13. rész:

Már vagy egy órája bőghettem, amikor hangokat hallottam a kertből. Kotorászás, majd egy tompa puffanás… Ez csak egyet jelenthet…

-         Matt! Mondtam már, hogy ne ott mássz fel, hanem a másik oldalon!- hajoltam ki most már nevetve az ablakon. – Na gyere segítek! -nyújtottam kezet.

-         Ó köszi angyalom. Jézus! Vörösek a szemeid! Mi történt veled?

-         Ha van időd, elmesélem…

-         Rád midig van időm! – mosolygott.

-         Akkor itt alszol?- néztem rá kérlelőn.

-         Igen. Persze, hogy itt! – válaszolta lágy hangon.- Jöttem volna előbb is, de elmentem pár haverral bicajozni és most értem haza. Na mesélj! Fogadjunk, hogy az a pöcs bántott meg!

-         Tomra gondolsz? Á ő nem érdekel.

-         No fene! Tudtam én, hogy ez lesz… rájöttél végre, hogy nem illetek össze?

-         Rá. – mondtam egy kis grimasszal az arcomon.

-         Na de ha nem ő a baj, akkor mi történt mégis?

-         Bill…- ahogy ezt kimondtam rögtön eleredt a könnyem.

-         Hogyhogy? – ámult.

Mindent elmeséltem neki. Ő legalább megértett. Jól esett kiadni magamból a mérgemet.

Másnap arra keltem, hogy Matt már nincs mellettem. Ránéztem a mobilomra: fél egy. Jött egy sms-em is. „Ne haragudj angyalom, hogy nem voltam ott, amikor felébredtél, de sürgős elintéznivalóm akadt! :D”

Na tessék! Fontos elintéznivaló délelőtt? Mattnek? Elég hihetetlen, hiszen ő a leglustább ember, akit ismerek. Ezen nem is gondolkodtam túl sokat, tudtam, hogy Matt időnként kiszámíthatatlan. Úgy döntöttem felöltözök, reggelizek és elmegyek itthonról, nehogy valamelyik Kaulitz keressen. A telefonom magammal vittem, de ki volt kapcsolva. Na irány a belváros! Beültem egy moziba, és igyekeztem elterelni a figyelmem a tegnap esti eseményekről.

Közben:

-         Hallo?- Bill.

-         Szia, Hanna legjobb barátja vagyok és az ő telefonjából szereztem meg a számod, remélem nem haragszol! Szeretnék beszélni veled, ha lehetséges! – Matt.

-         Szia! Persze, hogy lehetséges, már próbáltam utolérni a mobilján számtalanszor de…

-         Ki van kapcsolva, igen, tudom, de azt hiszem én segíthetek neked.

-         Tényleg? Megtennéd?

-         Persze! Csak mondj egy helyet meg egy időt.

-         Ok. Mondjuk legyen a Hanna-ék utcájában lévő kávézó… öhm mi is a neve?

-         Sirius.

-         Ok. Legyen ott, hangulatosnak tűnik az a hely.

-         Az is, akkor Siriusban… hánykor?

-         2?

-         Rendben. Ott leszek.

Erről persze én nem tudtam. Megnéztem két filmet a moziban utána pedig csavarogtam. Kiültem a kedvenc parkomba, olvasgattam, és közben számtalanszor eszembe jutott a tegnap este. Folyamatosan azon agyaltam, hogy talán nem kellett volna így kiakadnom. Meg kellett volna értenem Billt, hiszen Tom mégiscsak a testvére és ez az egész részemről nagyon hirtelen jött. De mindig arra az álláspontra jutottam, hogy egész egyszerűen felidegesített, és én nem tudtam másképpen reagálni. Mégsem tehettem úgy, mint akinek semmi baja. Furdalt a lelkiismeret, ugyanakkor még mindig haragudtam rá. Mit sem sejtettem én még ekkor, hogy eközben Matt és Bill az utcánkban kávézgatnak és épp rólam fecsegnek.