***Lina és Bill randiján***
- Szia - adott puszit Bill Linának, miközben egy szál vörösrózsát is átnyújtott. - Szija! - puszi - Oh, nem kellett volna. - pirul el Lina. - Ne hülyéskedj, egy ilyen lánynak még kevés is ez az egy szál virág. - Nemár, mert elpirulok. - de ekkor már vörös volt az arca. Bill csak moslygott a lányra, aki persze viszonozta. - Beülünk abba a kávézóba? - mutatott Bill a távolba. - Aha, menjünk.
Bementek, leültek egy üres asztalhoz, és rendeltek valami innivalót.
- A barátnőd jó van? - Bill, óvatosan. Lina meglepődött, hirtelen nem tudta miről van szó. - Tudod, tegnap este... Cassie, ha jól emlékszem. - Bill - Jaa. Ott aludtam nála, és este beszélgettünk. Azt hiszem sikerült megnyugodnia, de ha nem baj, most nem mennék bele, hogy mi volt a gondja... - Oké, persze. - mosolygott a fiú. - És Georg? xD - Hát elég szépen elázott az este, úgyhogy megint nekem kellett hazakísérni, ahogy általában minden pénteken. - Minden így leissza magát? - Jah... - Bill csak röhögött. - Te is szoktál inni? - Nem gyakran, és akkor is csak mértékkel. Nem szeretem, a részegséget, mert akkor túl őszinte vagyok... =P - És az miért baj? - Hát ki tudja miket kotyognék ki... - Oh nagyon titokzatos. - nézett csábosan Lina.
Jól elbeszélgettek, aztán mivel gyorsan eltelt az idő, elindultak.
- Hazakísérlek. - ajánlotta fel Bill. - Oh köszönöm. - Lina - Ez csak természetes. =) - Jövőhéten nincs kedved elmenni bulizni? - Lehet róla szó. De ne menjünk inkább vacsizni, egy jó kis étterembe? - Bill, félve. - Oké jó ötlet, én is akartam mondani, csak nem tudtam, mit szólsz hozzá... - Én is csak reméltem, hogy lesz kedved. =) - Úgy látszik, még jobban meg kell ismernünk egymást. - Ez nem lesz gond, ha rajtam múlik. - Nekem sincs ellenvetésem.
Erre megint egymásra mosolyogtak. Már ott álltak a lány lakásának bejáratánál.
- Nagyon élveztem a délutánt. És mégegyszer köszönöm a rózsát. - Én is nagyon élveztem. Akkor megismételjük valamelyik nap? - Persze! - Majd hívlak! - puszilta meg Bill, Lina-t. - Okés. Jó éjt. - Szép álmokat!
Itt elváltak útjaik. Lina bement a kapun, de előtte még visszanézett Billre. Ekkor a szemük megakadt egymáson, de Lina elkapta fejét, egy mosoly után, és felment. Leült a szobájába, és az ágyára dőlt, hogy átgondolja mi történt a mai napon. Ekkor a zsebében rezgett a telefonja. Kivette, és látta, hogy jött egy SMS.
,,Már most hiányzol."
Bill hiányolta a lányt. ,,De édes." gondolta magában Lina.
***Nálunk***
- Na, kiszellőztetted a fejed? - kérdeztem. - Igen, és én nem költözök sehova. - Mex. - Tessék? - Itt maradok. Ha dobni akarsz, menj te, de én maradok. - Most fenyegetsz? - Én csak azt mondtam, hogy ha szakítasz velem, akkor neked kell menned. Amúgy itt maradsz VELEM! - De, én nem tudok hova menni. Nincs annyi pénzem, hogy egyedül albérletbe költözzek. - Egyéni szoc. problem. - De szemét vagy! - Kösz, bóknak veszem. - Egyet még azért kérdeznék. - mentem közelebb Mexhez.- Szerettél valaha, vagy csak arra kellettem? - könnyeztem.
Mex nem válaszolt, de a tekintetéből kilehetett olvasni a választ. Hogy lehettem ennyire hülye? Persze, hogy csak arra kellettem neki. Kihasznált. És most mi lesz? Hova menjek, mert biztosan nem maradok ezzel a szeméttel. Most úgy érzem, egy csapásra kiszerettem belőle. Undorodok tőle... De hova menjek? Lina-hoz nem lehet, mert ő koleszbe lakik, és oda men hiszem, hogy így májusba felvennének. Pénzem pedig nem nagyon van egy saját albérletre. Úgy látszik még egy ideig ki kell bírnom itt... =S
|