8.rész

Nagy morajlásra keltem. Mozgott valami alattam. Még nem nyitottam ki a szememet, de már tudtam, mi is történt. A kocsiban ültem, illetve, hátul feküdtem valakin… Elöl Guszti ült, mellette Zsófi. Akkor csak egy valaki lehettet a tettes: Tom. Ott feküdtem az ölében. Egyet biccentett a kocsi, és megdobott minket. Tom, jól meg is pattant, és felkelt a jó álmából. Álmában mosolygott, biztosan valami szépről álmodhatott. Fel akartam ülni, hogy köszönjek a többieknek, hogy ébren vagyok, de visszarántottak…

- Neked is jó reggelt! – mosolyodott el Guszti – Ö , Tom, te mit csinálsz Gréti karjával? – vakarta meg fejét, amit sapka fedett. – Na jó, ébresztő hét alvó! – próbált volna hátra nyúlni, de Tom rásandított, és hál’ a reflexének, beljebb húzódott, így Gusztáv nem tudott bele vágni a hasába, amit máskor is szokott. (És nem túl jó érzés) Elől, izgatott suttogásokat hallottam, Zsófi-ék beavattak, és én ezen jót vigyorogtam.

- Oké Tom, aludj csak kényelmesen, mi addig rád se figyelünk… - Tom rásandított Zsófira, hogy hazudik-e, de mint látta, hogy nem, kényelmesen megfogta a táskáját, megigazította, és lehunyta a szemét. – Oké, rajta, na háromra! – suttogta izgatottan Zsófi, -, 1,…2,…3,…!- a kezünkkel elkezdtük csiklandozni, de Guszti, a végében már nem volt benne, mert tartania kellett a kormányt.

- Jaj! Ne már!! UPF!! – fuldokolt Tom a nevetéstől – Elég!!! – kacagott. A végén elengedtük, és diadalmasan néztünk rá mind a ketten. – Most mi van? – nyújtózott egy nagyot, majd ásított, és a szemembe nézett. – Ő… - pirult el. – Bocsi, hogy, hát, izé, rajtam aludtál! – hozta ki a végéből. – Lehet, hogy kényelmetlen volt…

Zsófi oda hajolt Gusztihoz, és a fülébe súgta: „Figyelj Gusztáv, szentem Gréti szerelmes Tomba!- suttogta – Nem látszik rajtuk eléggé, hogy nem merik bevallani egymásnak, hogy mit éreznek?” – kérdezte. „ De, szerintem is illenek, és nem merik bevallani egymásnak, mert, még mindig ikrébe szerelmes Gréti! – mondta. – Nekem is tetszik egy lány, de még nem merem neki bevallani, de ha eljön az ideje, elmondom neki!” – nézett Zsófira, aki mosolygott, aki el is pirult, és szerelem telve nézett a fiúra, aki elmosolyodott, és visszafordult a kormányhoz, alig látható mosollyal.

Egyszer csak nagyot dobban a kocsi, és én picit félre estem. Nem tudjuk mi volt ez. De néhány perc múlva, nagyot dobódott a kocsi, és betört az ablak.

- Mi volt ez?? – ijedtünk meg mind, úgy, hogy én Tom kezét nagyon erősen megszorítottam. – Jaj! – hajtottam le a fejemet. – A kezem! – mondtam. Tom fölém hajolt, hogy megvizsgálja, de megijedt: A kezemben ott volt egy üvegszilánk, ami az ablakon átrepült be.

- Most mi történik? – ijedt meg Tom is.  – Meghalunk? – kérdezte rám nézve, aztán előre. Da amit előre nézett, megijedt nagyon, hogy a szívéhez kapott. Egy árok volt előttünk. – Belezuhanunk! Gusztáv, csinálj valamit! – nyögte félelmében. Guszti, már nyúlt is a telefonjáért, hogy hívjon valakit. A legközelebbi szám, a mentők voltak. Mire Guszti benyomta, a telefon kiesett a kezéből, és a fák között valahol elkószált. Én behunytam a szemem, és erősen kapaszkodtam Tomba, egy reccsenés, és már nem hallottam semmi mást. Bele zuhantunk… ájultan feküdtünk,  és, éreztem, hogy véres valami, vagy valamim… egy nő hangját hallottam, aki felhívta a mentőket, és elment. A mentők megjöttek, és hallottam, hogy lejött ide valaki hozzánk, de hívniuk kellett még erősítést. Nem tudtam beszélni, meg se tudtam mozdulni, de mihelyst felraktak egy ágyra, egy szavam volt: Bill.

        ×××

- Halló? – szolt bele Bill a telefonba. Olyan keserű hangja volt, mintha valami hiányozna neki, vagy valaki… Biztos Patrícia!

- Ön Bill Kaulitz? Történt egy kis baleset! – szólt bele a férfi. Bill szíve rémesen gyorsan kalimpálni kezdett. Tágra nyitotta szemeit, és remegő hangon szólt bele.

- Mi- jen –bal - eset? – szólt bele ijedten, és a kiszáradt ajkába harapott.

- Négy ember ült az autóban. Két lány, és két fiú! Nem ismerősek? – mondta a férfi úgy, hogy kiejtett egy nevet. – Gréti Schber.  – Bill csak egy könny cseppet eresztett el, de ebből, rengeteg jött. Olyan keservesen sírt, hogy az orvos nagyon megsajnálta.

- Bejöhet ha akar... – mondta a férfi. Bill erre gyorsan oda futott a kabátjához, és felvette.

- Igen, igen, igen! Már megyek is! – folyt le egy könny az arcáról – Viszlát! – köszönt, és letette a telefont, úgy, hogy még el se köszöntek tőle. Bill útközben gyorsan futott a buszhoz, hogy le ne késse,  és írt egy SMS –t Patríciának.

     Patrícia, elkellett mennem, úgyhogy ma elmarad a randi. Bocsi, de majd bepótoljuk, szia…

Bill arcáról lefolyt még egy pár könny, megtörölte az arcát, s nézett ki az ablakon. Ahogy elaludt, látta az arcomat, ahogy az autóban ülök, és vérzek. Mocorgott a buszon, és felkelt az álmából. A sofőr arcát látta előtte.

-          Uram, megérkeztünk a korházhoz. Le kell szállnia. – Bill még nem tért magához, de értette a szavát, és lement a buszról. A korház előtt állt, és ökölbe szorította kezét. Ijedten felnézett, és ismét látta az arcomat.

-          Gréti… - nyögte, és lassú léptekkel elindult.