19. rész:

-          Na szóval! Mit akartál mesélni Tomról? – kérdeztem a mellettem haladó Billt. Épp a játszótér felé tartottunk.

-          Nos. Biztosan tudod, hogy Tomnak te voltál az egyetlen komoly kapcsolata.

-          Igen. De talán neki nem is kell komoly kapcsolat. Úgyis elbassza az egészet, amikor nem bírja féken tartani a vágyait.

-          Hey, nyugodj le. Te voltál az egyetlen szerelme ezidáig. És valamiért úgy érzem te is maradsz az egyetlen. Nagyon szeret téged. Hidd el, nem hazudnék neked Angie. Egész egyszerűen még neki is nagyon furcsa és új volt ez a szerelem- érzés. Tudtam, hogy ha eljön a pillanat, és szerelmes lesz, hülyén fogja kezelni a dolgot, de hogy ennyire? Na mindegy. A lényeg, hogy szeret, és most tanult a hibáiból. Talán életében először.

-          Ez nem mentesíti fel azalól, hogy megcsalt.

-          Nézd, nagyon fáj neked, hogy hűtlen volt, ez igaz. De most ő is kutyául érzi magát. Hidd el kamatostul visszakapja azt, amit neked okozott.

-          Te most rá akarsz beszélni, hogy menjek vissza Tomhoz?!- kérdeztem ledöbbenten.

-          Ööö igen. – mosolygott.

-          Bill, nézd, az odáig ok, hogy szenved. Szenvedjen csak. Most legalább megtudja… De mi garantálja, hogy soha többé nem szűri össze a levet más lánnyal? Hát semmi! Nem. Szó sem lehet róla, hogy újrakezdjük. Nem vagyok hajlandó.

-          Akkor inkább hagyod, hogy szenvedjen? És közben te is kínlódsz? Mi értelme van ennek?

-          Az, hogy nem fog többé megalázni azzal, hogy meglátom a címlapon egy csajjal! Felesleges győzködnöd Bill. Nem megyek vissza hozzá. Ezzel lezártam a témát.

Bill feladta a dolgot. Sétálgattunk még, jókat nevettünk. Igaza volt Jacknek. Billel bármit meg lehet beszélni. Örültem, hogy nincs köztünk harag. Lassacskán megéheztünk, úgyhogy hazatértünk. Már Tom is otthon volt. Amikor meglátott engem meg Billt bejönni az ajtón, fogta magát és felment a szobájába, előtte azonban megtisztelt bennünket egy féltékeny pillantással. Én elfordultam, Bill viszont utána ment.

-Hey, tesó!- kiabálta Tomnak.

-Mivan?- kérdezte bunkón.

- Állj már le! Beszéltem Angellel.

- Láttam.

- Na figyu! Megbeszéltük, hogy téged szeret, és a tegnapi hiba volt. Bocsánatot kértem én is és ő is. Nem történt köztünk semmi és nem is fog. Nagyon szeret téged, csak hát, eléggé elcseszted azzal, hogy megcsaltad. Nagyon haragszik ám. Próbáltam rávenni, hogy beszéljen veled, de nem akar.

- Gondoltam. Te tényleg beszéltél vele az érdekemben?

-Jaj Tom, miért, nem nézed ki belőlem?

- De, nem azért, csak te is szereted és…

- Az nem számít. Mert Angie nem engem akar, hanem téged. Ne haragudj rám Tom, amiért megcsókoltam őt. Nem tudtam ellenállni. Rá pedig végképp ne haragudj! Nagyon kikészült szegénykém, nem volt nehéz dolgom, kétségbeesetten kapaszkodott belém, szüksége volt valakire.

- Jó rendben, nem haragszom. Csak fájt. Elég szarul esett, de tudom, hogy én sokkal többször okoztam nektek fájdalmat, nincs jogom haragudni rátok. Csak egyszerűen nehéz.

-Tudom. – mosolygott Bill. – De én segítek.

-Köszönöm!

-Ez a dolgom!

Az ikrek tehát mindent megbeszéltek egymás közt. Én viszont csak Billel voltam hajlandó szóba állni. Kitartottam azon elhatározásom mellett, hogy nem törődök Tommal. Rengetegszer próbált a közelembe férkőzni, Bill pedig folyamatosan osztotta az igét arról, hogy adjak Tomnak még egy esélyt, de én nem voltam hajlandó. Hetekig ment ez. Közben Tom egyre letörtebbé vált. Alig jött ki a szobájából, nem nagyon járt el sehová, nem mozdult ki a házból, csak akkor, ha dolguk volt a Tokio Hotellel. Aztán elkezdődött a turné. Ettől rettegtem. Megint rengeteg rajongó lesz Tom közelében és féltem, hogy a szemem láttára fog kikezdeni az egyikkel. De nem így lett. Alig észlelte a külvilágot. Állandóan el volt gondolkozva. Még koncerteken sem érezte jól magát. Jack meg is jegyezte neki, hogy ez nem mehet így tovább, kezdjen valamit magával. A rajongókkal pedig egyenesen bunkó volt. Nem akart autogrammot osztani, fényképezkedni. Legszívesebben állandóan a hotelben ült volna. Mindig azzal a kifogással jött, hogy fáradt. Én közben azt gondoltam, hogy biztos direkt csinálja, csak azért, hogy megsajnáljam és a karjaiba omoljak. Hát nem. Ilyen nem lesz. Felőlem aztán vergődhet és szenvedhet akármilyen látványosan is. Engem nem érdekel. Vagyis igen. Érdekel. De ezt ő nem tudhatja meg.

Épp az egyik koncert után voltunk. Bill fantasztikus volt, elvarázsolta a közönséget. Nagyon profi a srác. Rettenetesen kimerültünk, visszamentünk a hotelbe. Én még egy ideig Georggal és Billel csevegtem, aztán nyugovóra tértünk. Éjjel nagyon rosszat álmodtam. Valaki bántotta Tomot, én odarohantam hozzá és a karjaimba vettem de már nem élt. Az arca szét volt verve, folyt róla a vér. Sírtam, rettenetesen. Próbáltam rázogatni, mondtam neki, hogy ébredjen fel, mert nem tudok nélküle élni, de nem mozdult. Ekkor felriadtam. Azt vettem észre, hogy tényleg sírok. Remegtem. Kezdtem felfogni, hogy csak álom volt, de még mindig nagyon meg voltam ijedve. Látnom kell Tomot! Látnom kell, hogy él-e még! Kirohantam és egyenesen Tom szobája felé vettem az irányt. Szinte feltéptem az ajtót. Tom aludt de erre felkelt.

-          Tom! Jól vagy? Ugye nincs semmi bajod?- kérdeztem, de még mindig könnyezett a szemem. Szorosan magamhoz öleltem.

-          Angie! Persze, hogy nincs! Mi a baj? Miért sírsz? Jesszus, te remegsz! Na gyere ide! Aztán befektetett maga mellé az ágyába, szorosan odahúzódott és átölelt. Őrölten dobogott a szívem még mindig.

-          Mi a baj? –kérdezte újra.

-          Nagyon rosszat álmodtam. Azt hittem ez egy jel és meg kellett néznem, hogy épségben vagy-e.

-          Mit álmodtál hercegnőm? – közben simogatta a hajam.

Hercegnőm! Annyira hiányzott már ez!!! Úgy szeretem amikor ezt mondja.

-          Álmomban meghaltál.- mondtam, s megint elkezdtem sírni. Olyan erősen vontam magamhoz Tomot amennyire csak tudtam. Olyan jó volt megint vele. Újra az az ismerős, kényeztető és megnyugtató érzés.

-          Nincs semmi bajom és nem is lesz. Nyugodj meg! Aj Angel, annyira hiányoztál, olyan jó, hogy megint itt vagy a karjaimban. – mondta őszintén, miközben szorosan ölelt ő is.

-          Nekem is nagyon jó, Tom.

-          Akkor ne menj el soha többé!- súgta a fülembe.

Nem válaszoltam. Csak élveztem a pillanatot. Finom puszikat adott a nyakamra, én pedig simogattam a kezét. Lecsókolta a könnycseppeket az arcomról. Végre nyugalmat éreztem. Végtelen nyugalmat. Lassacskán álomba szenderültem.