2008. január - februári pályázat versei névvel:

01/1. Alabastery

Vándor gondolat

Vándor a gondolat, mi elér hozzád,
kacagva olvad szívedbe minden gyönyörével.
Én küldtem. Lehet, már
Eloltja téli fagy, szikrákkal ég el,
mielőtt még egyszer, utoljára rám nézel.

Barna szemed, mint Földanya,
minden jónak táptalaja.
Bár ne tudnám, mit rejteget.
Tekinteted simogat, nem enged,
kérlek, most ne hunyd le szemed!

Nekünk valóság a pillanat,
ezernyi hétből áll a világ,
s ha tényleg minden így marad,
nem érdekel többé, mi vár.

Csak ne mondd el azt, mit én is tudok:
az éj nem virraszt,
és elmúlnak a hajnalok.
Elhervad kezem, mi örökké karolna,
lelkem szétfoszlik. Naponta
hamvából újraéled,
és este mindig elég.
Mindig érted.

01/2. csak-fater

Veled vagyok egész…

Más lett veled az élet, más a Világ,
Másként nyílik, s illatozik a virág,
Szivárvány színe lett világomnak,
Nincsenek gondredői homlokomnak.
Már az esőt is szeretem, zuhogót, s permetezőt,
Behentereghetem szíved tisztásán a nagy mezőt.

Szeretem mikor gyengekarod szorosan ölel,
S azt, mikor szívem dobban, szíved arra felel.
Vágyom simogatásod lobogó vérrel!
Égetően bizsergető pillantása van szép szemednek!
Jó íze van számban szépséges nevednek,
Minden betűje simogatás, oly’ selymesek.

Gyönyör illatos virága, s a csillagom vagy nékem,
Mely mindnél fényesebben ragyog fenn az égen.
Másként látok, hallok, újra én vagyok!
Már kimondhatom, szerelmes vagyok!
Fénylő, meggypiros ajkadon bujkáló Napot,
Ajkamra ajkaddal átadod, ez csók, s nem lopott.

Szakadozik, roncsolódik ajkunk között a forgolódó szó,
Tördelt szavak helyett csókot, ez rá a pecsét, s így a jó.
Aggodalmaskodó kék szemed szemembe mélyeszted,
Bőbeszédű magányomnak otthont adott szerető szíved.
Napsugarak szikrázó zúgása mit veled hallok,
Veled vagyok egész, nélküled csak por vagyok.

Hiányzol, kereslek, kívánlak, hozzád bújok,
Csókodat kérem, hisz csókot sosem lopok.
Adtál, adtál már mosolyt is édeset, s még kapok,
Örülök hogy vagy nekem, neked meg én vagyok.
Adjunk egymásnak érzéki mámort, hatalmas, el-elpuffanó szerelmeket,
Virágos réteket, színes tereket, kéz a kézben hosszú, boldog éveket!

01/3. samu

Virág helyett…

Úgy kívánlak mint soha senki mást
Egész testem remeg teérted,
Hidd el, hogy szeretlek hidd el, hogy akarlak
Hisz csupán csak ezért élek.

Mosolyod öröm, arcod könnye bánat
Hidd el, hogy szeretlek hidd el, hogy imádlak,
Életed az élet nélküled nincs tovább
Könyörgöm vesd reám szemed sugarát.
 
Vállalok érted minden szenvedést
Csak nyújtsad ajkad forrón izzó számra,
Hűsítsed csókoddal e lángoló szívet
Mely láncravert rab s örökké a tied.

Kérlek kis hercegnőm engedj országodba
Nyisd  ki nekem a boldogság kapuját,
De ha vétkezem taposs el a porba
Hadd lássa bűnömet az egész világ.

Engedd nekem, hogy bámuljam szépséged
Szemed pillantása lágyan simogat,
Bár feladni készül lelkem a harcot
A remélt gyönyör új álmokat ad.

Te vagy a víz, levegő és napfény
Belőled merítem életem,
Leszek a rabszolgád, hitvesed, szeretőd,
Csak nyújtsd kezed s indulj el velem.

01/04. doora

Álom az álomban, kezem a kezedben…
 
Képzeletben, minden este
Kezedbe teszem a kezem
Oly jól esik érinteni,
Biztonságot átérezni
 
Mosolyt fakaszt az ajkamon,
Akaratlan ez alkalom
Szép az álmom Te melletted,
Hisz benne is Veled leszek
 
Olyan, mint egy simogatás,
Lelkemnek, ő ad megnyugvást
Veled járok gyönyör útján,
S feledem a szívem búját

 01/05. sziti50

Hajnal
 

Ablakon osonó sejtelmes napsugár
Ahogy ruhátlan testeden ide-oda jár
Igézi szemem, gondolatom fonalát
Ahogy izgató illatod orromon hatol át
 
A gyönyör perceit idézi mozdulatod
Bőrödön hajlongó tavaszi napsugár
Elkárhozik érted lelkem remegve
Mögötted éled már a dérlepte határ
 
Minden perc veled a tegnapot idézi
Édes ölelés, mámorító simogatás
Egybeforrt testek bűnös sóhajtása
Selymes bőrödön tükröző karmolás
 
Megfordulsz, szemedben csodálat
Szikrázó, bűnös szenvedély
Lépteid halkan neszeznek
Szégyellve takar be a homály
 
Szinte hullámzik újra a testünk
Ahogy birtokba veszi a vágy
Néma sikoly hasít a fénybe
Test és lélek egymásra talált.

01/06. szhemi

Még minden szép lehet

Most még minden szép lehet,
csak akarni kell az életet,
érezni a virág illatát,
szaladni zöld mezőkön át,
a napot hívni tanúnak,
hogy nincs még vége álmainknak.

Hisz álmodni kell, szépeket,
te is csak álom vagy, lehet,
gyönyörű képzelet, játéka a reménynek,
bennem az érzések remegnek, félnek,
kiáltani kéne, imát az égre,
megtalálni a szerelmet végre.

Még minden szép lehet,
csak add nekem szerelmedet.
Óvnám féltőn kincsemet,
ölelném lágyan kedvesemet.
Mint nyári szellő hajad úgy simogat,
örzöm éjjel angyali álmodat.

Szeretet csupán? Vagy már szerelem?
A választ szívemben keresem,
hisz már benne vagy egészen,
miattad perzsel lázadó vérem.
Bársonyos gyönyör a csókod mérge,
engedj repülni, vagy haljak meg érte.

Bontsd ki szívemet, lásd meg világomat,
szorítsd erősen ölelő karomat,
mondjad, még minden szép lehet,
megkapom végre szerelmedet.
Akkor a Nap tüzében összeforr lelkünk,
tudjuk, már örökre egymásé lehetünk.

01/07. Ciara19 

Az első szerelem

Lágy szellő, mi halkan simogatja arcomat,
Vágyom rá, hogy újra láthassam arcodat.
Telnek a hónapok, ám az emlék még él,
Szívem remegve, már új időket nem remél.

Valaha együtt nevettünk, és sírtunk egyszer,
Én nem gondoltam volna, már bánom ezerszer.
Bánom, hogy botor módon, titkon szerettelek,
Gyengén, s remélve, téged el nem feledtelek.

Még fel-felsejlik előttem, az erdő melyben sétáltunk,
És a lakótelep, ahol fagy volt, de mi mégsem fáztunk.
Emlékszem mindenre, mit egykor szívembe zártam,
Azt is mikor, reményt remélve, egy jó szavadra vártam.

Te nem tudtad, mit érzek, vagy tudtad, nem is tudom,
Téged, életem első szerelmét, feledni én nem fogom.
Hisz az elsőt szívünkbe zárjuk, nem halványul az arca,
Olykor az ember, ebből merít erőt, ha nehéz élete harca.

Valentin Napján, mikor minden pillanatban gyönyör születik,
Nézem a szerelmes párokat, az én szívem nem szeretik.
Próbállak, hidd el téged feledni, s egyszer talán majd sikerül,
Talán lesz egyszer valaki más, s az ég végre nekem is kiderül.

01/08. sonly

Vágy — álom

Merengek mellemen mázsás kővel,
Rád gondolok s dacolok idővel.
Színes szavaid űznek, kergetnek,
fáradt vadként könnyen elejtenek.

Szeretnélek forrón átkarolni,
érzéseim hagyni rád omolni.
Buja tánca lobogó lángnyelvnek
kéjjel feszül izzó, szép testednek.

Legyünk néma foglyai e kéjnek,
nyíljon meg testünk, mint föld az égnek!
Fordítsuk ki magunkból vágyaink',
forrasszuk egybe titkos álmaink'!

Te s én, örök rabjai egymásnak,
döntsük ősi gátját vágyódásnak!
Szálljanak szabadon, gyeplő nélkül,
mint pitypangbóbiták, szellő nélkül!

Minden kedves bók egy simogatás,
ölelésed csókkal- mámoradás,
mint szédítőn szárnyaló szenvedély,
gyöngyöző gyönyör tesz minket eggyé.

 01/09. totheva

Legbelül 

Tépelődik a lelkem,
vágyakozik a testem:
egy kis simogatásra,
kényeztető ajkakra,
hosszú, forró csókokra,
gyönyörök megindítására.

Egy sóhaj hagyja el ajkam:
gyönyör simogat át rajtam,
a kedvesemre gondolok,
mindenütt beleborzongok,
forró a selymes ágyikóm,
lüktet sejtelmes ágyékom.

01/10. agnus 

SZERELEM
 
Gyönyör símogat, testem - lelkem ragyog.
Kezed babusgat, szívem - agyam boldog.
Feledem a fájdalmat, veled szűnik.
Símogatás, és a bánat eltűnik.
 
Harmincnyolc év veled - szívem feldobog.
Még mindig ugyanúgy - szerelmünk lobog!
Gondjaink csendesednek, együtt vagyunk.
Egymás mellett leszünk, míg meg nem halunk.

01/11. csak-fater

Csobogó forrásként jöttél életembe

Bővizű, friss, csobogó forrás, csendes csermelybe folyik,
Onnantól patakká duzzadva, két víz összeölelkezve örvendezik,
Sebes, játékos folyama, olykor vad irama megállíthatatlannak tűnik.
Hiába a mélységes mély szakadék, a hód által épített gát,
Pajkosan fodrozódva, köveket simára sikálva együtt lépik át.
S ahogy találkozásuktól minél messzebbre nyúlnak,
Partjain mindenkinek frissességet, gyönyörsimogatást, új reményt adnak,
Teljesen homogén lesz vizük, szerelmes táncukba együvé forrnak.
Életük révbe érve, életet, friss vizet adnak egy hatalmas tónak,
Melyen félelem nélkül lágyan ringatózhat megannyi csónak.
Életem nélküled, egyre fogyó, kiszáradni készülő, csermelyként próbált szaladni,
Csobogó forrásként jöttél életembe, híztam, sebes patakként már bírtam rohanni,
Egymásra találva, összeölelkezve, az akadályokat már könnyedén tudtuk venni.
Példamutató őszinte szerelmünkkel, megannyi szívbe fényes reményt csempészve,
Elértük célunk, s azóta, a szerelem tavában élünk egyetértésben, teljesen összeérve.
Becsüllek, s becsülsz. Szeretlek, szűnni nem akarón, s ölellek véget nem érve.

01/12. szhemi

 Szeretni jöttem

Most néz a szemembe kedves,
mondjunk csak igaz szavakat,
mi simogat, lágyan átölel,
de szívünkben mély nyomot hagy.

Ünnepelni jöttem szerelmünket,
hozni gyönyört, bánat helyet,
ölelni szorosan, bátran,
ellopni egy édes tekintetet.

Úgy szeresselek, hogy ne kelljen másik még,
ne legyen köztünk mély szakadék,
hol megbántott lelkeket temetnek,
felettük árulok, gúnyosan nevetnek.

Szeretni jöttem, látni arcodat,
szemed fényében sorsomat,
érezni a szerelmedet szívemen,
ahogy a bizsergés végig fut testemen.

Álmokat hoztam, szépeket,
ketten remegtünk vad tengereken,
gyenge vitorlásunk bukdácsolt
szerelem korbácsolta hullámokon.

Az égen tüzes csillagok táncoltak körbe,
csengett a végtelen boldogság zenéje,
lebegtünk ég és föld között, összeforrva,
csókok tüzétöl lángra gyúlva.

Most minden olyan szép megint,
mint egyszer már volt régen,
csak szerettem, szerelmet kértem,
már tudom, hogy eddig is te érted éltem.

01/13. henkee

Vallomás

Azt hittem, a napon mikor megismerlek,
aranyló virágba borulnak a tar fák
s az ég rájuk fonja simogató karját;

könnyű időt hord a szél s egy síró felleg
kószál csupán a horizont kék-peremén,
mint esengő gyönyört hozó bús-tünemény;

megtorpan majd az örökké siető perc
s a Késő Idő lomha fényébe süllyed,
véltem: szerelmet csak ily pillanat szülhet.

Tévedtem; szívünknek nem volt ennyi őre,
hideg, fehér fagy ült a kopasz ágakon,
a szürkeség ebből gyúrt nehéz bánatot;

a pillanat sem állt meg, a hűs fergeteg
talán új szépségébe beleremegett,
mégis akkor s ott volt, hogy megszerettelek.

01/14. marta

Gondolatban tartom emlékem                                 
                                                                             
"Gondolkodok, tehát vagyok"

Vagyok-e világon! Vagyok-e életben!
Években tartom gondolatom!
Az én szívemnek nem mondhatom! :
Nincs életem! Nincs emlékem!
Se múltam, csak hűlt nyomom!?

Halottam hangokat, csendes kis szavakat.
Éreztem szagokat, finom mámorokat.
Sír a szívem, ha rá gondolok!
De sírnék akkor is, ha már nem tudnék...

Láttam szépeket, kedves embereket.
Azt hittem az élet egyszerű,
De csak most kezdek rá jönni, hogy mégsem olyan gyönyörű.
Nyáron sütött a nap és kacagtam!
Télen fújt a szél, de csak vacogtam.

Mint érett gyümölcsbe harapni!
Az életet szívből szeretni!
Szerelmet életben el nem felejteni!
Gyönyörűséget ki nem törölni!
Lézengek életben, kedvesem keresem.
Vezet a szívem, s majd meglelem!

És bele borzongok mikor a szél enyhe simogatásai is
Már tenger hullámokként zúdítja vissza
Az eszmémbe emlékeim, és tudom... ez is csak egy emlék lesz majd,
Majdan mikor már hetven ember öltőét élem
És kezemben tartom albumom, mert a szél sem fúj
Már úgy, úgy ahogy régen fújt. 

01/15. Vins

Semmi

Mi vagy Te nékem azt el nem mondhatom
Lelkemnek kínzó, gyötrő fájdalom
Édes nóta vagy Te mely szívemhez szól,
Olykor bús gyászdal, mely fájdalomba torkoll.
Nélküled egy darab hús vagyok, mely hiénák ezreinek étele,
Kívül hideg, belül üres, a semmi színtere.
Mint újszülött az anyja lelkét,
Minden szavad simogat,
Tudom, hogy Vagy, csak nem látod,
Így a gyönyör csak gondolat.

01/16. agnus

PÁROMHOZ

Megismerem lépteid koppanását.
Hangod a távolból is símogatás.
Gyönyör meglátni az érkezésedet.
Csoda elkapni a tekintetedet.

A kezed, ha símogat, boldog vagyok,
örömeim, ha itt vagy, nagyon nagyok.
Egész nap várom, amíg megjössz végre,
ez nekem a tavasz a hideg télbe.

 01/17. Mylady

FELEJTENEK A FÁK

Felejtenek a fák! –mint minden tavasszal.
Szofi nevető kiáltása minden tavaszban.
Felejtik, szigeten árnyukban lejtett táncot,
Felejtik, mint meg nem történt románcot.
Felejtik az első pár szavas tétova vallomást,
Felejtik, -ahogy a fülébe súgtad-, mint látomást.
Felejtik háta ívét, ahogy törzsüknek dőlt,
Felejtik, mi benned tisztán feltör.
Felejtik a magaslesen pihenő testét,
Felejtik, amiért akkor kívántad az estét.
Felejtik simogatását, nyugtalan lázas álmát,
Felejtik minden tavasszal, felejtik a fák!
Felejtik a tervezés gyönyörét,
Felejtik rád emelt lázas tekintetét.
Felejtik nevetését, dacos természetét,
Felejtik rohanását, eltűnését.
Felejtik a tópart, várkert és a Duna –part fái,
Felejtik a Püspök –erdő öreg platánjai.
Felejtik az őrületet, és jéghideg fejed,
Felejtik, ahogy Te nem teheted.

01/18. Cirmoka

Egyszerű kívánság

Két ölelő karodba bújva némán
Ábrándozok lassan és mélán,
S szívemben megindul a lé
Lassan csorogva lefelé…
Szétárad testemben a meleg:
De jó, hogy téged megleltelek.
Annyit vártam! Szívem annyira fájt…
Lelkem megunta a magányt.
S most itt van minden édes gyönyör,
Csak a hiányod ami gyötör
Ha messze vagy éppen,
S a simogatásod nem érzem.
Annyi magányos nap után…
Itt vagy velem Valentinok hajnalán,
S ajkad az enyémmel összesimul,
Mint a fény, ami föld színén kihuny,
S melegével teremt új életet
Ha felébred a színes képzelet.
Karomba zárlak! Beszívom illatod.
Erőt ad, ha erőm már elhagyott.
Bőröd selyme édesen simogat,
Ölelő karod kedvesen hívogat.
Hozzád bújva elfelejtem a mi rossz,
S szebbnek látom a Napot.
Mert…
Te vagy nekem, amire szó nincsen!
Te vagy a legféltettebb kincsem!
Te vagy miből nem elég sohasem!
Te vagy! Igen AZ vagy… Te vagy az életem.
Te vagy testemben az összes ér,
S te vagy ereimben mind egy cseppig a vér.
Te vagy… Te kellesz nekem, s csak azt akarom,
Légy TE örökre, mindörökre… az ÉN VALENTINOM!!!!

01/19. kernik

Oh, te csodás érzés

Oh, te csodás érzés
melyre mindig gondolok,
mely éltet és behálóz
ha veled vagyok.

Oh te csodás érzés
mely leírhatatlan
gyönyör és éltetés
mely irántad van

Oh te csodás érzés
mely nélküled szertefoszlik
s a simogatás a csók elvész
de az emlék nem múlik.

01/20. csaba

Valentin nap
 
Szomorú az idő, beborult az ég, 
az én szívemben a bánat tüze ég . 
Nem vagy ma itt velem , 
És nem fogod bársonyos kezeddel kezem. 
 
Madarak csicsergő hangjára ébredek, 
a nem elkövetett bűnökért vezeklek. 
Az én szerelmes lelkem utánad vágyik, 
Már a Napnak sugarától is testem fázik.
 
Valentin nap a szerelmesek napja, 
szívemnek csak egy az igaz vágya. 
Veled szerelemben élni és lenni, 
a Te szívedet örökké szeretni. 
 
Szeretném  látni újra  szeme gyönyörét, 
megcsókolni mindkét kezét. 
Simogatva átölelni kecses testét, 
És eltölteni együtt egy örök estét.

01/21. mg

Neked

Csöppnyi cseppek csillognak,
mézédes mosolyt csalnak,
szép szemed íriszébe,
igéző melegségébe.

Fénylő smaragdod színe,
szívem igaz gyönyöre,
simogatás az érzés,
olyan e kényeztetés.

Elapadhatatlan a fény,
mit a szeretet örvény
nekem bizományba ad,
érte engem elfogad.

01/22. katica50

Csak ringass, Kedvesem!

Míg álmodom fent kusza csillagok
lesik, hogy titkon tenálad vagyok.
Ajkad hol marad? Késik a gyönyör.
Simogatnálak, - most hiányod gyötör.
Jöjj, ringass, Kedvesem!

Vak éjszakákon ölelésed takar.
Hozzád simulnék, vágyam élni akar,
míg biztonságoddal körül veszel.
Érints meg! Lásd, Drága, boldoggá teszel.
Így, ringass, Kedvesem!

Idő molyol a paplan alatt.
A múlt s a holnap túl nagy falat
elmajszolni, hisz benne mindenünk:
bűnünk, szerelmünk, árva életünk.
Csak ringass, Kedvesem!

01/23. katica50

Megérintettél

Fordult ím a világ! Még csak éreztelek,
s tudtam, hogy sorsunk léthosszan lesz közös,
aztán, hogy ajkammal megérintettelek
vágy gyúlt bennem, bűvös ragyogó üstökös.

Szárnyaira vett, lásd, ekkor a végtelen.
Különös kötelék vonzott immár feléd
téren s időn át beragyogtad életem,
míg letettem titkos kicseimet eléd.

Az első csók, ölelés - varázsos igézet.
Megrészegített az elbódító gyönyör.
Mennybe repített és raboddá tett végleg,
de most, tőled távol, kegyetlen meggyötör.

Bársony újjad rajtam símogató csoda.
Megérintettél. A lelekem mélyén érzem.
Nincs feledés többé és gyógyulás soha,
csak szerelem, vágy és te a messzeségeben.

01/24. sziti50

Tavaszváró Valentin
 
A szív lüktet és odvába bújt már a tél
Kacagva hív karjába a tavaszi szél
Testem ereiben az élet csobogva szalad
Tör fel a vágy, ahogy a bánat nyomában halad.
 
Rezdül a lélek, harangja csendül
Minden apró élet a tavaszra készül
Halovány Napnak simogató sugara
Melegét most bőrömbe belopja
 
A gyönyör járja át most e világot
Ölelést, bódító szerelmet kívánok
Beenged házába minden igaz barátot
Fénylő csillagként neked szikrázok
 
Ha lelkem húrjain ujjaid táncolnak
És szemedben fénylő tüzek gyulladnak
Átölellek majd szívem melegével
Karom fogva tart örök szenvedéllyel
 
Hagyd, hogy befogadjon az ujjongó tavasz
Örül a szív, elszáll minden panasz
Kitisztult, megújult egy csodálatos lélek
Veled szép, gyönyörű maga az élet.

01/25. uvegur

Csak egy kérdés…

Félhomályos hajnal hasad,
nem süttethetd a hasad!
Marad a színes álomvilág,
hol bimbózó élmény egy virág!

Már a gondolat is simogat,
ahogy lezajlik e mozzanat:
aprócska csókok jól aratnak,
minden combot-dombot beavatnak!

Csiklandós sikkantás a válasz,
színes tárházamból Te válassz:
rövid úton érjünk el csömört,
vagy órákon át tartó gyönyört?

01/26. szildi1967

Heves szerelmem

Buja testem minden porcikája élvezte a gyönyört,
ami szerelmem érintései nyomán bennem feltört.
Hajam, kószán rakott szénaboglyát idézett,
mikor szöszke szálai között hosszan egerészet.
A simogatása hatására sóhajok hagyták el ajkam,
de ő édes párját gyengéd finomsággal rá ragasztotta.
Testem mindenütt lüktető ingerbolygóvá változott,
ahogy nem tudtam betelni vele, hogy itt, ott, meg amott.
Pihegve fonódtam izmos karjainak óvó védelmébe,
élvezve, hogy simogatásom segítette gyönyörébe.

01/27. micera72

Simogatás és gyönyör 

Simogatás,
meg gyönyör?
Nagy utazás,
ha, létre jön!
De nem gyötör,
ha van izzás,
még nincs gyönyör,
csak simulás. 

Simogatás?
Kész gyönyör,
mikor a társ
érzés özön,
aki önnön
valós képmás,
és a gyönyör
simogatás! 

01/28. nadalia

Ne játssz a szívemmel!

Ölelő karjaidban,
biztonságban voltam kedves,
megvédtél  a fájdalomtól,
mely ma mégis előtört bennem.

Arra vágytam,
amire te kicsim,
ölelni, csókolni téged,
még ha utána fáj is.

Minden egyes érintésed,
örült vágyat ébresztett bennem,
minden egyes édes csókod,
mellyel vigasztaltál engem.

Belenéztem ragyogó szép szemedbe,
de nem tudtam azt mondani szeretlek,
félek, most nagyon félek,
hogy még sem lehetsz az enyém soha.

Csalafinta az érzés,
megtéveszti a szemet,
játszik a szívvel,
és őrületbe kerget.

Ne játssz a szívemmel,
ne játssz azzal soha,
jobban fájnak az édes hazug szavak,
mint az igazság keserű hangja.

Nem bánom azt hogy ismerlek,
csak a fájdalmat amit most érzek,
te nem érzed mennyire szenvedek,
mert te csak az elveszett boldogságod keresed.

Barátként rád gondolni,
szeretnék de nem megy,
bántani sem akarlak,
de néha szeretném hogy szenvedj.

Kikészít a bánat,
táncot jár a fájdalom,
és csak arra tudok gondolni,
újra mikkor láthatom.

Gyönyör és mámor,
és kéjes kéj keveredett a tudattal,
hogy mindez reggel véget ér,
és elvállunk ha eljön a hajnal.

Simogattam arcod,
te bánatosan néztél rám,
és tudtam hogy legalább,
neked is ennyire fáj.

Másnap este,
már nem ragyogtak a csillagok,
nem tudták elviselni,
hogy többé nem vagyunk boldogok.

Az életemet is adnám,
bár csekély ugyan,
ha mosolyogni láthatnám,
újra édes arcodat!

Mért is él az ember,
ha szívét ezer szilánk tépi szét,
minek ez a pillangó lét,
mikkor egyszer úgyis véget ér!

Az ember sem jobb az állatnál,
állati vágyait kielégíti,
majd megy tovább,
az elérhetetlen felé!

Igen kevés ember az,
kinek szívében nincs szeretet,
de sok a gyűlölet,
és a féltékeny harag!

Múltakat feledni,
oly szép és nagy erény,
bárcsak ezzel én is bírnék,
nem akarok többet szenvedni!

Veled vagy nélküled,
boldog vagy boldogtalan,
oly mindegy nekem,
ha te boldog vagy!

De ha te is szenvedsz,
hiányomban mint én,
akkor Isten furcsa játékot
űz velünk, és nem tudom hogy miért!

Életünk során,
sok szerelmet megismerünk,
az izgalmas szenvedélyt,
és a biztonságos unott érzést!

A féltő gondolkodást,
ha már a láng el is aludt,
elszakadni nem tudunk már,
és tovább lépni sem ha sajnálunk!

De megragadni a szenvedésben,
sosem szabad,
ne legyél azért mással,
hogy ne legyél egymagad!

És ha a magány kínoz,
ne mond el senkinek,
egy éjszaka semmiért sem,
kárpótol kedvesem!

Az ésszerű gondolkodás,
sokszor fájdalmas,
de a szív csalfa ám,
arra sose hallgass!

Szeress tiszta szívből,
és légy mindig vidám,
de arra nagyon vigyázz,
hogy döntéseid súlyát meg ne bánd!

Ha több embert is elveszítesz
egy miatt, jól gondold át,
hány emberrel okozol ezzel,
elviselhetetlen fájdalmat!