A kacsa tolvaj:

Nyári, meleg idő, soha sem felejtem el. Nem messze a hatalmas tavacskától laktunk szüleimmel. Sok állatot tartottunk. Három tehénke, aminek tejét vagy eladtuk vagy, finom túrót készítettünk belőle.

            Azon kívül volt egy keverékes kutyusom és hat kacsánk is meg kettő tyúkunk, akik tojással láttak el minket. Én vittem le a teheneket és a kacsákat le a vízhez úsztatni és itatni, meg hát a legdúsabb fű ott nőtt. Leültem akkor is egyik kedvenc ezer éves szomorú fűzfám árnyas tövébe élvezve a kellemes szellőt, ami végig táncolt a réten. Talán elpilledhettem. Kettő órával később arra ébredtem fel, hogy a kacsák már totyogtak a fűben megunva a fürdést, de a tehénkék még nagyban legelésztek. Nem vettem észre, hogy az egyikük eltűnt.

Csak otthon kapta észbe mikor számadást tettem apámnál.

-         Mi az, hogy nincs meg az egyik tojó?

-         Nem tudom apa! Egyszerűen nem volt meg mikor betereltem őket óljukba.

-         Olyan nincsen! – mordult fel öregem, akinek feje tetején egyetlen egy árva hajszál sem maradt meg. – Holnap, ha még egyet levesztesz haza, nem merj jönni! Tudod mennyire drága egy kacsa?

Megjegyeztem, hogy soha többet nem fogok elaludni. Másnap éberen figyelek elbújva egy gyökér mögött, ami kiemelkedett valami miatt a földből már pár esztendeje. Várok és várok. Nemsokára , pontosan dél felé az egyik kacsa elúszott szemei előtt és lebukva élelemért csak egy buborék maradt utána. Meghökkenve kaptam utána.

-         A manóba! Bunkó tolvaj, hát nem a víz alatt lopja? – valami egész keménybe markoltam bele. Ijedten kaptam el kezemet és nemsokára egy csüd bukkant fel a víz felszínére. Erre rohantam haza, mint az esze veszett, utánam a kacsák.

-         Apám! Apám! – kiabálom riadtan mire jó anyám ijedten lép ki, apám meg elő battyog.

-         Mi a mennykü történt?

-         Apám! A kacsa…- mutatom ziháltan a csüdöt. – Valami lehúzta a víz alá és ez maradt belőle!

-         Micsoda? Ne bolondozz te gyerek! Biztos megint elaludtál! Ej te istencsapása! – mordult rám az öreg én meg megráztam fejemet. Ellenkezésemnek köszönhetően hatalmas pofont kaptam.

-         Holnap veled megyek te isten verte kölyök! – jelentette ki és én nem is bántam, legfeljebb igazat ad majd nekem. Úgy is lett. Másnap ketten leskelődtünk, a tehénkék nyugodtan legelésztek, Bodri kedves kutyuskám meg éppen feküdt, heverészett a meleg fűben. Percek telnek el mire a megszokott időben egy a szemünk előtt úszó kacsa hírtelen, eltűnik a víz alatt, apám utána kap és elkapja a nyakát de, az is kicsúszik kezeiből.

-         A teringettét! – morogja én ijedten, ordítok a tehenek felé mutatva mikor egyhatalmas kék sárkány agyaras feje jelent meg, Bodri, mint a meg kergült állat futkos és ugat, majd a hatalmas lény megrázva magát, utána egy kisebb sárkány, biztos a picinye. A tehenek szertefutottak, talán hazafelé, míg a megmaradt kacsák összeverődtek egy sásban.

-         Huh! Igazad volt gyerekem! Tényleg a víz alá tűntek a kacsák!

Attól a naptól kezdve a kacsákat nem vittem le oda úsztatni, de ha jártam a városba vettem olcsón öregebb tyúkokat, amiket persze, hogy levittem a picinek. Általában még mai napig is látom őket fel- fel bukkanni, és elgondolkodom rajtuk, hogy hogyan is férhetnek el egy kicsinyke tavacskában.

 Ezust söreny