11.rész

- Jól! - mondtam még mindig lehajtott fejjel.

- Akarsz beszélgetni?

- Jaj Bill! Én nem tudom mi van velem. Ma amikor megláttam Maxot azzal a csajjal nem éreztem semmit. Vagyis csak azt hogy átvert. De.....

- Hogy érted hogy nem éreztél semmit? - kérdezte Bill értetlen fejjel

- Úgy hogy nem voltam féltékeny, se dühös, se semmi. Lehet hogy nem is szeretjük egymást, csak szimplán vonzódunk egymáshoz. Vagy szeretjük egymsát mint két nagyon jó testvér? Jaj nem tudok én már semmit.

- Jaj te! Gyere ide! - mondta Bill és széttárta karjait. Én persze egyből megöleltem.

- Figyelj ide! Szerintem ti nem szeretitek egymást, vagyis nem szerelemből. Most csak nem tudod kezelni ezt a helyzetet. De szerintem most menj haza. Gondolkodj rajta és utána beszélj Maxal. Megbeszélitek és hidd el jobb lesz. - mondta Bill miközben simogatta a hátam.

- Jaj Bill. Nem is tudom hogy mi lenne velem nélküled. Köszönöm. - adtam egy puszit az arcára.

- Nincs mit. Nem szeretném ha szomorú lennél.

- Te! Te miért nem vagy iskolában? - kérdeztem mosolyogva

- Eljöttelek megkeresni. Nem szerettelek volna egyedül hagyni. Gondoltam jólesne beszélgetni. Különben meg te sem vagy iskolába! - mosolygott ő is.

- Jó akkor tudod mit. Elmegyünk kajálni, utána veszünk jégkrémet és elmegyünk hozzánk DVD-ni jó?

- Rendben menjünk.

Felpattantunk és elmentünkreggelizin. Utána elmentünk és vettünk két doboz jégkrémet és hazamentünk. Hozzánk.

- Nah akkor én ezeket egy kicsit berakom a fagyasztóba, mert már megolvadt. Addig te válassz filmet. - mondtam Billnek.

- Jó! - mondta. Én addig gyors beraktam a jégkrémeket és felmentem a szobámba megnézni hogy Bill hogy áll.

- Nah döntöttél már? - kérdeztem tőle.

- Nem. De nekem mindegy mit nézünk.

- Nekem is. Mondjuk nincs sok kedvem DVD-ni.

- Nekem sincs. Akkor inkább beszélgessünk. - mondta Bill

- OKé. Akkor felhozom a jégkrémeket. - mondtam

- Várj jövök én is! - mondta Bill és lementünk a konyhába.

 Bill kivette a jégkrémeket én pedig elővettem két kiskanalat. Felmentünk, befeküdtünk az ágyba és beszélgettünk. Délután Billnak haza kellett mennie, mert ugye ,,suliba" volt. Én meg felhívtam Maxot hogy találkozzunk.

- Szia kicsim! - jött oda Max és adott egy csókot

- Szia

- Miért nem voltál ma suliba? Hiányoztál! - mondta miközben átölelt

- Max beszélnünk kell! - mondtam neki komolyan.

- Ez komolynak tűnik! - mondta Max

- Mert az is. Rólunk van szó! - Max egyből tök fehér lett

- Mi a baj? - kérdezte. Mind a ketten lehajtott fejjel sétáltunk.

- Láttalak ma reggel.

- Mikor? - kapta fel a fejét

- Azzal a csajjal!

- Figyelj én.......

- Nem kell magyarázkodnod Max. Mind a ketten tudjuk hogy nem vagyunk egymásba szerelmesek. Szeretjük egymást mint két testvér de nem több. És amikor ma reggel megláttalak titeket, nem voltam féltékeny se dühös. Csak szarul esett hogy a hátam mögött kavartál egy másik csajjal.

- Jaj, azt sem tudom hogymit mondjak. Sajnálom. De tényleg igazad van. Nagyon szeretlek........de csak mint egy hugicát. Én nem akartalak megbántani, de sajnos sikerült. De ugye ugyan olyan barátok maradunk mint voltunk? - én egy picit elgondolkoztam majd...: