Másnap, a napi teendők elvégzése után mentem a reptérre, hogy elhozzam Georgot.

-Szia! –adtam neki két puszit, amikor megláttam

-Szia!

Elindultunk ki a kocsihoz.

-Mi a helyzet? –kérdeztem

-Jaj, bocsi, hogy nem tegnap érkeztem, de az útlevelem lejárt, a személyimet is érvényesíteni kellett, és az csak tegnap jött meg.

-Nincs semmi baj. Már vártunk nagyon.

-Komolyan?

-Igen. Főleg Lena.

-Jaj, de jó! Már nekem is nagyon hiányzott a kiscsaj. -mosolygott

Georg bőröndjeit betettük a csomagtartóba, ő pedig beült mellém. Elindultunk.

-Tényleg, nem alszol nálunk? –kérdeztem

-Hát elvileg hotelbe mentem volna, szóval de.

-Jó, akkor hazaviszlek.

-OK, köszi,

-Nincs mit… és hogy utaztál?

-Jól, már nagyon vártam, hogy hazajöjjek.

-Elhiszem. Mikor mentél te ki?

-Huh hát várjál. Most vagyok 28 éves, 22 voltam amikor kimentem.

-Akkor 6 éve.

-Igen. A matek soha nem volt erősségem! –vakarta meg a fejét

Én csak nevettem.

-És hogy megy az üzlet?

-Köszi szépen jól.

-Bővebben?

-Nagyon jól. –mosolyogtam

-Mondtam már, hogy milyen vicces vagy?

-Nem! –néztem tovább az utat

Hazaértünk. Tom autóját láttam a ház előtt.

-O-ó! –szálltam ki a kocsiból

-Mi az?

-Itt van.

-Ki?

-Tom.

-A pasi, aki…

-Igen. Lena apja.

-Hát és akkor mi van? Bemegyünk, és bemutatsz neki.

-OK! –mondtam, és vidáman elindultam az ajtó felé

Benyitottam.

-Hahó! –szóltam be, amikor beléptem

-ANYA! –szaladt ki Lena a nappaliból –Itt van Apa. Szia Georg! –puszilta meg őt is

-Szia! –jött ki Tom is onnan, ahonnan Lena

-Szia!

-Elvinném Lenat. Csak egy pár órára, persze csak ha nem baj.

-Nem, persze! Hova vinnéd?

-Csak kajálni.

-Jó.

khm! –krákogott Georg

-Ja, bocsi. Tom, ő Georg. Georg, ő Tom.

-Helló! –nyújtotta Georg a kezét

-Szia! –fogott vele Tom kezet

-Megyünk akkor, Apa?

-Igen, mehetünk. –mondta Tom, leplezett unalommal

-Akkor, szia Anya!

-Szia Lena! –adtam neki egy puszit, ő pedig elment Tommal.

Becsuktam mögöttük az ajtót.

-Szia Apa! –köszöntem be a konyhába

-Szia! Helló Georg!

-Ciao!

Lekezeltek, majd Georg felém fordult.

-Szóval ő a híres Tom?!

-Igen. –húztam el a számat

-Hát nem tudom, Nekem így elsőre szimpatikus!

-Komoly?

-Aha!

-Na, gyere! Megmutatom a szobádat!

-OK.

-Esther! –kiabált utánam Apa

-Igen?

-Anyád a 22-esben, vagy a 24-esben lakik?

-Miért kérdezed?

-Öhm… csak úgy.

-Na, mondd csak el!

-OK, szóval tegnap meghívott magához.

-WoW! Itt alakul valami. Egyébként meg 23. –kacsintottam rá, és mentem vissza Georghoz.

-Mi az? -suttogta, látva az arcomat.

-Semmi különös. Szerintem Anya meg Apa megint össze fognak jönni.

-Az jó! –mosolygott Georg

-Jó bizony! –mosolyogtam én is

Felkísértem őt a szobájába.

-Na, akkor ez lesz a szobád!

-OK, köszi!

-Nincs mit.

-Ha valami kell, szólj!

-Rendben!

-Én lemegyek.

-Jó.

Kimentem a szobából, Apa már nem volt a konyhában.

Nekiláttam a számláknak. Rendszereztem, és elpakolgattam.

-Szóval ő, Anya barátja? –kérdezte Tom, miközben Lenanak a pizzáját vágta fel.

-Igen, Georg.

-Szimpatikusnak tűnik, így elsőre. –mondta Georg

-Az jó. Tudod, Georg nagyon jófej. Egy időbe mindig gitározott nekem.

-Igen?

-Aha.

-Én is tudok ám gitározni.

-Egyszer játszol majd nekem?

-Persze.

Lena elégedetten mosolygott, és beleharapott a pizzájába.

Körülbelül 3 órája mentek el Tomék. És most csengettek is az ajtón.

-Megyek! –kiáltottam, és kimentem az ajtót kinyitni

-Szia! –köszönt Tom, a kezében lévő Lenaval

-Elaludt? –kérdeztem, és kinyitottam jobban az ajtót, amin be tudott jönni Tom rendesen

-Igen, most a kocsiban. Hova vigyem?

-Fel a szobájába.

-OK.

Tom szépen lassan felment a lépcsőn, be Lena szobájába. Letette őt az ágyra, én betakargattam. Egy pillanatra olyanok voltunk, mint egy család, ahogy Tom és én a lányunk ágya felett álltunk.

-Örülök, hogy ilyen ez a Georg.

-Miért mondod ezt?

-Mert látom, hogy elég jól fogja Lena gondját viselni majd.

Néztem rá, nem értettem, hogy miről beszél.

-Miről beszélsz?

-Hát Georg… a pasid. Hozzámész, és akkor együtt fogjátok nevelni Lenat. Ő lesz a nevelőapja.

-Tom, te hülyeségeket beszél. Georg nem a pasim, csak egy jó barátom, aki Kitty, és Gustav –másik barátaim- esküvőjére jött el, és itt fog aludni.

-Komolyan?

-Igen.

-Én meg azt hittem, hogy… bocsi, nem akartam bunkó lenni.

-Nem vagy bunkó! Csak… nagyon is kíváncsi. –mosolyogtam

-Áh… de egy hülye vagyok. –fogta meg a fejét –Nem kellene az életedben turkálnom.

-Ebben viszont, látod igazad van.

-Bocs. –hajtotta le a fejét

-Semmi baj, na gyere ide! –tártam ki a karomat.

Megöleltem. Ezt ő is viszonozta. Jó érzés volt, megint a karjaiban érezni magamat. 3 éve, semmit nem változott az illata. Még mindig ugyan azt a parfümöt használta. Az olyan Tomos. Jól beszívtam az illatát, mert kitudja, hogy mikor érezhetem legközelebb?! Talán soha…