>>>13.rész<<<
Tokion belül itt az újabb dautsche nyál

É: Igen igazgatónő?- ültem le vele szemben
S: kerestem szünetben- tette le a szemüvegét
É: ki kellett mennem a boltba- mondtam mosolyogva
S: értem, nos azért hivattam be, mert szervezünk egy tábort az őszi szünetre- mondta
É: oh ez nagyszerű- lelkesedtem be a hír hallatán- és mi lenne a feladatom?
S: nos népszerűsíteni kéne az ötletet az iskolában
É: tökéletes- mosolyodtam el- nos ha ennyi lenne, akkor mennék is és népszerűsíteném- vigyorogtam rá
S: rendben, tessék itt vannak az adatok- adott egy papírt a kezembe
É: köszönöm

É: gyerekek üljetek le- mondtam mikor beértem a csöngő után- elnézést a késésért, de az igazgatónőnél voltam- fordultam meg miután fölírtam a táblára a tábor szót.
T: elnézést tanárnő, milyen táborról van szó?- kérdezte
É: először is Mr. Kaulitz kérem várja meg míg fölszólítom- mondtam szemrehányóan- másodszor pedig az őszi szünetre az igazgatónő és jómagam egy tábort szervezünk- mondtam
Bill fölkönyökölt és kinyújtotta két ujját, gondolom ezt vehetem jelentkezésnek, ugye?
É: igen Mr. Kaulitz- néztem rá
B: a tanárnő is menne a táborba?- mosolyodott el
É: igen- ráncoltam a homlokom- mért?
B: csak kérdeztem- mosolygott sunyin, miközben bátyjára nézett.
É: rendben- néztem furcsán mind a két Kaulitzra-, nos akkor itt van a lap h mikor megyünk, mennyi időre és az alap feltételek- adtam oda az első padban ülőknek- kérlek titeket h aki szeretne jönni az pedig erre a lapra írja rá a nevét- adtam oda egy másik lapot is, miközben elindultam az utolsó sorban csacsogó Kaulitz ikerpárhoz.
É: megtudhatnám, miről beszélgetnek a fiatalurak ilyen lelkesen?- hajoltam be a közéjük, mire fölnéztek rám-, hmm?
T: semmi különösről tanárnő- mosolygott
É: oh na ne mondja Mr. Kaulitz- mosolyodtam el gúnyosan- akkor talán én is megtudhatom
T: oh csak..
B: nem tudhatja meg tanárnő- szólt közbe Bill
É: és mért nem?- néztem rá villogó szemekkel-, hiszen az előbb mondta a bátyja h semmi különösről
B: elnézést nem fog többet előfordulni- mondta a szemembe
É: örülnék neki, ha be is tartanák-, mondtam indulatosan, majd megfordultam és visszaindultam a tanári asztalhoz.
T: Bill ne nézd ilyen feltűnően-, suttogta
B: h mi-mi van?- nézett értetlenül bátyjára
T: ó ne Bill
B: mi van már?- kérdezte
T: mond h nem a tanárnőbe vagy belezúgva- nézett ijedten öccsére
B: öö de- mosolyogott rá kényszeredetten
T: istenem- forgatta meg a szemeit- nem vagy százas te bolond kölyök-, mondta majd visszaült Andreas mellé
B: most mért?

Tom Kaulitz éppen a bejárati ajtón lépett ki, amikor egy gyönge test csapódott az oldalának. Ijedten nézett le, majd elmosolyodott és megfogta a mellette lépkedő barnahajú lány kezét.
T: szia Hannah, hazakísérjelek?- kérdezte
H: igen, kérlek- suttogta a lány
T: jobban vagy már?- simogatta meg a hófehér arcot
H: nem- mondta- de köszönöm h vigyázol rám- nézett föl a fiúra.
T: ugyan- mondta halkan, majd mélyen a lány szemébe nézett.
Pár másodperc múlva a fiú elfordította a fejét, ezzel rejtegetve kissé piros arcát. Igen, kérem. Jól látjátok. A Nagy Nőcsábász Tom Kaulitz elpirult egy jelentéktelennek tűnő lány nézésétől. Tom maga is meglepődött ezen, hisz neki nincsenek nagy dudái, nincs szőke haja, nem hord rózsaszín cuccokat. Nem, ő természetes, és gyönyörű. És a szemei.
Tom lenézett a lányra, akinek arcába lógott pár tincse. Lassan kisöpörte onnan a zavaró hajszálakat, mire Hannah fölnézett rá. Tom rámosolygott, és mikor a lány szintén elmosolyodott, a szívébe melegség és mérhetetlen szeretet költözött.
Igen, talán egy újabb Tokio fiú esett a szerelem áldozatául, és talán Tom Kaulitz nem tudta elképzelni mi az h vkit szívből szeretni, most az érezte h hiába a sok nyál és ölelgetés, neki most erre van szüksége. Igen.. Tom Kaulitz végre megtudhatja milyen súlya van ha vki azt mondja, Szeretlek.