1.rész

Amanda vagyok 13 éves, és a barátaim csak Am-nek hívnak. Magdeburgban élek a szüleimmel. Vagyis anyuval és az élettársával, mert a szüleim elváltak mikor még kicsi voltam. Apuval már vagy 3 éve nem találkoztam. Anyunak az élettársával meg nagyon jól elvagyok. Nagy a valószínűsége hogy össze fognak házasodni, de én nem bánom mert így legalább boldogok. Testvérem nincs de van helyette egy csodálatos barátnőm akit Gabriellának hívnak és ő mindennél többet ér nekem. Akármit megoszthatok vele, amiben tud segít. Sokszor már azzal is hogyha valami bánt ő megahllagat. Sok haverom van akiket nagyon szeretek. A suliban is sok ,,barátom" van. Mondjuk szerintem sokan csak azért vannak velem jóban, mert rengeteg ,,nagymenő" gyereket ismerek, vagy csak a pénz miatt. Ma Szeptember 12.-e van. Éppen indulnék a suliba hogyha megtalálnám az egyik legjobb felsőmet. Tegnap vettem és már nincs is meg. Mondjuk nem is csodálom, hiszen ahogy a szekrényem kinéz. Olyan mintha tűt keresnék a szénakazalban. Úgy döntöttem hogy inkább felveszek egy másik fölsőt, amit Gabitól kaptam a szülinapomra. Fekete volt az alap és rajta mindenféle színekkel volt a felirat. Ránéztem az órámra és láttam hogyha nem sietek akkor lekésem az iskolabuszt. Gyorsan felkaptam a táskámat, a telefonomat, a kulcsaimat és már rohantam is. A busz pont akkor akart elindulni, de mivel futottam így még pont elértem. A buszon szinte mindenkit ismertem. Gabi is fent volt, egyből le is ülltem mellé. Körbenéztem és láttam két új srácot. Egyedül ülltek külön a többiektől. Nem tudtam kik ők mert eddig még nem láttam őket. Rájuk mosolyogtam ők meg vissza. Többet nem is foglalkoztam velük. Elhülyültem a haverokkal, míg a busz odaért a sulihoz. Még volt 10 percünk az óra kezdéséig. Bementünk a terembe. Gabival leülltünk a helyünkre ami a terem hátulján volt. Mind a ketten jól tanultunk, csak a szünetekbe meg persze amikor nincs suli akkor ökörködünk, de a tanulást azt komolyan vesszük. Az a 10 perc hamar eltelt és az irodalomtanár persze pont időben jött mint mindig, a tanár után meg betoppant Max. Ő volt a suli egyik legmenőbb sráca és az egyik legjobb haverom is. Ott ült a melletünk lévő padban. Írtó helyes és hogyha nem lenne a haverom akkor már rég rápályáztam volna. Amint belépett a terembe elővette azt a csábos mosolyát amitől szinte minden lány elájul és persze ő ezt élvezi, de mi Gabival meg csak röhögtünk. Leüllt a padba és előpakolt.

- Mr. Bergsittich, már megint késett. Még csak most kezdődött el az iskola, de már minden óráról elkésik. Nem tudja mikor csöngetnek be? - kérdezte meg egyből a tanár Maxot

- Elnézést tanárúr. Tudom hogy mikor csöngetnek be, csak nincs órám és anyukámnak is segítettem még iskola elött! - válaszolta nyugodtan Max

- Hát igen! Mindenki tudja hogy maga milyen segítőkész fiatalember. De egy órát akkor is beszerezhetne már! - mondta a tanár majd a naplót kezdte el lapozgatni.

- Persze tanárúr! Többet nem fog előfordulni. És amint vége a sulinak elmegyek és veszek egy órát. - mondta Max majd az őt figyelő lányokra mosolygott, akik persze majdnem elolvadtak. Az óra elkezdődött és a tanár kitalálta hogy inkább feleltetni fog. Hála istennek nem minket hanem Jane-t kezdte el feleltetni. Addig én írtam Maxnak egy levelet és odadobtam neki.

,, Már megint miért késtél? És mi ez a hülye duma hogy ,,anyudnak segítettél" ? Te tiszta hülye vagy!!!.......De azért szeretlek ám. :D "

Max gyorsan elolvasta, mosolygott egy sort és visszaírt.

,, Nem csináltam semmit csak elaludtam :D Anyuval meg nem is találkoztam csak nem jutott más az eszembe :) "

,, Mindjárt gondoltam hogy kamuzol! Olyan unalmasak ezek az órák. Mindjárt bealszok. Suli után megyünk? "

,, Persze hogy megyünk! Jönnek a többiek is. De azért még szólok pár embernek. Úgy jobb a hangulat "

,, Az biztos. Nah de inkább figyeljünk, mert még a végén megszívjuk! "

,, Jó "