Ott feküdtünk Tom ágyán. Csak egy kisvillanyt
kapcsoltunk, hogy azért mégse legyen koromsötét.
Nagyon hangulatos volt. Tom egyszerre volt gyengéd, és
szemvedélyes. A keze lassan kúszott végig a hátamon,
a pólóm alatt, amitől libabőrös lettem. Aztán
amikor a lapockáimnál járt, közelebb húzott magához,
és apró csókokat nyomott a nyakamra. Majd egyre fentebb
puszilgatott. Elérte a számat. Először csak
szájrapuszikat adott, ami csókká forrt össze.
Szenvedélyes csókká... Nagyon élveztem, Tom egyszerűen
fantasztikus. Lassan levettem a hatalmas, XXL-es
pólóját. A félhomályban nem nagyon láttam Tom testét,
de azt hiszem jobb is, mert tutira beálultam volna.
Nagyon izmos, kidolgozott teste van, de mégsem az a
body-builder... Egy szóval; szuper!
Pár másodperc múlva hirtelen megszólalt bennem a
lelkiismeret, vagy nem is tudom, de arra gondoltam,
hogy most én sem vagyok jobb Mex-nél. Ugyanolyan
szemétséget teszek vele, és én senkit sem akarok
megcsalni! Mint már mondtam, iszonyatosan élveztem
a dolgot Tommal, de még mikor le akarta volna venni
a pólómat, megfogtam a kezeit, és eltoltam.

- Valami baj van? - Tom, aggódva

Én nem válaszoltam, csak lesütöttem a szemeimet.
Közben próbáltam eldönteni, hogy mi most a helyes?
Folytassuk ami elkezdtünk Tommal, vagy ne...?

- Valamit rosszul csináltam? - ismét Tom, még mindig
nyugtalankodva.
- Nem, dehogy... Te csodás vagy... - én,
szomorkásan.
- Akkor mi a baj? - próbálta kifürkészni a
tekintetemből az érzelmeimet.
- Bocs, de most mennem kell. - pattantam fel
összezavarodva.
- Tessék?! - Tom köpni-nyelni nem tudott...
- Bocsáss meg! Nem tehetem ezt... - rohantam az
ajtó felé.

Közben felkaptam a cipőmet, és futottam, ahogy
tudtam. A gondolataim teljesen összekuszálódtak.
Nem tudtam nyugudtam végig gondolni semmit, mert
100 és 100 dolog járt a fejemben. Amikor kiértem
az utcára, még mindig szaladtam, mint aki menekül
valaki, vagy valami elől. Hogy őszinte legyek, azt
hiszem, a gondolataim elől próbáltam menekülni.
Az Amstel felé vettem az irányt, hogy szóljak Lina-nak,
hogy hazamegyek...

***közben az Amstelben***

- És sokszor jársz ide? - Lina, kicsit már feloldódva.
- Aha, viszonlag sokszor... - villamosos srác- de
inkább a haverjaim a nagyobb partyarcok. Tényleg,
őket még nem is ismered. Be kell, hogy mutassalak,
eszméletlen figurák... - nevetve.
- Oké, de még téged sem ismerlek igazán... - Lina
- Bill vagyok Magdeburgból, 18 éves, és szeretem a
zenét. - mosolyogva - Mostmár ismersz! xD
- Oh, szóval Bill... =) Magdeburgból... És 18 éves
vagy... - próbálta megjegyezni Lina.
- Pontosan. - Bill elégedetten.
- Akkor azt hiszem, én is ismertetem magam, szóval,
Lina vagyok, 16 éves, és itt születtem Hamburgban.
- Lina?! Szép név. -bókolt Bill.
- Köszi... - pirult Lina.
- Nézd, itt jön az egyik haverom. Bemutatlak, neki
ha nem zavar.

- Szija édes.Mizu? - Georg, Bill egyik haverja hozta a
formáját...
- Georg! Viselkedj! - szólt rá Bill
- Hagyd csak... - nyugtatta Lina. - Amúgy szia, öhh
Georg. Ugye?
- Igen. Georg Listing - csuklik egyet - szolgálatára
hölgyem.
- Georg azt hiszem túl sokat ittál. Nem akarsz
hazamenni? - Bill próbálta menteni a helyzetet.
- Dehogy akarok! Hülye leszek. - Georg határozottan -
Mikor ilyen szép csajok vannak itt? Amúgy téged hogy
hívnak aranyom?
- Lina vagyok.
- Szép név. És hány éves vagy?
- 16.
- Mennyi? Akkor, hogy-hogy beengedtek? Bár a külsőd
alapján, meg ne mmondanám, hogy nem vagy nagykorú -
csuklott újra.
- Kösz... Én igenis élvezem, hogy csak 16 vagyok! -
Lina határozottan.
- És milyen pasik jönnek be? Véletlenül nem a hosszú,
egyenes barna hajú, izmosak? - Georg mosolyogva,
hiszen ő pont így néz ki.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak.-Lina kicsit messzebb
ment, mert Georg szinte a szájában volt... xP -
Nekem a fekete hajúak jönnek be... - nézett Billre.

Bill kicsit zavarba jött.

- Na jól van, látom rám itt nincs szükség. Azt hiszem
keresek valami jó kis bigét... De azért Linám, szólj,
ha megváltozott az ízlésed. - kacsintott Georg.
- Rendben. te leszel az 1., akinek szólok. - röhögött xP

Georg nem is maradt tovább ,elment csajozni.

- Bocs, nem tudtam, hogy már ennyire be van állva... -
Bill, magyarázkodva.
- Ugyan! Semmi gond! Nem kell magyarázkodnod.
- Rendben... - mosolygott Bill.- Amúgy jut eszembe,
tök fura, hogy találkoztunk nem?
- Ezt hogy érted? - Lina értetlenkedve.
- Hát, hogy eddig sohasem láttuk egymást, most pedig
először a villamoson, aztán meg itt találkoztunk.
- Nem hiszel a véletlenekben?
- Ami azt illeti, nem. :P
- Akkor ez a sors, így kellett lennie. =)
- Ha te mondod... - Bill, aranyosan.
- Nincs kedved ki menni egy kicsit? Itt túl nagy a
füst. - ajánlotta fel Lina.
- Oké, menjünk. - Bill nem tiltakozott.

Mikor kiléptek az ajtón, Cassie jött velük szembe.
A szemét törölgette. Nagyon fel volt zaklatva.