Ő |
Kira |
2008.09.21. 10:52 |
írta: Kira
"Hihetetlen érzés. Ahogy itt van, szorosan hozzám simulva.. érzem mellkasa mozgását, hallom tiszta hangját, ahogy mozdul Kirara hátán én is mozdulok vele, ahogy derekánál fogott kezem néha hozzá-hozzáér combjához, majd ahogy már szánt szándékkal nyomom hozzá kezem a combjához.. érzem, ahogy megrándul, végigfut rajta a düh, érzem bársonyos, puha tenyerét az arcomon, érzem annak vörös nyomát, hallom dühös, fenyegető, halálos szavait, mégis csak mosolyogni tudok ezen a szépségen"
|
Vihar |
|
2008.03.08. 15:39 |
írta: Kira
"Kapja fel a fejét a lány, s haragos pillantással rivall rá a félszellemre. Szegény megszeppenve húzódna hátra, de Kagome már mászik is rá ismét. Úgy dönt, hogy most kell a sarkára állnia és visszavágnia, mielőtt elfajulnának a dolgok."
|
Sara |
|
2008.03.08. 15:36 |
írta: Kira
"Rohant elém a két tökmag, s egy kedves mosollyal hagytam, hogy Rin átölelje a derekam. Szelíden végigsimítottam a fején, bele-beletúrtam éjszín fürtjeibe, s ahogy lelkesen csillogó tekintetét rám emelte, szívembe melegség költözött. Szemeiben a szeretet tüze lobogott, s én nem értettem, hogy lehet egy kislány hatással egy olyan kegyetlen szellemre, mint a nagyúr. Mert hatással van rá, még ha a huncut tagadja is…"
|
Sango - A Hakurei hegy belsejében |
|
2008.03.08. 15:32 |
írta: Kira
"A szerzetes meg sem mozdult, ugyanúgy feküdt tovább, már már gyászos nyugodtsággal. Éreztem, hogy szemeimet ellepik a könnyek, elengedve őt a szám elé kaptam a kezem. Nem bírtam, nem akartam felfogni, hogy vége. És mindez miattam… minden miattam történt! Ha nem ragadja meg a figyelmem Kohaku, ha igazi szellemirtóként viselkedek és Kagurára összpontosítok, akkor sosem talál el a saját fegyverem. És Miroku most miattam…"
|
Kárhozottak királynője |
|
2008.03.08. 15:27 |
írta: Kira
"Egy talpig fekete ruhás nő lebegett a talaj felett, s épp vérvörös ajkairól törölgette le az előbb kiszívott vért. Hosszú, hullámzó dús vörös hajjal és csillogó kék szemekkel áldotta meg az ég. Telt idomait fekete bőr ruha, míg magas, vékony alkatát egy köpeny ölelte körbe. Oldalán egy vékony kard lógicált. Gonosz vigyorral, kényelmesen karba tette a kezeit, ám Kagome mintha meg sem hallotta volna, magához ölelte Inuyashát. "
|
Inuyasha - Hajnali történet |
|
2008.03.08. 15:24 |
írta: Kira
"- Inuyasha, biztos hogy..?
- Semmi bajom! Még nem végeztem azzal az ordassal!
Kagome reménytelen sóhajjal húzta el kezét, mely eddig Inuyasha hátát simogatta, s feltápászkodva a messzebb fekvő Kougához lépdelt. Mivel a farkasdémon a hátán feküdt, mellé guggolva a hasát kezdte el simogatni."
|
Balatoni nyár (part 2) |
|
2008.03.08. 15:20 |
"Miroku nem válaszolt, addig ölelte a lányt, míg az lassan meg nem nyugodott. A hátát és a haját simogatta együttérző, egyben aggódó arccal. Sango még mindig görcsösen ölelte a mellkasát.
- Minden az én hibám... nem kellett volna ráerőltetnem az utazást.."
|
Balatoni nyár (part 1) |
|
2008.03.08. 15:14 |
írta: Kira
"A strand telis tele volt emberekkel, Inuyashát már az elején fejbetalálta egy felfújt labda, s míg ő a kisfiúra morgott, a két lány csak nevetett. A hangosbemondó hangja bejárta az egész strandot."
|
Egy viharos éjszaka.. |
|
2008.03.08. 14:52 |
írta: Marley
"Kagome a szavakra összeszorította szemeit, s ismét nagyot dörrent az ég, majd az ablakon is szűrődött be fény. Még közelebb csusszant a félszellemhez.
- Kagome.. mit csinálsz?
- Félek..."
|
A szerelem ereje a végzet ellen |
|
2008.03.08. 14:13 |
írta: Kira
"Tenyerébe mégis hirtelen mart bele a fájdalom.. letépte karjáról az imafüzért, félretolta a ruhája anyagát, és az örvényre meredt, melyből apró szélfoszlányok áradtak ki, a lyuk pedig egyre nőtt. Először csak szivárgott kifelé a pusztító szélvihar, aztán hirtelen kitört.. a vad hullámok körbeölelték a fiú alakját, Sango érezte, hogy nem bír tovább tétlenül állni. Tennie kell valamit…"
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…