10. rész:

Ahogy sétáltunk a park irányába csak néztem Matt-et. Anyám, tavaly is nagyon helyes volt már, de most…huh. Magas, vékony, de szálkás. Emo… hát igen… már a múlt nyáron is kezdett efelé a stílus felé tendálni. Jól áll neki. Be nem áll a szája. Folyamatosan mesél. Nem mintha egész évben nem beszéltünk volna msn-en.

-          És képzeld angyalom, otthagyott. Na szted? Amiatt a …. Áh nem is mondom ki.

-          Szóval szingli vagy.

-          Igen. És te? Van már barátod? – kérdezte érdeklődőden.

-          Van.- válaszoltam büszkén.

-          Vaaaaan? – ámult.

-          Van. Ki nem találnád…

-          Hm??? Miért? Ki ő?

-          Tom Kaulitz.

-          Neeeee! Angyalom te összejöttél azzal a szerencsétlennel? Nem hiszem el!

-          Hey, Matt, nem olyan, mint amilyennek képzeled!

-          Nem bízok én benne. Ismerem az olyanokat, mint ő. – mondta kételkedőn. – Nem örülök én ennek, Hanna. Olyan dolgokat fog rád erőltetni amire még nem vagy felkészülve. Nem fog tudni vigyázni rád.

Én csak pirultam.

-          Mi az? Miért nézel így? Jesszus Hanna! Már … már megtörtént?- kérdezte idegesen.

-          Nem, vagyis nem egészen… úgy értem konkrétan az nem volt még csak…

-          Hanna! Nem elég, hogy ő csókolt meg először, de még a szüzességed is oda akarod adni? Csalódást fog okozni! Angyalom, te vagy a világon a legszebb, legtündéribb lány, akit ismerek, de ő egy sztár, ő bárkit megkaphat, és nem biztos, hogy értékelni tud téged.

-          De én még nem akarok vele lefeküdni, nyugi, és nem is fogok egyelőre… az csak … az csak egy kis petting volt, semmi több. És azt mondja szeret. Én bízom benne. Kérlek ne félts! Nem lesz baj! Amúgy meg…- itt megtorpantam.

-          Amúgy meg?

-          Nem ő adta az első csókot.- mosolyogtam.

-          Hanna! Mi mindenről maradtam még le?! Állítólag a legjobb barátod vagyok, és nem számolsz be ilyenekről?

-          Most mondom…- vigyorogtam. – Bill.

-          Mi?

-          Bill adta az első csókot.

-          Tom ikertesója? Hát te nem vagy semmi.- röhögött

Még jó ideig beszélgettünk a parkban, a szokásos helyünkön csücsülve. Jó volt megint látni. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire hiányzik évközben. A csacsogása, az illata, az ölelése, az, ahogy angyalomnak szólít. Mindig megvédett mindenkitől, mindig vigyázott rám, valahogy még Peternél is jobban szerettem. Nem örültem neki, hogy ennyire félt Tomtól, kicsit rosszul esett az, amit mondott, de gondoltam, majd megismerkednek és megbarátkoznak. Hajnali fél 6. Apa 6kor kel. Matt-el ilyenkor mindig elindulunk hazafelé, még mielőtt felébredne. Mint minden együtt töltött nyári este után, most is hazakísért. Olyan rossz volt elbúcsúzni, pedig tudtam, hogy holnap úgyis látom. Eszembe jutott, hogy megkérem  aludjon nálam, mint oly sokszor ezelőtt, de rájöttem, hogy ez Tomnak nagyon rosszul esne, ezért végül nem tettem. Matt-en láttam, hogy ez kicsit megbántotta. Másra számított. De végül megérthette, mert adott két puszit, majd mosolyogva elköszönt. Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Ránéztem a telefonomra, két nem fogadott hívás Tomtól. Gondoltam próba- szerencse, felhívom.

Felvette:

-          Baba! Sziaa! Miért hívtál?

-          Szia! Mert nem tudtam aludni. Hogy vagy?

-          Rosszul. Hiányzol!!!

-          Te is nekem! De holnap már végre találkozunk! És képzeld itt van a legjobb barátom, ma érkezett meg Berlinbe, majd bemutatom neked!

-          Ez izgalmasan hangzik. Rendben, már kíváncsi vagyok rá. Hanna!

-          Igen?

-          Én állandóan rád gondolok. – mondta édesen.

-          Jaj Tom édesem, én is! Hidd el nekem!

-          Akkor jó.- mondta megkönnyebbülve.

-          Most már leteszem, nagyon álmos vagyok, és apu mindjárt kel…

-          Ok, kicsim! Aludj jól! Csók!

-          Te is! Szia!