56. rész.

„Az új családtag”

- Ne menj… - kapta fel a fejét Tom. – Nem akarok egyedül lenni.
- Nem leszel egyedül. Itt van Bill, a Kölyök, Georg, Gustav és a szüleid is.
- Ők nincsenek itthon… - hajtotta le újra a fejét.
- Hogy-hogy? Dolgoznak?
- Elutaztak.
- Elutaztak?
- Hallottad.
- De hát hová?
- Mindegy…
Emma már rég látta ilyennek Tomot. Hirtelen újra visszatért az a nyolc éves kisfiú, akit régen ismert. A szája lefelé gördült, a fejét lehajtotta és nagyon- nagyon szomorúnak tűnt. Emma már inkább nem akart veszekedni. Inkább szerette volna megvigasztalni a fiút. Úgy, mint régen. Hirtelen eszébe jutottak a régi dolgot, mikor még gyerekek voltak, újra érezte azt, amit régen. Hogy is gondolhatott másra Tom helyet? Hiszen egész életében Őt szerette. Senki mást.
Emma mélyet sóhajtott. Utálta, hogy így változnak az érzései és még Ő sem érti saját magát. Ez kezd elviselhetetlenné válni.
- Mi a baj, Tom? Mond el! – Emma letérdepelt az ágy szélén ülő Tom elé, és megszorította a kezét.
- Anyáék elmentek.
- De majd visszajönnek. Ez miért olyan nagybaj?
- Nem tudod, hogy miért mentek el. Igazából még én sem értem teljesen.
- Ez komolynak hangzik. Mond már el, hogy mi van. Tudod, hogy rám mindenben számíthatsz.
- Persze, az előbb akartál hazamenni.
- Csak azért, mert nem lehetek mindig itt…
- Miért nem?
- Mert én ott lakok és nem itt. A szüleim… vagyis kit érdekel az anyám. De az apám már biztos hiányol. És tudod egy kicsit már nekem is hiányzik.
- Megértem. De nem mehetnél haza holnap? – nézett rá nagy szemekkel Tom. Olyan esetlennek, annyira ártatlannak és annyira gyereknek tűnt így.
- Rendben. De akkor mond el, hogy mi történt.
- Jó-jó – sóhajtott Tom, majd belekezdett. – Tudod, apa mostanában elég letörtnek tűnt és Bill néhányszor hallotta ahogy anyával veszekednek. Ma pedig anyáék magukhoz hívtak minket és bejelentették, hogy elutaznak.
- De miért?
- Mert… Emlékszel még arra, mikor elmeséltem neked, hogy Gordonnak van egy lánya, akit még sosem látott?
Emma egy pillanatra lehajtotta a fejét és a gondolataiban kezdett kutatni. Emlékszik mikor Tommal a családról beszélgettek. Mikor Emma elmondta, hogy nincs testvére és Tom is mesélt:


„- Nem tudom. Szerintem anyának bőven elég volt egy ikerpár. Amúgy is, mi legalább hat gyerekkel felérünk.
Emma elnevette magát és megállította a hintáját. Az már csak lassan ringatózott előre-hátra, Emma pedig hagyta.
- De egyébként vagy egy mostohatestvérünk - mondta elgondolkodva Tom.- Graciela a neve.
- Mostohatestvér? Bill sosem említette.
- Gordonnak van egy lánya. Mi még sosem láttuk, bár igazából ő sem. - Emmát egyre jobban érdekelte a történet, így előre dőlt a hintában és úgy figyelte Tomot - 17 éves lehet most. Natalia, Gordon régi szerelme, és Gordon mikor összejöttek tök jól megvoltak, de aztán összevesztek. Natalia annyira megutálta Őt, hogy soha többé nem akarta látni. Elment, és Gordon még a lánya születésénél sem volt ott. Sosem látta még. Egyszer hallott valamit Natáliáról. Megadták neki a számát, beszéltek. Natalia nagyon rendesnek tűnt, de mikor megbeszélték, hogy Gordon meglátogatja Gracielát, az a nő lelépett. Azóta nem is lehet tudni róluk semmit. Gordon is csak annyit tud, amennyit nekünk is elmondott: Graciela, 17 éves és egész biztosan messze él innen az anyjával együtt. „

- Igen, emlékszem – bólintott Emma
- Szóval most kiderült, hogy meghalt Graciela anyja, Natalia. És mivel apa az egyetlen elő rokona, ezért küldtek egy papírt, hogy a lányért kell mennie. Ezért utaztak el.
- De hát ez miért baj? Hiszen ez jó! Végre láthatjátok őt!
- Persze… De anya valamiért nem lelkesedik az ötletért és Graciela sem akar ide jönni. Gondolom az anyja minden hülyeséggel teletömte a fejét apáról.
- Oh, akkor így már nem olyan könnyű…
- Hát, nem. Mi van, hogy ha idejön az a csaj és tönkretesz mindent? Mi van, hogyha apa és anya elválnak?