Tom hazament, én pedig felmentem a szobámba, és lefeküdtem aludni.

-Sarah, beszélnünk kell! –mondta Tom egyből a lakásba lépve

-OK, mondd!

-Nézd Sarah! –Tom sóhajtott, és belekezdett –Én nagyon kedvellek, de csak, mint barátot. Meg kell értened, hogy nem szeretlek, nem vagyok beléd szerelmes. Szeretném, ha békében elválnánk, és hagynánk egymást élni tovább, az életünket. Tudom, hogy most becsapottnak érzed magadat az esküvő miatt, de… vége.

-Ennyi volt? Ennyi volt neked 3 év, Tom Kaulitz? Ennyi? Hogy jön a lotyód, és itt hagysz?

-Vigyázz, hogy mit mondasz róla!

-Utállak! –mondta Sarah, és berohant a konyhába.

Tom utána ment, és még jó, hogy utána ment. A hatalmas konyhakést a csuklójához szorította. Készülte elvágni az ütőeret.

-Mi a fenét csinálsz, Sarah?

-Ha nem szeretsz, már nincs értelme az életemnek.

-Ne legyél már hülye! Tedd le a kést, és nyugodj meg!

-Nem!

-Sarah! Tedd… le… a… kést! –mondta Tom, és elindult felé

-Szeretsz? Csak akkor teszem le, ha azt mondod, szeretsz!

Tom nézte a nőt. Nem tudott mit mondani. Ha azt mondja igen, hazudik, és semmivel sem lesz jobb. Ha azt, hogy nem, akkor felvágja az ereit.

-Mondd, hogy szeretsz! Ugye szeretsz? –sírta a lány

-Sarah! Te szeretsz engem? –kérdezett vissza hirtelen Tom

A lány zavartan bólogatott.

-Akkor engedd, hogy boldog legyek. Engedd, hogy azzal éljem az életemet, akit szeretek.

-NEEEEEEEEEEEEM! –ordította

Ekkor Tom, egy váratlan mozdulattal kikapta a lány kezéből a kést, és eldobta.

-Gyere ide! –mondta Tom, és megölelte Saraht

-Nem szeretsz? –sírta, egy kicsit nyugodtabban

-Sajnálom…

-Esther miatt, igaz?

-Igen.

-Eressz el! –mondta Sarah, és elkezdett kapálózni

Tom elengedte, ő pedig felszalad a szobájukba. Pár perc múlva három teli bőrönddel jelent meg az ajtó előtt.

-Akkor szia!

-Hova mész?

-Anyámhoz!

-Elviszlek!

-Felesleges! –mondta, és kinyitotta az ajtót.

Fogott egy taxit, és elment…

A héten mást sem csináltunk, mint Kitty és Gustav esküvőjét intéztük. Végre eljött ez a nap is, amit már annyian, olyan nagyon vártunk.

-Kitty Maakestad! Akarod-e az itt jelenlévő Gustav Schäfert hites férjedül, amíg a halál el nem választ?

-Igen, akarom! –mondta Kitty

-Gustav Schäfer! Te akarod-e az itt jelenlévő Kitty Maakestadet hites feleségedül, amíg a halál el nem választ?

-Igen, akarom!

-Akkor a rám ruházott hatalmam által férjjé ás feleséggé nyilvánítalak benneteket. Csókoljátok meg egymást!

Gustav megcsókolt Kittyt, és hatalmas tapsvihar tört ki a templomban.

Gustav, Georg, Bill és Tom, a világ legjobb barátja lett. Együtt hülyülnek, együtt nevetnek és szomorkodnak.

Kitty, Viky és én pedig a legjobb barátnők lettünk…

December 24-én Bill és Viky megtartják az esküvőt. Viky már terhesen áll az oltár elé. Hamarosan egy újabb Kaulitz iker jön a világra, ez egyszer lányok formájában.

Kitty és Gustav végleg itt maradnak Németországban, itt tervezik a fészekrakást is.

Anya, és Apa megint összejöttek. Megtartották újra az esküvőjüket, és… talán kicsit furcsán hangzik, de szeptemberben jön a legfiatalabb König. Igen! Lassan a 28 felé haladva megérem az is, hogy öcsém születik. Jó, mi?

Georg fogadalmát megszegve, összejön egy Gabrielle nevezetű lánnyal. Összeköltöznek, majd később összeházasodnak. Kapcsolatuk zátonyra fut, de rájönnek, nem tudnak egymás nélkül élni…

Tom és én? Arról külön sztorit lehetne írni…

Miután mindenki sínen volt, összeházasodtunk mi is. Lenanak a legjobb családi hátteret biztosítva ezzel. A veszekedések mindennaposak, ám már közel sem akkorák, mint annak idején. Ha minden jól megy, júniusban Lenanak öccse fog születni…

VÉGE