Adsz, és elveszel,
Ölsz, de nem kérdezel.
Érzel anélkül, hogy ismernéd a hangot,
Melyből fakad minden földi gondod.
Lélegezni próbálsz a vízben,
S nem hiszed, hogy elmúlhat egészen.
Várod, hogy
Leheljen,
Csendesen,
Kedvesen,
És kívánod, hogy a bőgőn szenvedést pengessen
Egy angyal, ki segítene,
De nem tudja Rólad, hogy kívánod-e.
Vágyod-e még a csillagokat?
Vagy kavargatod a bájitalodat,
Ismerve az ízét, és tudva, hogy hasztalan.
Hisz amire Te vágysz, az
Egyszerű,
Láthatatlan,
Hangtalan,
És halhatatlan. |
[1-1]
|