8.rész

Másnap reggel mikor az ikrek felkeltek gyorsan megreggeliztek, majd indultak is az iskolába. Volt 20 percük a kezdésig. Eközben én még nagyban aludtam. Arra keltem hogy csörög a telefonom. Csukott szemmel próbáltam megtalálni, de nem sikerült, így rákényszerültem arra hogy kinyissam a szememet. A Nap fénye erősen sütött be a szobámba és ezért majdnem megvakultam, de legalább megtaláltam a mobilomat.

- Akárki is vagy megöllek mert felkeltettél, de ha egy bankból hívsz hogy telepakolták pénzel a számlámat akkor csak jól lecsezlek. - szóltam bele kómásan.

- Én is szeretlek kicsim

- Max! Mi van? Felkeltettél nem gond?

- Nekem nem. De neked viszont az lesz, mert 10 perc múlva becsengetnek.

- Hogy mi??? - kipattantam az ágyból, de olyan gyorsan hogy a telefon kiesett a kezemből, de gyorsan felvettem - mennyi az idő? - kérdeztem idegesen

- 7.50

- Uhh. Basszus. Elaludtam!!! A francba. Gyere fel! - szóltam neki - MOST!!!!!

Gyorsan leraktam a telefont és nekiálltam készülődni. Max is felért és mondtam neki hogy gyorsan pakolja össze a táskámat. Ő szó nélkül meg is csinálta. Én addig felöltöztem, megcsináltam a hajam, fogmosás meg ilyesmik és kész is voltam kemény 5 perc alatt.

- Köszi hogy segítettél! - adtam neki egy csókot mikor már a teremben voltunk. És most Max sem késett :D Lehet hogy mindig ezt kéne csinálni? - gondoltam magamba és elmosolyodtam

- Üljünk le, mert itt a tanár! - mondták a többiek. Mindenki a helyére ment és leüllt.

- Jó reggelt! - jött be a tanár

- Jó reggelt! - köszönt mindenki, aztán kipakoltuk a cuccunkat. A tanár is lepakolt. Hozta a naplót, ugyhogy lehet hogy feleltet? A bunkó! A tanár körbenézett egyszer...... majd mégegyszer és mégegyszer.

- Áh. Mr. Bergsittisch! Mostmár rájöttem mi olyan furcsa. Hát az hogy maga is itt van. Hogyhogy nem késett? Remélem beszerezte az órát. - mondta a tanár és kihívta magához. Max előszőr elgondolkozott hogy mit csináljon, de aztán felkelt és elakart indulni.

- Max! - szóltam neki halkan, mire hátraforult

- Tessék. - én és odadobtam neki az órámat

- Tessék tanárúr. - mondta Max

- Mutassa. - mondta a tanár

- Mit??

- Az óráját.

- Jah itt van. - veszi ki a zsebéből és a tanárnak adja

- Ó ha jól látom ez egy női óra . - mondja a tanár

- Igen. Tudja szeretem a lányos dolgokat és ez az óra meg nagyon megtetszett és megvettem. - mondta mosolyogva a tanárnak Max.

- Nah ne szemtelenkedjen itt nekem! Menjen és ülljön le a helyére!

- Rendben! - mondta Max majd visszajött a helyére

- Köszi. - adta oda de azért még egy puszit is kaptam

- Fiatalok majd szünetbe! - mondta Gabi mi meg csak vigyorogtunk. Óra közben eldöntöttem hogy megkeresem Billéket. Írtam is egy sms-t Billnek hogy szünetben találkozzunk a büfénél. Alig vártam már hogy kicsöngessenek. Siettem is lefele és meg is láttam a két kis Kaulitzot, mögéjük osontam és jól megöleltem őket.

- Nah végre! Azt hittük hoy már nem is jössz. - mondta Tom, majd neki és testvérének is adtam két puszit.