Bill hamar odaért testvéréhez. Szinte berontott a házba.

-Szia! –látta meg a kanapén ülő Tomot egy doboz sörrel a kezében

-Helló! –emelte meg a fejét

-Hogy vagy?

-Szarul!

-Na jól van Tom, vagy elmondod töviről hegyire, hogy mi történt, vagy én felállok, és elhúzok innen.

-OK, szóval elmentem Estherékhez, és bemegyek, egyből egy kislánnyal találom magamat szemben. Éreztem, hogy az én lányom. Utána Esther felküldte a szobájába, és bementünk a konyhába. Én idióta, elkezdtem vele kiabálni, hogy hogy tehette ezt, meg ilyenek. Hozzá vágtam a fejéhez, gyűlölöm. Utána bepipult, elkezdett ő beszélni, de higgadt maradt, nem kiabált. Elmondta az ő érzéseit, meg az verzióját, és kész! Elköszöntem Lenatól, és jöttem haza. Ennyi.

Bill csak nézett ki a fejéből. Egyszerűen nem tudott mit mondani.

-Ne haragudj, nem tudok mit mondani.

-Nem is kell. Csak el akartam mondani valakinek.

-Sarahának elmondod?

-Nem tudom. Szerinted?

-Hát te ismered Saraht. Mondd el neki, hogy tiszta legyél.

-Még kitalálom mit csinálok.

-Jól van! De nekem mennem kell, Vikynek nem is szóltam, hogy eljöttem.

-OK, köszi, hogy eljöttél!

-Nincs mit!

Felálltak, és az ajtó felé vették az irányt.

-Ez meg nem kell! –vette ki a doboz sört Bill Tom kezéből –szia!

-Szia!

Tom, már csak Bill kocsijának a hangját hallotta.

Visszaült a kanapéra, és a TV-t nézte.

Mi közben végére értünk a filmnek.

-Unalmas… mindig ugyan az a vége! –zsörtölődött Lena

Én csak mosolyogtam.

-Nem akarunk enni valamit?

-De! Farkas éhes vagyok! –mondta Lena

-Rendben, akkor szedd össze magadat, elmegyünk pizzázni, ok?

-Szuper! –mondta örülve a kislány, és rohant is be a szobájába a kis hátizsákjáért.

10 perc után elindultunk ki, bezártam a házat, beültünk a kocsiba, és indultunk a pizzázóba.

Bementünk, leültünk az asztalunkhoz, és rendeltünk egy óriás pizzát.

Elkezdtünk enni.

Eközben Sarah, Tom menyasszonya hazaérkezett.

-Drágám, megjöttem! –szólt be a házba

-Szia! –Tom a TV elől.

Sarah lepakolta a cuccait, és bejött a nappaliba. Megcsókolta Tomot, majd leült mellé.

-Mi volt ma?

-Semmi különös. –rántotta meg Tom a vállát –És nálad?

-Képzeld, bejött egy ismerősöm. Már tök rég láttam. Vele beszélgettem.

-Aha… -Tom, és tovább nézte a filmet

Sarah odabújt hozzá, és elkezdte a fiú nyakát puszilgatni. Tom egy ideig tűrte a dolgot, de mikor Sarah a mellkasát kezdte e pólója alatt simogatni, megállította a kezét.

-Most nem! –mondta Tom, és kivezette onnan Sarah kezét

-Mi a baj? –kérdezte Sarah, sejtve valamit

-El kell mondanom neked egy nagyon fontos dolgot. –kezdett bele Tom

Sarah csak bólintott, jelezve, hogy kezdheti.

-Szóval! Tudod, volt az a nő. Esther…

-Igen, aki miatt pszihológushoz jártál, vagyis hozzám.

-Pontosan.

-Mi van vele?

-Tudod meséltem, hogy gyereket várt tőlem, de elvetette.

Sarah megint csak bólintott.

-Megszülte. Lena három éves, és él. Most pedig itt vannak megint Németországban. Ma voltam náluk, láttam a lányomat. Estherrel szépen összevesztem, majd eljöttem.

Sarah nem szólt semmit, csak nézet maga elé.

-Kitalálom! Az a kurva most azt kéri, hogy menj vissza hozzá, mivel a gyerek nála van. Te pedig, hogy lásd a kislányt, visszamész. Most pedig szedjem a cuccaim, és húzzak el. Se esküvő, se semmi. –kapta fel a vizet Sarah

-Nyugodj már meg, Sarah! Semmi ilyenről szó sincs. –fogta meg Tom a lány kezét –Csak l akartam mondani neked, hogy merre voltam ma.

-Értem… -Sarah komoran nézett a fiúra. –Szereted?

-Mi van?

-Szereted még azt a nőt?

-Nem. –mondta ki egyértelműen a választ Tom

-És engem szeretsz? –kérdezte mosolyogva Sarah

-Igen!

-Nagyon?

-Igen! –bólogatott közben Tom, és megcsókolta barátnőjét

Mi szépen ettük a pizzánkat, amikor is valaki megkocogtatta a vállamat.

Hátrafordultam.

-Segíthetek? –kérdeztem az illetőtől

-Esther te vagy az? –kérdezte az előttem álló nő

-Igen, én vagyok.

-Nem ismersz meg, igaz?

Én csak néztem rá, és valóban nem ugrott be, hogy ki is ő valójában.

-Bea vagyok! A magyar lány, gimi harmadik osztály.

-Bea Szabó?

A lány csak bólogatott.

-Jaj, ne haragudj, hogy nem ismertelek meg, hogy vagy? –adtam két puszit a régi barátnőmnek

Leült közénk.

-Jól köszi! Itt maradtam Németországban.

-Örülök neki, de hogy hogy?

-Hát tudod a főiskolát, itt végeztem el, és a szüleim meg hazaköltöztek Magyarországra.

-Értem. És mit csinálsz most?

-Hát végül is totál mást, mint amit tanultam, úgy hogy van egy bandám. És jóformán azzal foglalkozom csak.

-De neked már előtte is volt egy, nem?

-Dede. Csak az feloszlott, és most újrakezdtük.

-Hát ez csúcs.

-És veled mi a helyzet?

-Hát én tegnap jöttem haza a lányommal Angliából.

-A lányod? –kérdezte kerek szemekkel

-Igen, ő Lena.

-És hány éves? –kérdezte tőlem Bea

-Én is tudok válaszolni, Anya nem a szóvivőm. –mondta Lena –3 éves múltam. –jelentette be büszkén

-Oh… -lepődött meg Bea

-Hát igen! Egy kicsit szóval…

-Hasonlít rád! –állapította meg

-Köszi! J -mosolyogtam rá

-De hogy hogy Angliában voltál?

-Ez egy nagyon hosszú történet. Szóval volt egy incidensem az egyik céggel, és apukámhoz mentem ki. Ott segítettem neki az ő cégét igazgatni, és tegnp hazahívott a barátom, hogy jöjjek vissza, mert neki is nagy segítségre lenne szüksége.

-Értem. És kihez mentél hozzá?

Jött a váratlan kérdés. Na puff… ezt most hogy magyarázzam meg.

-Nem vagyok férjnél.

-Ó, elváltatok?

-Nem! Nem is voltunk együtt. Egy véletlenen alapult az egész, de ne beszéljünk erről. Nem a legszebb love-sztori… -mondtam, és keserűen felnevettem

-Oh, ne haragudj, nem akartam indiszkrét lenni.

-Semmi baj! Tényleg… -mosolyogtam

-Akkor jó.

-Lenne kedves esetleg eljönni hozzánk?

-Ha nem zavarok.

-Viccelsz? Örömmel látunk!

-Jó, akkor mehetünk!

Kifizettem a pizzát, meg az üdítőket, és kocsiba ülés után indultunk hozzánk…