>>>4.rész<<<
chh Mr. Kaulitz, kérem ne nevettessen

Végre eltelt ez az egy hét is. Billt kiengedték a kórházból, és holnap lesz vele újra órám. Igazából nem hinném h nagyon le van maradva, mert mindig elvittem neki a leckét, de ha másért nem, legalább az unalom elűzése képpen remélem h tanult.

-Jó reggelt tanárnő!-
É: áhh jó reggelt Mr. Kaulitz- fordultam hátra a hang hallatán- remélem megtanulta a leckéket
B: igen tanárnő- mosolyodott el- köszönöm
Csak bólintottam, majd elvonultam a tanáriba. Ittam egy jó erős kávét, majd nagy levegőt vettem és a csöngő hallatán elindultam az osztályterembe.
É: jó reggelt- léptem be az ajtón.- az eheti hetes pedig Bill Kaulitz és Bonnie Simpson- néztem föl a névsorból- mivel úgy látom Bonnie nincs itt ezért kérem Bill- mutattam a kezemmel h fáradjon ki. Sóhajtva kijött, majd vigyázba vágta magát.
B: osztály vigyázz!
É: tessék- néztem rá.
B: tanárnőnek tisztelettel jelentem h az osztály létszáma 30 fő hiányzik Bonnie Simpson és más nem- nézett a szemembe, miközben ezt mondta. Bólintottam, majd a táblához léptem.
É: nos Mr. Kaulitz- fordultam hátra és Billre mutattam- ha már bepótolta az anyagot elmondaná kérem h kinek a művében van "A Pokol kapuja" c. részlet?- vontam föl a szemöldököm, majd a tanári asztalra támaszkodtam két kézzel.
- Húúú, woow- hallottam az értelmesebbnél értelmesebb hozzászólásokat
É: nos ha befejezték a füttyögést-, forgattam a szemem- válaszolna a kérdésre Mr. Kaulitz?
B: igen tanárnő, "A Pokol kapuja" c. részlet Dante Alighieri- Isteni színjáték c. művéből való- mosolyodott el elégedetten.
É: pontosan, tudna vki idézni belőle?- néztem körbe, Bill keze egyből a magasba lendült.- esetleg vki más?- csalódottan néztem az idegesítően vigyorgó Billre- tessék Mr. Kaulitz
Bill fölállt, majd gúnyos mosollyal az arcán elszavalta az első három versszakot.
B: "..Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!.."- fejezte be
É: köszönöm Mr. Kaulitz, leülhet- fordultam a táblához és fölírtam az új anyag címét.- a következő nagy költőnk pedig Francois Villon (?1431-?1463)

Épp a tanári felé igyekeztem amikor hallottam h vki utánam kiabál.
-Mrs. Armstrong! Mrs. Armstrong!- hátra fordultam, majd mosolyogva mentem tovább.
-Igazán megvárhatott volna- nézett rám lihegve Bill
É: hát persze Mr. Kaulitz- néztem rá gúnyosan- mit szeretne?
B: öhmm, öhmm én- jött zavarba, nagyon édes volt
É: igen?- vontam föl a szemöldököm
B: eljönne velem vacsorázni?- nézett rám pirulva
É: chh Mr. Kaulitz, kérem ne nevettessen- néztem vissza rá, miközben elindultam a lépcsőn
B: de mért?- fogta meg a csuklóm és visszahúzott, minek következtében összesimult a mellkasunk. Cuppantottam egyet, majd idegesen húzódtam hátrébb.
É: azért Mr. Kaulitz, mert én az osztályfőnöke vagyok- villantottam rá a szemem
B: és?- nézett rám olyan fejjel, mintha most jöttem volna a diliházból
É: és? és? nem randizhatok önnel- néztem rá értetlen fejjel
B: de..
É: nincs semmi de, Mr. Kaulitz- fordultam el, majd tényleg a tanári felé vettem az irányt
B: úgysem nyugszom amíg el nem jön velem vacsorázni- kiabálta utánam. A folyosón szinte mindenki odafordult. Megrökönyödve néztem vissza rá a lépcsőfordulóból, ahol csak egy vigyorgó fekete bokrot láttam és körülötte érdeklődő arcokat. Szemöldök ráncolva néztem farkasszemet a csokoládébarna szempárral. Ha most nemet mondok az nem csak Billnek, de nekem is ciki, ha viszont igent mondok talán elbízza magát. Sóhajtottam, majd mutattam a hüvelykujjammal h jó, mire kisebbfajta tapsvihar söpört végig a fölső szinten.
É: csitt- néztem szigorúan mire mosolyogva abba hagyták. Ránéztem Billre, aki szüntelen vigyorgott, én is elmosolyodtam, majd megráztam a fejem és végleg lementem a tanáriba.

Immár az utolsó óráról csöngettek ki, és épp az autómba szálltam volna be, mikor is..
-Mrs. Armstrong- hallottam megint a hátam mögül a hangot, majd megcsapott az a tipikus illat is.
É: igen Mr. Kaulitz?- sóhajtva fordultam meg
B: ma este ráérne?
É: rá Mr. Kaulitz- néztem rá
B: akkor ott vagyok önért este 8-ra- döntötte oldalra a fejét, jajj azt hittem megzabálom.
MI?? Mivan?? Emily normális vagy? Ő az egyik diákod..aww de akkor is olyan édes..
É: jó- szálltam be, majd mosolyogva becsuktam az ajtót, mire kétségbeesetten kopogott az ablakon. Kissé kezdett már idegesíteni.- igen Mr. Kaulitz?- tekertem le az ablakot
B: hol is van az otthona?- nézett rám idiótán vigyorogva. Elnevettem magam, majd felé fordultam.
É: Banhoff Straße 17.
B: hát akkor nem is kell messzire mennem, jobb szomszéd- nevetett föl
É: tudtam- néztem rá fásultan
B: honnan?- értetlenkedett
É: tudja Bill, a falak nem hangszigeteltek és mivel önök az egyetlen banda a környéken, biztos voltam benne h önök próbáltak tegnap délután- mosolyodtam el, mire elpirult
B: elnézést
É: ugyan semmi- legyintettem- pontos legyen
B: ígérem- nyomott puszit az arcomra, majd fütyörészve elindult.
Bambán bámultan utána, majd mosolyogva megráztam a fejem és a gázra tapostam.
É: Lökött kölyök- nevettem föl