>>>2.évad/20.rész<<< Ments meg, már nem akarom tovább írni ezt a történetet.. már nem..
Valami mindig megváltozik az idő múlásával. Az illatok mélyen belém vésődnek, és évekkel később is még ugyanazt az illatot érzem, és szinte felőrül belülről. Marcangolnak a régi emlékek, az a rég elfeledett mosoly, vagy a pillantás. Vagy csak néhány nevetéssel eltöltött perc, vagy mikor csend volt, és nem az a tipikus kínos csend, hanem az a jóleső csend, hiszen csak erre volt szükségem.. Csak hogy utoljára vele lehessek, csak hogy utoljára láthassam még egy percet, csak hogy utoljára érintsem a bőrét, csak hogy utoljára megcsókolhassam.
Az idő gyorsan telik. Lehet szó napokról, vagy akár hetekről, hónapokról, évekről is. Elszaladt, és hiába kergetted, csak magadba roskadva ülsz egy széken, és mélyeket sóhajtasz, és rájössz, már egy év telt el azóta. Mindegy, hogy rossz volt e vagy jó. Örökre benned marad. Csak egy érzés amitől nem tudsz megszabadulni. Ülsz és merengve nézel ki az ablakon, majd hirtelen kinyílik az ajtó és te odakapod a fejed. Belép rajta egy nő, boldog mosollyal az arcán és neked is mosoly húzódik az arcodra. Kinyújtod a kezeid, ő pedig boldogan szalad közéjük,. Átkarolja a nyakad és a füledbe suttogja -Szeretlek- Te megöleled és végig simítasz a haján. Jólesően beleszippantasz, majd magabiztosan válaszolsz. -Én is szeretlek- Lassan elhajolsz tőle, majd mélyen a szemébe nézel. Lecsukja a szemeit, te pedig a fejeddel felé közelítesz. Rányomod az ajkaid az övére, majd szépen csókot formálsz belőle.
Pont úgy ahogy régen tetted. Örülj, hogy boldog lehetsz, örülök hogy boldognak látlak. Te vagy a mindenem még most is, csak hogy tudd. Nélküled nem élet az élet. Bár miről is álmodozok, hiszen az én életem is megváltozott, mióta elhagytalak.. mióta elhagytál. Elmentem és sajnos már nem térhetek vissza. Tudom, hogy örökre szeretni fogsz és ezt sosem felejtem el neked. Tudom, hogy sosem fogsz elfelejteni, tudom én tudom, érzem itt a szívem legmélyén, hogy még mindig ugyanolyan szerelemmel szeretsz mint régen.
Benyúlsz a pólója alá és a hátát simogatod. Végig simítasz a gerincén, miközben ő halkan belesóhajt a füledbe. Megcsókolod a nyakát, majd a kulcscsontját és beletúrsz hosszú szőke hajába. A kék szemek rád villannak és te elkezded tolni az ágy felé. Ledőltök rá, majd megcsókolod miközben lehúzod róla a pólóját. Az alhasától a mellein keresztül újra a nyakát csókolgatod. Lehúzza rólad a pólód, majd a hátadat karmolássza. Fölsóhajtasz, majd kikapcsolod az öved, miközben ő lehúzza magáról a szoknyáját. Újra fölé hajolsz és kikapcsolod a melltartóját. Szinte gyermeki izgatottsággal esel neki, ő pedig tehetetlenül vonaglik alatt és mélyeket sóhajtozik. A kezedet becsúsztatod a fehérneműjébe, mire ő felnyög. Elmosolyodsz, de folytatod a kényeztetését.
Sajnálom, sajnálom. Nem tudom tovább elviselni. Tudom én választottam ezt az utat, tudom én tettem ezt veled, én tettem ezt magammal. A nővel aki szeret és akit viszont szeretsz. Nem bírom elviselni, fáj. Mindennél jobban fáj és ez már nem csak egy kósza kijelentés. Fáj, tényleg mindennél jobban fáj. Ordítani tudnék, visszafutni hozzád, a karjaid közzé, elveszni szemed csillogásában. Azt akarom, hogy újra légy velem, hogy ölelj át és szeress!! Hiányzol, értsd meg, kérlek.. gyere és ments meg, mert nem tudom meddig bírom még, kérlek gyere és ments meg, mert ez a kín már felemészt.
Talán pár perccel, de az is lehet, hogy pár órával később kifulladva fekszel le mellé. Ő átöleli a derekad, te pedig a vállánál simogatod. Egy nagyot sóhajtasz és elmosolyodsz. Egy puszit nyomsz az arcára, és halkan megkérdezed -Fájt?- Ő pedig azonnal, szinte kapkodva válaszol -Nem- Te újra elmosolyodsz, majd szájon csókolod és lehunyod a szemeidet. Ő a mellkasodra hajtja a fejét és a gondolatai elkalandoznak, de mivel kimerült ezért őt is elnyomja az álom.
Észre sem veszed, észre sem veszitek, hogy vérzek. Könyörgöm nézzetek ki az ablakon és vegyétek észre, hogy mennyire szenvedek, hogy mennyire nem akarom, hogy ez történjem. Könyörgöm ébressz fel és suttogd a fülembe -Nincs semmi baj, csak egy álom volt, de én vigyázok rá- Könyörgöm tedd ezt, ébressz fel, újra veled akarok lenni. Kérlek! Nem akarom tovább írni ezt a történetet. Nem akarom irányítani a sorsod, csak egyet akarok. Kérlek gyere és ments meg, meg elégek belülről, kérlek gyere és ments meg, mert már nem bírom tovább. Kérlek gyere és ments meg, ne mondj semmit, csak kérlek gyere és ments meg. |