>>>2.évad/23.rész<<< Written by Dorothy Miller Carrie-Lousie izgatottan és egyben idegesen igazgatta a fehér abroncsos ruhát a tükör előtt. Egy nő nyitott be az ajtón, mivel a tükör pont az ajtóval szemben állt ezért a nő nem láthatta a jövevényt. - Gyönyörű vagy- szólalt meg C: áh Amy, húgocskám- lépett le a kis zsámolyról, majd a nőhöz lépett és megölelte. A: tényleg gyönyörű vagy, csodaszép ez a ruha és te is mesésen szép vagy- bókolt neki C: ne már, mert még elbőgöm magam és akkor mi lesz a sminkemmel amit fél napig csináltak?- nevetett fel könnyes szemmel A: jajj gyere ide te- ölelte meg újra. Bill Kaulitz szintén idegesen ácsorgott a tükör előtt és egyszerűen képtelen volt megkötni nyakkendőjét. Idegesen toppantott, majd az ajtó felől halotta amint a kulcs elfordul a zárban. B: Tom te vagy az?- kérdezte idegesen miközben újra elkezdte kötni a nyakkendőt - Szia Bill- mentem el mellette. Ebben a pillanatban teljesen lényegtelennek látszott a nyakkendő, lassan leengedte, majd felém fordult. Szomorúság és egyben öröm tükröződött a szemében. B: hát te?- indult meg felém É: jöttem segíteni, láttam h bénázol a nyakkendőddel.. mint általában mindig- nevettem föl, majd közel léptem hozzá. Miközben mosolyogva kötöttem azt a fránya nyakkendőt, ő az arcomat figyelte. É: kész is- szólaltam meg B: köszönöm- nyomott puszit a számra É: na izgulsz már??- csillogott a szemem B: ah nagyon- sóhajtott, majd leült az egyik székbe É: nyugalom nem lesz semmi baj- ültem bele az ölébe miközben elnevettem magam h milyen aggodalmas fejet vág. B: ne nevess- mosolyodott el É: khöm oké- fordultam el vigyorogva Pár perces csönd következett. Közben kint hallottam, ahogy mindenki mozgolódik. Kopogtak az ajtót. - Bill! Siess 5 perc és kezdünk!- hallottam Tom hangját Újra mosoly húzódott az arcomra, miközben Billre fordítottam a tekintetem. Ő csak lehajtott fejjel ült. É: Bill! Indulás- álltam föl Bill is fölállt majd sóhajtott és rám emelte a tekintetét. Halvány mosollyal az arcomon néztem rá. B: most láttalak utoljára igaz?- kérdezte egy halovány mosollyal ami inkább fintor volt. Csak bólintottam, majd közelebb léptem hozzá és a kezeimet a nyaka köré fontam. T: Bill!!! Gyere már az Isten áldjon meg!- hallottam Tom hangját N: TOOM!! H beszélhetsz így egy templomban??- hallottam Natalia hangját is Közel húztam magamhoz Bill arcát, majd belenéztem a szemeibe. É: legyél nagyon boldog, és kérlek ne gondolj rám többet. Ugyanúgy vigyázni fogok rátok, de már nem fogunk találkozni.- mosolyodtam el- vigyázz magadra, még találkozunk.- majd totál magamhoz húztam és megcsókoltam. Miután véget ért még egy puszit adtam neki, majd eltűntem. Bill sóhajtott, majd igaz mosollyal az arcán lépett ki a kis öltözőből és indult el a pap felé. P: Bill Kaulitz- Trümper! Akarod-e az itt megjelent Carrie-Lousie Smithet hites feleségedül? B: igen, akarom- mosolyodott el P: kérlek mond utánam! Én Bill Kaulitz- Trümper fogadom, hogy az itt megjelent Carrie-Lousie Smithet szeretni és tisztelni fogom és mellette állok , jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ! B: Én Bill Kaulitz- Trümper fogadom, hogy az itt megjelent Carrie-Lousie Smithet szeretni és tisztelni fogom és mellette állok, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ! P: Carrie-Lousie Smith! Akarod-e az itt megjelent Bill Kaulitz- Trümpert hites férjedül? C: igen, akarom! P: kérlek mond utánam! Én Carrie-Lousie Smith fogadom, hogy az itt megjelent Bill Kaulitz-Trümpert szeretni és tisztelni fogom és mellette állok , jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ! C: Én Carrie-Lousie Smith fogadom, hogy az itt megjelent Bill Kaulitz-Trümpert szeretni és tisztelni fogom és mellette állok, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ! P: mostantól önök férj és feleség, kérlek csókold meg a mennyasszonyt. Egy középkorú nő ült a számítógépe előtt és az utolsó bejegyzést gépelte. Szorgalmasan írogatta azt a pár sort, ami végre lezárta az újonnan elkészült könyvet. Már csak pár sort hiányzott, de mégis abban az utolsó néhány mondatba is bele adta szívét-lelkét. Igen- igen, egy nő ült a számítógépe előtt és sebesen gépelte be az utolsó pár betűt. Pár hét múlva, mikor a könyvesbolt előtt haladt el. Mosolyogva nézett végig a fehér borítású könyvön melynek elején ott volt az a pár aranyozott betű. Megrázta a fejét, majd tovább haladt és a piachoz vette az irányt, de a szemei előtt még mindig ott lebegett az arany felirat. Angels’s city Written by Dorothy Miller The End