III. Furcsa fordulat

            /Aláfestő zenének ajánlom:Avril Lavigne:When you're gone/ 

Másnap semmi különös nem történt.Nem volt az Ászoknak küldetése,

minden nyugis volt.Eclair kissé el volt keseredve,ugyanis portásnak osztották be.Ráadásul akárcsak 3 napja:

senki a folyosón,odakint pedig verőfényes napsütés.

Végtére is leültek a Halba beszélgetni a többiekkel. Lina kivételesen megtisztelte a társaságot jelenlétével.

Dee a kórházban volt bátyjával,az orvosok jobbnak látták ha a fiú megfigyelés alatt marad.

Azóta a bizonyos eset óta teljesen máshogy álltak egymáshoz.Dee szíve kicsit meglágyult,enyhített kissé szigorú

fellépésén fivérével szemben.Az egész nap békés volt,leszállt az éj,mindenki nyugovóra tért.Bár a másnap is ilyen nyugis lett volna.

Másnap mindenki ugynolyan napra számított  mint az előbbi.A reggel is így indult,de délután az egész város megmozdult.Akár

egy földrengés,olyan erős volt.Az előtér csillárjai a földre zuhantak és széttörtek,a kórtermek műszerei megrongálódtak.

Még Dee-t is bátyja kapta el,nehogy a hirtelen támadt rengéstől nekiessen az ágynak.Az egész város megmozdult.

Amikor a rengés véget ért,mindenki rohant ki hogy mentse ami menthető.Az Ászoknak több se kellett.Kivezényelték a

rendfenttertókat is,változó eredményekkel.Rengeteg volt a sebesült,mindenkit bevetettek.Dee és Lumi segített az

elektromos dolgok hozzáférésében,Eclair és Dextera a sebesülteknek segített,Violáék pedig az épületben rekedteken.

Sokáig keresték a túlélőket,sokakat nem lehetett már megmenteni.A Gottba hívtak mindenkit.

-Lina,Dextera és Un-ou-ék!Keressétek meg a rengés forrását! Nem hagyhatjuk még egyszer megtörténjen.  /Eclips/

Így is tettek. Már 3 órája hogy elhagyták a várost,amikor hatalmas robbanás hallatszódott.

Az Ászok megrémültek,a többiek pont arra indultak.Mivel már készen voltak,igyekeztek ahogy tudtak.

Amikor a robbanás állítólagos helyére értek,nagyon meglepődtek.Semmi mást nem láttak mint 1 óriási

krátert,és felette 2 cikázó csóvát. Vélhetőleg valami harcot vívtak,ugyanis nemegyszer egymásnak mentek.

2 csóva...az egyik fekete mint az éjszaka,a másik meg fehér mint a lepedő amit Tomi kristállyal mostak ki.

A kráter szélén állt 1 számukra nagyon ismerős alak:Lina. Láthatóan aggódott,a 2 cikázó fénycsóvát nézte, s már

látszott rajta a sírhatnék,de valahogy mindig elfojtotta. Dexteráék sem voltak messze,semmi bajuk nem esett,de nem

engedték őket Lina közelébe.A lány körül forrt a levegő,amiben keveredett a harag,a gyűlölet,a félelem.Látszott azonban hogy a harc eldőlt.

Bármi is volt az a sötét dolog,folyamatosan támadta ellenfelét.Vér fröccsen,a fény vére,majd lezuhant a földre.Linában minden megfagyott,könnyek

csorogtak le az arcán,és csak annyit kiáltott:Nem hagyhatom!

Majd rohant a kráter közepe felé /mellesleg a két "pöttyöcske" alá /,majd valami furcsa dolgot mormolt.Mindenki tisztán hallotta a mondatokat,

és szerintem soha nem is fogják őket elfelejteni:   

                                                                          Tüzes orsó lángja lobban

                                                                          Heves ütés,szívem dobban

                                                                          Enyém lett az erőd,add nekem akaratod,

                                                                          Szivem elszántságát fel nem mulhatod,

                                                                          Nincs erősebb,győzöl a fénnyel,

                                                                          Ellenségem válljon eggyé a sötétséggel!     

És az ég beborult.Heves villámok csapkodtak a cifra lány körül,aki mindent tűrt mintha százszor csinálta volna már.Keze még mindig az ég felé

mutatott,szemei lecsukva.Egy óriási erőkavarkád tört ki az égből,egyenesen a lány felé. Teste elnyelte az erőt,s most a sötétségre vetett pillantást.

Elvesztette álcáját,a sötét csóva igazából 1 ember volt,fekte szárnyakkal,sötét ruházata és haja,valamint mély,égfekete szeme céljait árulta el.

Azonban Lina nem várta meg míg az a furcsa teremtmény elmondja az asztali áldást,s csak ennyit mondott miután a teste által begyűjtött,

emberfeletti energiát a fekete csukjás felé dobta:    A we meet on other world

És annyi volt...bárki is volt,elhamvadt. A többiek alig hittek a szemüknek,de a lány nem várta meg míg elhagyja 1 hang is a szájukat.

Eclairék felé indult lehajtott fejjel,könnyes szemekkel,s a földön fekvő akkor fehér fénycsóva,most egyszerű fehér ruhás fiúhoz indult.

Letérdelt mellé,végigsimította arcát,és kezeit imádkozásra öltötte:      

,,Ősatyám!Hajlandó vagyok életemet áldozni érte,légy hozzám könyörületes!Én voltam az aki nem figyeld oda,az én sorsom ez,és nem az övé!"

Ekkor egy újabb csóva közeledett a földre,de ez most fehér volt,és a fiút találta el.Mivel Eclair-éknek fogalmuk sem volt arról mi történik,

inkább csak figyeltek.A földön fekvő fiú felkelt,mire Lina szeméből eltűntek a könnyek.A fiú megsimogatta a melette ülő fejét,és elmosolyodott.

Lina felállt és maga után húzta a fiút is.Majd egymás kezét fogva elsétáltak a többiek melett.Lina ugyan visszanézett,de semmi reakciót

nem adott.Mikor a többiek visszatértek a GOTT-ba,érdekes módon nem találták sem Linát,sem azt a furcsa fiút.

Elmeséltek mindent a főnökasszonynak.Az elkövetkező egy hétben nem történt semmi.

Nem látták Linát,és küldetést sem kaptak.Amikor Dee a Gott mögötti erdőben sétált,halotta Lina hangját,és mivel ez minden nap megtörtént,

úgy döntött megnézi mi a fene töténik itt.Amikor megtalálta Linát,egy kövön ült egy nagy tisztáson,magához húzta lábaát,és kezével átkarolta azt.

Az ülőhelye nem volt túl magas,mégis elég volt ahoz hogy Lina eléggé maga elé bámuljon.

-Leülhetek?  /Dee/

-Persze-csúszott arébb Lina.

-Úgy tűnik némi magyarázattal tartozol nekem.  /Dee/

-Ez igaz,de az amit mondanék inkább illik estimesének mint élettörténetnek.  /Lina/

-Azért csak próbáljuk meg,rendben?  /Dee/

-Na jó!De messzire kell utaznunk az időben.Amikor az embernek még hamva sem volt,megszületett az első sárkány.Végtelen,

halhatatlansággal rendelkeztek,s midőn a faj szaporodott,örökké tartó életüket a tanulásra és a tanításra szánták.Így sajátították el a különböző nyelvek

és harci tehnikák minden trükjét.Értelmetlennek tartották a háborúkat,így a nagy Globális háborút is.Ugye halottál róla?-erre Dee csak bólintott-

Amikor a háborúnak vége lett,mindent elborítottak a holttestek,a romok,a vér.Én is halálomat leltem a harcokban.Amikor a sárkányok elrepültek

a városom felett,feltámasztottak,mondván,hogy nem mindennapi lány vagyok.Megkaptam az erejük és a tudásuk 1 részét.De mivel a sárkányok létét

a felvilágiak tartják kezükben,így kénytelen voltam mind a 2 népnek hűséget fogadni.Együtt döntenek a sorsomról,vagyis hogy mikor,mit,és hogyan csináljak.

A legokosabbnak azt tartották ha fejlesztem a képességeim,ezért különböző időzónákba küldenek,hogy ismerjem meg a trükkjeiket más népeknek.

Így kerültem a DMB-be,majd pedig ide hozzátok.De a tanács úgy döntött okosabb ha elhagyom az emberek világát.Szóval hamarosan indulnom kell.

Valld be őszintén:szerinted különc vagyok!És számtalanszor hívtak már túlvilági korcsnak...bár,szerintem vicces.  /Lina/

-Semmiképpen!Amikor szükséges te ott vagy,és egyenrangú vagy velünk nem pedig különc. Azért mert folytatod az életed,még nem leszel különc.Ha te nem vagy

elveszítem a bátyámat!Nagyon hálás vagyok neked Lina!És azért is hogy megmutattad mennyit is jelent nekem Dum,még akkor is,ha néha az

agyamra megy.De 1valamit nem értek...Ki az a fiú akivel te....    /Dee/

-Gergő!Tudod nem hiába akartalak tége és a fivéredet összekovácsolni. Tudom milyen idegesítő egy testvér,de ki kell egymás melett tartanotok.Ezt Gergőtől

tanultam meg,és nem kevés baj árán.Azt akarom hogy te azelőtt gyere rá mielőtt elveszítenéd.  /Lina/

-Úgysem hagyom békén még 1 darabig-karolta át hátulról Dee-t bátyja.

A lány hátradőlt a fiú karjaiba.

-Mellesleg Gergő az én bátyám!Csak ő a háború előtt meghalt.  /Lina/

-Látszott rajtatok hogy testvérek vagytok-állt fel Dee.

-Rajtatok is!Nehéz lehet egy ikertestvér.De nekem búcsúznom kell-mondta a lány kissé elkeseredetten miközben egy jóval előttük álló alaknak integetett-Akkor

mit van mit tenni,nekem sajnos mennem kell!De remélem még találkozunk-Dee megölelte a lányt.

-Ha bármiben segíthetünk...  /Dum/

-Köszönöm,kedvesek vagytok.Majd ha erre járok beugrom-mosolyodott el a lány,s elindult a feltehetően rá várakozó fiú felé.De még egyszer megfordult és

azt kiáltotta: -Dum!Nagyon vigyázz rá!!!  /Lina/

-Meglesz!  /Dum/

-Sziasztok!-integetett mégegyszer Lina az ikreknek,s ők is ugyanígy tettek,majd Lina és feltehetően Gergő eltűnt az erdőben.

-Na hugi,ezt hogy magyarázzuk meg a főnöknek?-vonta kérdőre a hugát Tweedledum.

-Nem mindegy?Gyere bátyó,menjünk-intett testvérének aki még mindig aggodalmaskodott.

Majd huga mellé lépett,átkarolta a lányt hátulról és kezét a vállára tette.Így hagyták el ők is az erdőt,és indultak végre haza,.

Dee az erdő takarásában még egyszer megállt,és megölelte a fivérét,és Dum viszonozta,bár kisebb fáziskéséssel.Mikor a pillanatnak vége szakadt

Dum csak ennyit érdezett:

-Ezt miért kaptam?  /Dum/

-Nem tudom....Mert szeretlek.  /Dee/

                                                                            VÉGE

                                             Nem tudom legyen e folytatás,döntsétek el.Ha akarjátok,megírom

                                                                                                              Írta:Harukichi Sakanoue            

                                                                                              UI: Nyugodj békében drága bátyám,Gergő!Maradjon meg emléked!Nagyon szeretlek!