6.rész
- Látod Bill én megmondtam hogy járnak. Láttad? Láttad? - kérdezte Tom
- Igen láttam! - mondta Bill kicsit szomorúan
- Nah mi a helyzet? Mehetünk? - léptünk oda melléjük kézenfogva
- Rátok vártunk! - mosolyogta Bill, de valahogy nem volt őszinte mosoly
- OKé! Akkor menjünk! - mondta Max, majd közelebb húzott magához.
Ránéztem Billre és láttam rajta hogy szomorú. Most nem megyek oda. Majd késöbb beszélek vele. Még egy öt percet sétáltunk és ott is voltunk.
- Nah srácok megjöttünk! - mondtam nekik
- Te Am! Azt mondtad páran lesznek még itt rajtunk kívűl! Nem azt hogy kb. 1000-en. - mondta Bill és nyelt egy nagyot. Olyan aranyos volt ahogy félt. Jóba leszek én ezekkel a srácokkal.
- Bill nyugodj meg! Ezek az emberek mind jófejek! Rengeteget lehet velük szórakozni. Majd meglátjátok! - mondta Max én meg csak bólogattam.
- Jólvan. - mondta Bill és úgy tűnt mintha egy picit megnyugodott volna
- Gyertek menjünk oda! - mondtam nekik.
Mikor már majdnem ott voltunk megszorítottam Bill kezét bátorításképpen ő meg csak rám mosolygott
- Ohh!!! Nézzétek kik vannak itt! - kiabált Gabi
- Sziasztok! - köszönt mindenki
- Hát ti meg kézenfogva? Basszus akkor ezekszerint összejöttetek Nah végre! Akkor nyertem. Srácok ide a lóvét! - mondta a barátnőm, mi meg csak röhögtünk.
- Mondtam hogy még akkor nem jártak! - súgta oda Bill Tomnak
- Figyeljetek! Hahó! Szeretnénk nektek bemutatni két új srácot. Ő itt Bill, és ő itt Tom. Most költöztek ide. Nagyon aranyosak. És szeretném ha jóba lennétek velük! - mondtam hangosan hogy mindenki értse.
Előszőr csak mindenki csak nézett, majd Gabi gyorsan kapcsolt és odament a fiúkhoz.
- Sziasztok! Gabi vagyok. Amanda legjobb barátnője. - mutatkozott be és a kezét nyújtotta a fiúknak.
- Bill
- Tom
- Örültem! Nah gyertek! Bemutatlak a többieknek is. - mondta Gabi majd elráncigálta a fiúkat.
- Szerintem a többieknek nem nagyon tetszenek! - mondtam szomorúan
- Hát énsem úgy vettem észre. De majd meglátjuk mi lesz! - mondta Max és megölelt. Olyan jó volt. Olyan megnyugtató.
Mire Gabi bemutatta a fiúkat mindenkinek az beletelt jó 2 órába. Voltak akiknek nem nagyon tetszettek, de voltak akik tök normálisak voltak velük.
- Bill beszélhetnénk? - kérdeztem tőle
- Persze! - mondta Bill
- Ne itt. Gyere! - mondtam és felhúztam a földről. Elmentünk egy közeli játszótérre és beülltünk a hintákba.
- Bill mi a baj? - kérdeztem kedvesen, mikor mind a ketten beülltünk egy hintába.
- Semmi. - mondta halkan és a földet nézte.
- Bill ne mond hogy semmi! Látszik rajtad. Megbántott valaki? - kérdeztem
- Nem. Vagyis nemtudom.
- De akkor mi a baj? A többiek igaz?
- Hát igen. Látszik rajtuk, vagyis nem mindenkin, de a többségén látszik hogy egyáltalán nem vagyunk nekik szimpatikusak. És szerintem nem is leszünk velük jóba. Mindenki megszól a külsőnk miatt. Kirekesztenek minket. Nincs egy igaz barátunk sem! - bukott ki hirtelen Billből minden.
- Figyelj! Én megértem hogy így érzel. És én is észrevettem hogy a többiek hogy viszonyulnak hozzátok. De hidd el ha ők nem is, én mindig itt leszek nektek. Eszt megígérem. Sőt még Gabi is. Mivel ahogy láttam nagyon tetszik neki a tesód. Úgyhogy nyugodj meg. Ránk mindig számíthatsz. - odamentem Billhez és megöleltem.
|