9. fejezet

Olivia

Mikor hallottam hogy mindenki fütyül és ordít, megfordultam. Egy barnahajú fiú esett nekem, akit alig bírtam megtartani, és üvöltötte, hogy BOLDOG ÚJ ÉVET! Kedvesen arrébb löktem, de csak röhögött, és tovább üvöltözött. A tömegből láttam Alizt, ahogy próbál felém közeledni. Mosolyogva néztem, ahogy idegesen lökdösi arrébb az embereket az útjából.

- Cső hugi! Ebből had igyak egy kicsit. - vettem ki a kezéből egy vodkás üveget.

- Szeretlek Olivia Rittner. - ölelt meg. - Jól jegyezd meg, mert csak részegen mondom.

- Kössz. - röhögtem. - na és mi van azzal a szöszivel? Aztán Billel találkoztál? És mitől vizes a hajad? - néztem meg jobban.

- Jajj mi volt az első kérdés? - fogta a fejét. - A szöszivel? Háát még semmi. MÉG. - röhögött - Billel? Igen. De nem lényeg. A hajam meg, hát az úgy volt, hogy kimentem hányni, és eldőltem a hóba, és Bill behozott. Ja és hideg ám a hóóóó! - mutogatott. Én csak röhögtem. Éreztem, hogy mindketten többet ittunk a kelleténél, de egyszer van szilveszter egy évben!

- Oli nem feküdt le velem, pedig már majdnem baszki. - ivott Tom a sörébe, és Billnek panaszkodott. - Akkor ez most ennyi volt?

- Menj oda, smárold le, ha engedi, akkor még nincs veszve.

- De most hánytam. - vágott értetlen fejet Tom. Bill csak elkezdett röhögni, és otthagyta öccsét, felállt a nappaliban lévő kisasztalra, és csendet üvöltött. Mindenki rá figyelt.

- Továbbjutottam a StarSearch-ön! Éljeeeen. - vigyorgott. A tömeg egyszerre fütyült és kiabált, mintha megint újév lenne, és sorban gratulálni kezdtek neki. Aztán észrevettem, hogy Tom egyedül áll a konyhában, és onnan figyeli az eseményeket. Elindultam felé, de útközben nyomtam egy puszit Bill arcára.

- Hello. - álltam mellé, és öntöttem egy pohár Garone-t magamnak.

- Mi a fasz volt odabent? - nézett rám, de láttam, hogy épphogy tud beszélni.

- Hát az éppen nem volt.. - nevettem el magam. - Egyszerűen csak nem. Mert a végén nem emlékeznék rá. Jajj Tomifijúúú!! - löktem oldalban.

- De akkor nem velem volt a baj?

- Nyugi. Nem. - rámosolyogtam, amit egy féloldalas mosollyal jutalmazott, majd visszamentem húgomhoz. De ő már a kanapén, hason fekve alukált. Mellette meg az a szőke gyerek, Andy vagy ki. Remek. Páran hazamentek, néhányan a földön voltak kidőlve. Bill és Melanie intettek egyet Tomnak, hogy ők elvonulnak a szobába. Visszamentem Tomhoz, aki két sráccal beszélgetett. Mikor odaértem, éreztem, hogy alaposan végignéztek, és majdnem felfaltak a szemükkel.

- Lefeküdhetnék a szobádban? - pislogtam rá nagy szemekkel.

- Hát, ha nincs bent senki, akkor menj. De majd én is oda fogok menni aludni.

- Jó köszi. Ti meg ne bámuljatok mááár. - nevettem. - Jóéjt. - csaptam le a poharamat a pultra. Amint beléptem a szobába, bezuhantam az ágyba, és aludtam is.

Arra ébredtem, hogy egy kéz jól arcon csapott. Elég rendesen megijedtem, azt hittem Tom fordult ekkorát, de nem, hanem egy vörös hajú csaj aludt mellettem. Még egy ideig csak feküdtem, aztán kimentem a nappaliba, ahol Aliz, Andy feküdtek még mindig a kanapén, a földön egy matracon pedig Tom.

- Aliz.. - léptem melléjük, de semmi reakció. -ALIZ! - kiabáltam a fülébe, mire Andy ijedt fejjel felsikított, de legalább Aliz is felkelt. Hátranéztem, és Tom is ijedt fejjel meredt rám. Nevetnek kellett ezeken az arcokon.

- Megyünk haza? - ásított Aliz, és a fejét fogta.

- Aha. Gyere. - felvettük a cipőnket, a kabátot, sálat sapit, elköszöntünk a fiúktól, és mentünk a buszmegállóba.

Az elkövetkező két nap szinte csak dögléssel telt. Evés, ivás, wc, fekvés. Aztán 3.-án már újra életképesek voltunk, és anyuék nem voltak otthon.  Aliz a falunkon lévő tükör előtt állt, és nézte magát. Melléléptem, és alaposan végignéztem magunkat.

- Már nem is hasonlítunk annyira.

- Dehogynem! Csak a hajunk más. Nekem fekete lett. És nincs kisimítva.

- Jó de akkor is ez olyan fura. Mikor rád néztem, mintha tükörbe néztem volna, de most már.. Hiányozni fog a hasonlóság. De tulajdonképpen örülök is hogy nem vagyunk teljesen egyformák. Amúgy tegnap este azon gondolkoztam, hogy meg kéne csináltatni a nyelvpiercing-et. - ültem le az ágyamra.

- Áhh anyuék úgyse engedik meg.

- És? Itthon vannak? - mosolyogtam sokat sejtően.

- Na neeem. Én így nem. a-aaa. Este hazajönnek, és NAGGYON ki lennének bukva. El se tudom képzelni, mit kapnánk. Meg lehet annyira bedagad a szánk, hogy enni se tudunk.

- Ez vele jár. Anyuék meg mérgelődnének pár sort, aztán kész. Bent leszünk végig a szobában. Ne legyél már ilyen. Ha most elmegyünk, délután haza is érünk!

- Én beszarok. Nem merem. - rázta fejét Aliz.

- Dehogynem. Öltözzünk, aztán menjünk. Mekkora jó már.

- Nem kéne mégis inkább megfűzni anyuékat?

- Igyekezz le! - kiabáltam vissza, mert már mentem le a lépcsőn. - Ja és a pénzed is hozd!

Ott álltunk az üzlet előtt, és nem mertünk bemenni.

- Na neked volt olyan nagy a szád, menj be! - lökött meg Aliz.

- Ne lökődj már hisztis picsa. - lenyomtam a kilincset, Aliz meg megfogta a másik kezem. Beléptünk, és csomó agyontetovált, meg piercing-es kép volt mindenfele, de senki nem volt bent.

- Mondj valamit. - súgta mögülem Aliz.

- Az jó, hogy menjünk haza?

- Ha már itt vagyunk, akkor nem. Jónapot! Van itt valaki? - lépett mellém Aliz.

- Igen egy pillanat! - kiabált ki valahonnan hátulról egy srác. Két-három percet csendben álltunk, és hatalmas szemekkel néztük a helyet. Borzasztó hangulat volt bent, mintha műtétre várnánk, és az a büdös orvosi fertőtlenítő szag. Aztán bejött egy olyan 25-30 körüli srác, egy piercing a szemöldökében, egy a szája alatt, és vagy öt darab a fülében, a karja végig tetoválva.

- Miben segíthetek?

- Mi.. Mi izé.. nyelv piercinget szeretnénk. - nyökögtem.

- Mind a ketten?

- Aha.

- Oké. Üljetek le arra a fehér ágyra, idehozom a cuccokat, és átlőjük. - kacsintott ránk. Ránéztem Alizra, és egyszerre nyeltünk egy hatalmasat.

- Na ki lesz az első? - ült le elénk egy fogóval a kezében.

- Nem tudom.. - Aliz hangja már remegett.

- Nem kell ennyire félni! Alig fogjátok megérezni. - beszélt hozzánk kedvesen, de valahogy cseppet sem nyugtatott meg. Mi azonban nem mondtunk erre semmit. - Ikrek vagytok?

- Ja.. - néztem a fogóra a kezében. - Oké. Én vagyok az idősebb, kemény 8 perccel, kezdjük velem. - ültem közelebb a sráchoz.

- Remek. Akkor nyújtsd ki a nyelved.

Megfogtam Aliz kezét, és engedelmesen kinyújtottam a nyelvem. Megfogta a fogóval, és jobban kihúzta. Ráfújta az érzéstelenítőt, és pár pillanat után nem is éreztem a nyelvem. Aztán a mellette lévő kis asztalról elővett egy hatalmas tűt, aminek a végén már ott volt a piercing.

- Beszarok. - szólalt meg Aliz, és elfordította a fejét, mire a srác felnevetett.

- Oké, akkor most ne mozogj. - mondta, és már át is szúrta a nyelvem. Egy minimálisat fájt, de nem volt vészes. Aztán elengedte a nyelvem, és bent volt a piercing. A nyálam meg fojt, mint egy veszett kutyának.. Adott törlőkendőt, aztán odaült Aliz elé, vett elő tiszta eszközöket.

- Jó oké. Fájt Oli?

Válaszul csak megráztam a fejem, és megszorítottam a kezét. Kidugta a nyelvét, a srác megfogta, és ugyanaz történt, mint velem, csak Aliz majdnem elszorította a vérkeringést a kezemben.

- Kész is. - mosolygott ránk. - Csak pépeset egyetek, főleg joghurtot, ne igyatok szénsavasat, és ne rágózzatok. Ha nagyon fáj, ezzel öblögessetek. - írt valamit egy papírra, és a kezembe nyomta. - gyógyszertárban meg tudjátok venni. Ha begyulladna, ne nyúljatok hozzá, hanem gyertek vissza, és megnézzük.

- Oké. Köszi. - raktam el a cetlit. Kifizettük és igyekeztünk haza.

- Neked fáj? - kérdeztem Alizt, mikor a tükör előtt nézegettük.

- Egy kicsit. Remélem nem lesz nagyobb baj.

- Hát, ja én is. De kicsit azért be van dagadva. Jajj. Mi lesz, ha anyuék észreveszik.

- Ne is mond. De olyan jól néz ki!

- Igen. - mosolyogtam. - Kérsz vizet?

- Aha. De ha anyuék még nem is veszik észre, akkor mit mondunk, hogy két hétig miért nem eszünk szilárdat?

- Azt mondjuk, hogy fogyókúrázunk.

- A 48 kilónkkal? Jó megpróbálhatjuk végülis..

Estig, míg anyuék haza nem értek, dvd-ztünk. A nyelvünk a sebnél fájt egy kicsit, és picit be is volt dagadva. Anyuék bármelyik pillanatban hazaérhettek, mert már 9 óra is elmúlt. Írtunk egy cetlit hogy már lefeküdtünk, mert fáradtak voltunk. Gyorsan lezuhanyoztunk, és bevonultunk a szobánkba. Számítógépeztünk, meg TV-ztünk, aztán mikor megjöttek apuék gyorsan kikapcsoltunk mindent és bebújtunk az ágyba, mert tudtuk hogy benéznek hozzánk.

Reggel én meglepően korán fent voltam. Talán, azért mert fájt a nyelvem. És éreztem, hogy be van dagadva. Felkeltettem Alizt, és azt mondta, hogy neki csak a seb fáj, de azon kívül nincs baja vele. Megkértem hogy menjen el kiváltani azt a löttyit, és talán hazaér, mire anyuék felébrednek. A gyógyszertár gyalog negyed órára volt tőlünk, és mivel mondtam, hogy igyekezzen, körülbelül 20 perc múlva itthon volt. Bementünk a fürdőbe és öblögettünk. Tök elzsibbasztotta az egész szánkat, és fura érzés volt, de legalább nem fájt. Visszamentünk a szobába, és körülbelül negyed óra múlva hallottuk, hogy valaki kiment a konyhába.

- Egész nap nem lehetünk idebent.

- Hát nem! Jéé! Érzem a nyelvem! És nem fáj. Be van még dagadva? - dugtam ki a nyelvem.

- Nem nincs. Kicsit pöszék lettünk szerintem.

- Szerintem nem. Nem vettem észre.

- Valaki jön fel lépcsőn. - ült fel Aliz az ágyában.

- Szerinted, ide jön? - de a választ megkaptam, mert anya nyitott be a szobába.