| Útinaplónk
2008. február 26.
A fogorvosi kezelés a végéhez ért Tamásnak, maradt a következő keddig egy hét, a nagy kérdés hová menjünk. Ne legyen túl messze, de közel sem, és ne kerüljön sokba, és mindkettőnknek új legyen. Sokára eldöntöttük legyen Kiev. Felmerült Velencétől Isztambulig sokminden, de végül is Kiev mellett döntöttünk, és így utólag bátran mondhatom, a legjobb választás volt.
2008 február 27.
Ahhoz képest, hogy hajnalban akartunk indulni, 10kor sikerült, túl sokáig felvoltunk, keresgéltem leiratokat, kigyűjtöttem, kinyomtattam, mivel útikönyvet nem szereztünk be, és nem is akartuk húzni sem vele az időt. Mindjárt a közelünkben Ipolytarnócon átmentünk Szlovákiába, és Rimaszombat – Rozsnyó – Karsznahorka váránál megálltunk fotózni – Kassa – Michalovce - és Uzgorodnál indultunk neki az Ukrán határnak, nem kis izgalmakkal. Adtak egy kis fehér nyomtatványt, amin angolul és oroszul volt a kitöltendő. Vártam, hogy pénzt kérnek érte, mert a fórumon azt olvastam, hogy 100-200 forintokat kérnek érte a magyar – ukrán határon. Itt ilyen nem volt. Kitöltöttük, pecsét, autóra is, majd át akartunk menni, mikor mondja a kiskatona, piros pecsét is kell az autó cetlire, visszamentünk, belenéztek a csomagtartóba és irány a határátkelő. Első város Uzgorod. Rögtön egy nagy plázánál megálltunk, itt a felső szinten találtunk bankot és tudtunk pénzt váltani. 100 dollárért adtak 502 hrivnyát. Bementünk az élelmiszer részre és megdöbbentünk az árakon, milyen olcsó minden viszonylag. Már ez is nagyon tetszett. Mielőtt elindultunk volna, megnéztük az azt a színes lila-rózsaszín várat, amit az útról láttunk, egy hatalmas szórakoztató központ épült.
Még a városban találtunk egy benzinkutat, ahol 5.20 hirvnya volt egy liter benzin. 1 hrivnya kb 38 forint. Vagyis 5.20x38 = 197,6 forint egy liter benzin, amikor nálunk 303 forint. Nagyon örültünk majd elindultunk észak felé. Ki volt írva Kiev, de ragaszkodtunk Lvivhez, így megtaláltuk az északra vezető legrosszabb utat, de ezt akkor még nem tudtuk, és a vélt szegénység javára írtuk. Későn értünk át, és nem sokat nézelődhettünk, hamar ránk sötétedett, és Lviv előtt kb 100 km-el este 8kor megálltunk aludni egy Moteltől nem messze. Autóban, egy mellékúton, úgy mostunk fogat, vittünk flakonokba vizet. Ez így jól is hangozhatna, de az autó mellett még hó is volt.
2008. február 28. csütörtök. Szóval eléggé le tud hűlni az autó ha nem jár a motor. Vittünk egy nagy szivacsot, két hálózsákot és egy meleg plédet, de hajnal ötkor már annyira fáztunk, hogy elindultunk inkább. Reggel fél 7 körül értünk Lvivbe. Megálltunk a városközpontban, és megnéztünk egy templomot, amit séta közben láttunk meg. Folyamatosan mise volt, nagyon szép ortodox énekekkel. A munkába, iskolába igyekvő emberek, pedig folyamatosan tértek be és mondtak el egy imát, fiatalok, idősek, nők, férfiak, gyerekek egyaránt. Nagyon megható volt ezt látni, mennyire vallásosak itt az emberek. Felnőtt férfiak bejöttek a templomba, megcsókolták a kereszten Jézus lábát, mondtak egy imát és mentek tovább. Rövidre szabtuk a sétánkat, mert iszonyú erős szél fújt és nagyon hideg volt, el is indultunk Kiev felé. Nagyon érdekes és kontrasztos volt az utunk, a kis faluk, régi kis házak, a rengetek új épülő ház, de 2-3 szintesek, lovaskocsik, ladák, volgák, zilek, uralok, régi buszok mind gázpalackokkal felszerelve, vagyis gázüzeműre átalakítva. Rengeteg volt a stoppos, nők férfiak egyaránt integettek, voltak, akik kis táblával Kiev felirattal. Azt a következtetést vontuk le, hogy elég jó a közbiztonság, egyrészt az erős vallásosság miatt, másrészt, ha mindenki stoppolni mer. Próbálnánk mi feljutni így Pestre. Áthaladtunk városokon, amiken még látszottak a régi Szovjetúniós nyomok, a tipikus robosztus épületetek. Régi járművek. Itt még úgy láttuk, tényleg szegényebbek, mint mi és még sajnáltuk is őket. Délután öt körül érkeztünk Kievbe. A befelé tartó úton megláttam egy hatalmas hipermarketet, és sikerült is oda beparkolni. Az áruház mögött megláttunk egy hotelt, bementünk megkérdezni mennyibe kerül, mert nagyon hideg volt, és nem ártott volna meleg helyen aludni, na meg persze fürdeni. Itt drága lett volna, és szoba sem volt, egy ágyas 350 körül kétágyas 550 körül. Nagyon jól beszélt a hölgy angolul és nagyon segítőkész volt, mondta, hogy nincs ugyan szabad szobájuk, de megmutatta, hol találunk a közelben másik hotelt. Át is mentünk és megkérdeztük mennyi a szoba mondták 382 hrivnya. Nagyon sokalltuk, és nem igazán akaródzott ezt kifizetni. Mivel fáradtak voltunk, a kocsiban egy két órás pihenőt tartottunk, utána beautóztunk a belvárosba, hogy legalább lássuk kb mekkora és mire számíthatunk. A látvány elképesztő volt. Csillogás, gyönyörű épületek, mindenhol új autók, terepjárók. Véletlenszerűen mentünk, és így sikerült egy csomó fontos műemléket megnézni. Ahol láttunk valami szépet, igyekeztünk leparkolni és megnézni közelebbről.
Amiket így sikerült megnézni:
- a 12-ik századi arany kapu
- a Szent Szófia katedrális és harang tornya
- Szent Mihály Olga Hercegnő szobra
- Bogdan Khemelnitsky szobra
- Szabadság emlékmű, stb aminek a nevét nem sikerült beazonosítani
Mondhatom Kiev by night, gyönyörű volt, egyetlen hátul ütője a dolognak, a zárt templomok voltak.
Visszaevickéltünk a gotelhez (egyes hoteleket így hívnak), hogy szobát foglaljunk, mivel iszonyú hideg volt, jobbnak láttam kifizetni az összeget. Visszamentünk, de már nem volt nálunk 382 hrivnya, és a dollárt nem fogadták el, így elmentünk pénzt váltani, és a gotel parkolójába is beraktuk az autót 10 hrivnyaért éjszakára. Mire vissza mentünk, mondták késő van már nem lehet szobát kivenni. Mérgesek voltunk, mert szabályosan hülyét csináltak belőlünk, hogy elmentünk pénzt váltani, ráadásul elég rosszul váltottuk a hipermarketbe, de örültük, hogy váltanak (100 dollár= 480 hrivnya). Leroskadtam a székre és ücsörögtem, mire szóltak Tamásnak, hogy akkor vigye az útlevelet, és kellemes meglepetés az volt, hogy ugye pont éjfél elmúlt, és 225 hrivnyát kértek csak. (225 x 38 = 8550 forint) Nagyon szép volt a szoba, francia ágy, új ágyhuzat, bútorok tévé, vadi új fürdőszoba, kristálytiszta. Nagyon örültünk neki.
2008. február 29 péntek
Másnap a fáradtság ellenére igyekeztünk korán kelni. Amit fokozott az egy óra időeltolódás is, hogy ott egy órával több volt. Az autóval kiálltunk a hipermarket elé. Vettünk egy Kiev térképet, és elindultunk a metró felé, a kinyomtatott papíromon volt egy kép a Lavra kolostorról és mutattam a metró felügyelő hölgynek, hogy oda szeretnénk menni, hol szálljunk le a metróról. Mondta az állomás nevét. Vettünk metró érmét, fél hrivnya volt, egy darab 50 kopejka vagyis 19 forint. Kis kék műanyag korong amit be kellett dobni. A metrójuk tiszta és kulturált volt. Nagyon sokat mentünk metróval kb 20 percet is talán, mire megérkeztünk. Itt újra meg kellett kérdezni merre induljunk el, a taxisok próbálták olvasni a kép mellett a magyar szöveget, tetszett nekik. A megállótól nem volt messze a Lavra kolostor. Útközben Szaljut hotel, Belvedere klub mellett haladtunk el és értünk ki a Dnyeper partja mellé, ahonnan nagyon szép kilátás volt a folyó túloldalára. Innen is jól látszott, hogy főleg új toronyházak vannak, hatalmas lakóparkok. A kolostort fal vette körül, a belépő 36 hrivnya volt kettőnkre, ami sok különböző kiállítás megtekintésére jogosított. Itt délután kettőig sétálgattunk, mert volt látnivaló bőven, az ortodox templomok, a kazamaták a szentek sírjaival. Itt is láthattuk mennyire vallásosak az emberek, a látogatók csókolgatták az üveg koporsókat.
Nem sok szuvenír árus volt, túristát nem nagyon láttunk, főleg inkább helyieket mindenhol. Sikerült venni egy Kiev könyvet angolul 85 hrivnya volt, de volt ahol 100 ért árulták. A Szent kerület után átsétáltunk a háborús emlékművekhez, ahol a régi fegyverek járművek, (tankok, helikopterek, fegyverek) voltak kiállítva. Hatalmas emlékparkok, mindenhol tisztaság, a hősök sírjain friss piros szegfűk.
Elindultunk vissza a metróhoz, és visszafelé leszálltunk az egyik metró csomópontnál. Igazából a tegnap esti templomokhoz akartunk vissza menni, de egy nagy belvárosi túra lett belőle. A régi barokk épületek szépen le voltak tisztítva, csiszolva, festve, nem úgy, mint pesten. Az utcákon csillogó üzletek világmárkák, Zara, Lexus, hogy csak kettővel jellemezzem a kínálatokat. Két metró megálló között a föld alatt pedig hatalmas plázához hasonlóan kialakított üzletek sora. Itt mindent lehet kapni, és ha valaki vásárlási szándékkal jön, van bőven mire költeni, az ajándéktárgyaktól kezdve a bútorokig mindenből elképesztő választékkal. A környező utcákra is bekukkantottunk, de bármerre indultunk mindenhol elképesztő tisztaság, csillogás. Rengeteg ember volt az utcákon, mint Pesten karácsonyi nagybevásárlás előtt úgy nézett ki a belváros. Az üzletekbe nemcsak az eladók voltak, vásárlók is. Az utcákon, a tereken az emberek kint álltak és csoportokban beszélgettek nevetgéltek, söröztek. Lányoknak virág a kezében, a fiúknak egy üveg sör, mindenki jókedvű és vidám volt. Olyan élő volt a belváros, és túristák nélkül. Egyedül a háborús emlékparkban láttunk japán csoportot. Az egésznek egy olyan megfogó hangulata volt, hogy nagyon nagyon nem akaródzott eljönni. Kénytelen kelletlen visszametróztunk az autóhoz, és gondolkoztunk maradjunk e, a másik gondolatunk az volt, le kellene menni Odessába, de hosszas átbeszélés után a hazafelé vezető út mellett döntöttünk. A GPS miatt többször sikerült eltévednünk kissé, de visszafelé sokkal jobb úton haladtunk. Éjszaka indultunk, hogy majd felváltva vezetünk, és míg egyikünk vezet, a másik alszik. Többé kevésbé sikerült, mert végül mikor rám került a sor, nem sokáig bírtam, kiálltam aludni, gondoltam alszok addig, amíg nem fázom, mikor arra ébredtem, hogy fázom elindultam, kb. egy óra múlva Tamás is felébred, és akkor cseréltünk.
2007. március1
szombat Hazafelé vezető úton a GPS- nek köszönhetően kis falukba tévedtünk, mindenhol libák, kis tavak, helyes kis falusi házak, az egészen látszott, hogy milyen jó kis közösség élhet itt. Akiket megkérdeztünk jóirányba megyünk e, nagyon kedvesek segítőkészek voltak.
Délután szakadó esőben vezettünk, és egy órán belül két, szerintünk halálos balesetet láttunk. 3 óra körül érkeztünk Munkácsra, és megnéztük a Munkácsi várat. Kár volt, nagy csalódás volt. Fel volt ugyan újítva, de a kiállított tárgyak nem mindegyike kapcsolódott a hely történelméhez és jelentőségéhez, például nem értettük, mi köze lehet a várnak a régi mezőgazdasági eszközök és torz szülött (kétfejű) kitömött állatok kiállításához, nem volt teremőr nem volt személyzet, a néhány régi bútoron az éppen oda érkező fotózkodó násznép ugrándozott. Ugyanis futószalag szerűen járnak ide a házasulandó párok és koszorús lányaik fényképezkedni.
A GPS-nek köszönhetően Uzgorodon nem találtuk a határátkelőt, először egy kerámia gyártelepre vezetett, majd Csopra, és táblák alapján találtuk meg a magyar határátkelőt, ahol mondták, hogy öt - hat óra várakozás. Vissza kéredzkedtünk és vissza mentünk megkeresni az Uzgorodi határátkelőt. Abból indultunk ki, hogy ott 10 perc alatt átértünk. Na itt sem volt jobb a helyzet. Este fél 8-tól éjjel 2ig voltunk a határon ennyi időbe tellett kb. 40 autót átléptetni. Mikor a végéhez közeledtünk, láttuk, a lassítás teljesen szándékos, a szlovák oldalon szándékosan ácsingóztak, cigarettáztak a határőrök és direkt nem tettek semmit két kocsi átvizsgálása között kb. 10-20 percig. Éjjel 2-kor jutottunk át és Kassa felé indultunk haza, Rozsnyóig már nem bírtunk elmenni, kiálltam aludni, és kb. 2-3 óra alvás után indultunk újra, mikor arra ébredtem, hogy fázom, vasárnap reggel 8-ra értünk haza. Legszívesebben már holnap indulnék vissza, na de azért legközelebb majd egy nyári hónapot választunk inkább, és remélem minél előbb itt lesz a legközelebb.
Összességében 50.000 forintba került mindennel együtt a kirándulásunk.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
