mikor bejöttem, már felöltöztem, de az ágyamban feküdtem,
mert megint rosszul éreztem magam.

- Szia Cassie! - mondta Lina és Bill egyszerre.
- Sziasztok! - ültem fel.
- Hogy vagy?? - ült le mellém Lina.
- Tök változó... Most épp rosszabbul vagyok. =S
- Hozzak valamit? Esetleg egy pohár vizet,teát... - ajánlkozott
Bill.
- Nem kérek semmit, köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Rendben, akkor én nem is zavarok, beszélgessetek csak.-
majd kiment a szobából.
- Elmenjünk orvoshoz? - kérdezte Lina.
- Áh nem kell, holnapra jobban is leszek...
- Jól van, de ha nem...
- Jobban leszek, hidd el! Na,de mesélj, tegnap este mi volt?
- Háát... - Lina, sejtelmesen.
- Na meséélj! Ne kínozd a beteget! xP
- Hát az úgy volt... hogy... - húzta az idegeimet.
- Naaa!!! - könyörögtem.
- Jó-jó! Szóval, tegnap este visszakísért a koleszba, és
nagyon jól elvoltunk az úton. Beszélgettünk, és amikor
a kolesz elé értünk, valahogy szóba jött a "kapcsolatunk".
- Hoppá! xD
- És akkor olyan romantikus lett hirtelen az egész... -
mosolyodott el Lina. - Bill odaállt elém, megfogta a
kezeimet, és a szemembe nézett.
- Huhuhúú =P
- Naa, elrontod a hangulatot! - kaptam egy "műleszidást" :P
- Oh, bocsi. - nevettem :P
- Szóval ott álltunk, és megkérdezte, hogy nem próbáljuk-e
meg mi ketten. És tökre dobogott a szívem, meg minden...
- És mit mondtál? - kíváncsiskodva.
- Hát persze, hogy igent! =)
- De jóó! Akkor most jártok?? - mosolyogtam.
- Ahaaa. - örült a fejének Lina.
- De mázlista vagy! - itt egy kicsit elszomorodtam.
- Mi a baj?
- Jah semmi... Nem akarom elronhatni a kedved.
- Ne hülyéskedj! Azt hittem mi mindent megosztunk!
- De tényleg nem baj, ha most itt elkezdelek traktálni a
problémáimmal?
- Dehogyis! Mond csak, mi nyomja a lelked?!
- Nem olyan régen elmentem zuhanyozni, és elájultam, és Tom
talált meg, és behozott ide, az ágyra. Aztán betakart, és
hozott nekem borogatást, miközben aludtam.
- És mi a gond?
- Az, hogy most nem tudom, hogy melyik az "igazi" énje...
Nem értem, hogy tegnap miért volt olyan, amilyen.
- Hát igen, elég nehéz rajta kiigazodni.
- Na,de mindegy, most tényleg ne erről beszéljünk. Látszik
rajtad, hogy mennyire szerelmes vagy! =)
- Tényleg? - pirult el Lina.
- Jaj ne szégyeld, te buta! - löktem meg egy kicsit. -
Akkor gondolom gyakori vendég leszel nálunk ezentúl. xD
- Hát igen.
- Majd szólj, ha kettesben akartok maradni, és akkor elhúzok.
- Jaj, ne hülyéskedj. - mosolygott.
- Miért hülyéskednék? Ha jártok, akkor teljesen normális,
hogy kettenben akartok lenni, és ki tudja mit csináltok...
De ez nem is tartozik rám... - nevettem.
- Jó, majd szólok! xD
- Na, de menj, ne várasd meg a hercegedet. =P Én inkább
még pihenek egy kicsit, ha nem baj.
- Okés. És mikor tartsak korrepetáló órát? xP
- Jaj tényleg még az is. Hát nem tudom. Most legyél csak
Billel.
- És holnap jössz már suliba?
- Szerintem igen, ma is mentem volna, csak Bill nem engedett.
- Jól is tette! Ha rosszul vagy, holnap se gyere!
- Na kösz. xD
- Jaj nem úgy mondtam! =D
- Na jól van, nyomás a pasidhoz!
- Oké, majd még benézek. Szia!
- Szija.

***Lina és Bill***

- Na, hogy van? - Bill
- Még szerintem lázas, meg elég sápadt, de mikor elmondtam
neki, hogy mi volt tegnap este, kicsit vidámabb lett. =)
- Akkor örült neki...?!
- Persze. =) Tom tudja már?
- Még nem, majd elmondom neki később, de most nincs kedved
sétálni egyet? Olyan szép idő van.
- Rendben, menjünk.

Lementek egy közeli parkba, ahol sétálgattak, majd leültek
egy padra. De nem ám úgy simán egymás mellé... Nem...
Bill odahúzta magához Linát, hogy üljön az ölébe. A lány
pedig nem ellenkezett.

- Hogy én milyen szerencsés vagyok. - mondta Bill mosolyogva.
- Miért? - Lina, mitha nem tudná mire gondol a fiú.
- Hát, mert ilyen csodálatos barátnőm van.
- Jaj ne már, mert elpirulok. =P
- Amúgy meg én vagyok a szerencsés, hogy ilyen jó pasim van.
- Oké, szóval mindketten szerencsések vagyunk... =P
- Pontosan. =) - egymás szemébe néztek, és megcsókolták
egymást.- Még sosem csókolóztam nyelvpircinges fiúval.
- És milyen?
- Imádom! - majd megismételték.
- Istenien csókolsz, nem értem, hogy-hogy nem volt pasid,
mikor találkoztunk.
- Nagyok az igényeim. - nevetett =D
- És én megfelelek?
- Eddig igen, és úgy érzem, hogy a továbbiakban is nagyon
jól elleszünk. - Lina, sejtelmesen.
- Akkor ugyanúgy érzünk. =)

Még elvoltak egymással egy ideig, aztán visszmentek Billékhez,
hogy megnézzék Cassie-t, meg hát igazából egyikőjük sem
akart elszakadni a másiktól, úgyhogy mindegy volt, hogy hova,
de együtt mentek.
Miközben mentek a lakás felé kézenfogva, mindenféléről
beszélgettek, és jó pár csók elcsattant.

- Holnap nem akarsz nálam aludni? - kérdezte Bill, miközben
kinyitotta a lenti ajtót.
- Nem hiszem, hogy a koleszból csak úgy el lehet lógni... =S
Bill ekkor szomorúan nézett, és elővette a bocsiszemeit.
- Jaj, ne nézz így! Még amúgy sem fejeztem be. Holnap
nem aludhatok nálad, mert hétköznap nem lehet máshol
aludni, de hétvégén azt mondom, hogy hazamegyek, és akkor
akárhol aludhatok. Akár még nálad is. - nézett csábosan Lina.
- Akár?! - nézett Bill kisfiúsan.
- Ki kell érdemelni. =)
Erre Bill egy hosszú, szenvedélyes csókot nyomott barátnője
szájára, mely közben pircingjét is bátran használta.
- Te aztán tudod, hogy kell megszerezni, amit akarsz.
- Igyekszem szivem. Na, akkor áll a szombat esti ittalvás?
- Legyen. - egyezett bele Lina.
- Imádlak! - adott egy puszit a lány arcára.
- Na, de menjünk, nézzük meg Cassie-t.
- Okés.

Felmentek, és benéztek Cassie-hez, aki az asztalánál ült, és a
könnyeit törölgette.

- Hééj, mi a gond?? - sietett oda hozzám Lina.
- Semmi...
- Én a semmiért nem szoktam sírni.

Bill látta, hogy itt most nincs helye, így kiment a nappaliba,
bátyjához, és csatlakozott a tv-zéshez. Közben elmesélte,
hogy járnak Lina-val, és hogy kéne szoba szombat este.(ha
a lakás nem is...) Tom azt mondta, hogy akkor elmegy
bulizni, és majd úgy alakítja, hogy csak másnap reggel
érjen haza, és majd a nappaliban alszik a kanapén.

- Kösz tesó, rendes vagy!
- De aztán ne hangoskodjatok nagyon, mert a házmester néni
már így se köszön nekem. xP
- Haha... nem mindenki olyan, mint te. xD

Aztán Tom is elmesélte, hogy mi volt Cassie-vel. Testvére
megértette, bár a tegnapit még mindig nem nézte jó szemmel.
De Bill nem akart beleszólni Tom életébe.