat is újra
láthatod hamarosan.
- És Tom? - kérdeztem.
- Tommal is rendeződnek majd a dolgok, csak el kell döntened,
hogy te mit akarsz.
- Na látod, ezt nem tudom. De úgy érzem, hogy mostanában nem
lennék jó társaság egyetlen fiúnak sem. Pl. tegnap amikor
Tom bepróbálkozott, rögtön undor fogott el, pedig régen egy
ilyennek még örültem is volna...
- Az idő mindent megold majd. ;)
- Hogy lehetsz ilyen optimista?
- Hát nem erre vannak a barátok?
Erre elmosolyodtam.
- Köszi. - mondtam.
- És már jobban vagy?
- Még hőemelkedésem van, de holnap szerintem már megyek
suliba.
- Oké, de ha reggel rosszul érzed magad, kérlek maradj itthon.
- Rendben, de jól leszek...
- Remélem is, mert ma unatkoztam, nem tudtam kivel beszélgetni
a szünetekben. :P
- De lassan megyek, mert már késő van...
- Rendben, én meg alszok, mert fáradt vagyok.
- Oké, akkor holnap! Szia.
- Szia.

Lina kiment a nappaliba a fiúkhoz, és leült még egy kicsit
beszélgetni.

- Hogy van Cassie? - kérdezték a srácok egyszerre.
- Már nincs láza, csak hőemelkedése. - válaszolta Lina.
- És miért sírt? - kíváncsiskodott Bill.
- Mi? Sírt? - lepődött meg Tom.
- Igen... Kicsit kiborult... - Lina.
- Miattam? - kérdezett a lényegre Tom.
- Háttt... A tanulás, meg a honvágy... - Lina nem tudta, hogy
mi válaszoljon.
- És én...- hajtotta le a fejét Tom.
- Az is lehet. - Lina nem akart elárulni semmi konkrétat.
- Bocsi, de ezt nem értem. - szólt bele Bill - Ennyire
megviselte Cassie-t, hogy tegnap ráindult Tom? - Lina felé
fordulva.
- Nem egészen... De én most megyek, ha nem baj. Majd Tom
elmeséli a dolgot, ha akarja...
- Nahát, nektek már közös titkaitok is vannak? - Bill, egy
kicsit féltékenyen.
- Ne féltékenykedj kicsim, úgyse szabadulsz tőlem. =)
- Nem is akarok. - állt oda Lina elé, és megcsókolta.
A csók kicsit hasszúra sikerült, így Tom zavarta meg:
- Elég lesz a nyálcseréből...
- Héj tesó, nem kell idenézni, ha nem bírod az ilyet. xD
- Haha...- és elindult a szobája felé.
- Szia Tom! - köszönt el tőle Cassie.
- Szia! - köszönt vissza a fiú.

Bill lekísérte a lányt, de alig bírtak elszakadni egymástól.
- Már csak 2 nap, ééés... - kezdte Bill.
- Éééés?! - mosolygott Lina.
- És itt alszik a szerelmem. - mosolygott.
- De jó valakinek... x)
- Hát igen. =D
- Na, de elég a hülyülésből, most már tényleg megyek, mert
sötétedik, és elrabolnak. xP
- Ilyet még viccből se mondj kicsim. - adott egy puszit a
lány arcára. - Hazakísérlek!
- Nem kell, maradj csak itthon.
- De...
- Cssss! - szakította félbe Lina, majd megcsókolta. - Jó éjt
kicsim! Holnap beszélünk!
- Jó éjt!

Elengedték egymás kezét, de Bill addig nézett a lány után,
míg az a sarkon el nem fordult. Azután felment a lakásba, és
Tommal kezdett beszélgetni. Tom elmesélte azt az estét, és
Bill mostmár teljesen másképpen látta a dolgokat. Bár nem
ítélkezett senki felett, mert Cassie nézőpontjából nem
ismeri a sztorit, így eldöntötte, hogy holnap megkérdezi
Lina-t, hogy hogy is volt ez...