3.rész

,, Ne haragudj rám!!! Nem akartalak megbántani, csak nem szimpatikus nekem az a két srác és én csak féltelek! Tényleg nagyon bánom. Kérlek ne haragudj!!!! "

Miután elolvastam a levelet ránéztem. Lehajtott fejjel üllt a padban. Ahogyan láttam tényleg komolyan bánja, legalább is remélem. Visszaírtam neki, majd direkt a fejére dobtam a levelet. Ő hirtelen felkapta a fejét, majd elkezdte olvasni a válaszomat.

,, Nah idefigyelj!!! 1. Nem haragszom! 2. Nem szeretném ha lányoknak neveznéd őket! 3. SZERETLEK!!!! :D És megbocsájtok! "

Miután a levél végére írt már mosolygott. Ránéztem ő is rám és egymásra mosolyogtunk. Küldött nekem vagy 1000 puszit. Boldog volt és ennek ölrültem is. De viszont Billel és Tommal is fogok haverkodni. Vagy tetszik neki vagy nem. Majd megszokja. Főleg ha megismeri őket. Tommal biztos jóba lennének. Ő is olyan laza mint Max. Neki is van csábos mosolya. Lehet hogy Maxnak a poziciója veszélyben van??? - miközben ezeken gondolkodtam elmosolyogtam magam.

- Hát te meg min mosolyogsz? - kérdezte Gabi

- Semmin. Kibéküldtünk Maxal. - mosolyogtam rá

- Végre. Nem szeretem ha rosszban vagytok. Így vagytok aranyosak együtt. Ha mindketten boldogok vagytok. - mondta Gabi.

- Én sem szeretek vele rosszba lenni. De nem szeretném ha a barátaimat piszkálná. - mondtam neki

- Nyugodj meg. Ő is majd lenyugszik. Megismeri őket és hidd el mindenkinek tök jó lessz. - mondta Gabi nyugtatás képpen

- Hát nagyon remélem. Nem szeretem ha a barátaim rosszba vannak egymással.

- Majd meglátjuk mi lesz. Nah és mit beszéltél a fiúkkal? - kérdezte meg végül Gabi

- Hát nem sok mindent, mert ugye becsengettek. De megtudtam hogy tényleg ikrek, meg a nevüket, meg a korukat, hogy ki az idősebb és hogy tényleg most költöztek ide. - mondtam el mindezt egy szuszra

- Hé levegőt is vegyél! Kár lenne érted! - szólt rám Gabi.

- Jólvan nah! Suli után te is jössz? - kérdeztem barátnőmet

- Persze hogy megyek! - vágta rá egyből

- Akkor jó. Mert arra gondoltam hogy ..... - kezdtem bele de Gabi félbeszakított

- Előszőr inkább Maxal beszéld meg! Nem biztos hogy már most örülne a fiúknak! - mondta Gabi

- Honnan tudtad hogy ezt akartam? - kérdeztem ledöbbenve

- Onnan szívem hogy ismerlek már!- Engem egyáltalán nem zavar. De őt még igen. Szóval sok szerencsét! - mondta Gabi, majd, mivel kicsöngettek el is ment hogy megtudjam beszélni ezt Maxal.

- Nah mivan? Hát te miért vagy egyedül? - üllt le mellém Max

- Csak Gabi elment valahova, de majd jön. Tényleg Max kérdezhetnék valamit? - kérdeztem kicsit félve

- Persze hogy kérdezhetsz. Valami baj van? Vagy mi van? - kérdezte

- Nem nincs semmi baj. Csak azt szeretném kérdezni hogy zavarna-e ha ma Bill és Tom is velünk jönnének délután?- kérdeztem félve

Max előszőr meglepődött, majd elmosolyodott.De nem az az őszinte mosoly volt az arcán, hanem csak egy erőltetett mosoly.

- Nem. Nem zavarna. Majd én is megismerem őket. - mondta Max

- De biztos? Mert ha zavar akkor meg sem kérdezem őket. - mondtam neki

- Mondom hogy nem zavar. Lehet hogy még jófejek is. De az majd délután kiderül. - mosolygott rám végre őszintén

- Jólvan akkor következő szünetben eljössz velem megkérdezni őket? - kérdeztem tőle, ő meg csak bólintott.