Inuyasha

        És a halott szamuráj szelleme

                           1.rész                                                                      

A felhők sötétek voltak. Mindenlütt a mérges gázzal keveredett vér szaga terjengett. Naraku és Inuyasha összecsapásának nyomait lehetett észrevenni. Inuyasha erőtlenül feküdt a földön. A csata elvette minden erejét. Csak ezt mondogatta magában :

- Az a mocsok Naraku már megint megfutamodott. 

Majd lehunyta szemeit és elaludt. Egy furcsa szag ébresztette fel mely beterítette az egész környéket. Inuyasha feltápászkodott. Csak akkor vette észre micsoda pusztítást végeztek az este. Elindult a szag irányába. A hegyek felöl jött. Gondolatai elterelődtek barátaira. Kagoméra, aki most beteg és hazament, Mirokura és Sangora akik pedig  Kirarat ápolták. Inuyasha még ennek a gondolatától is szörnyen dühös lett. Szeretett volna azonnal Naraku nyomába eredni.

-De ha már így esett kiderítem miből vagy kiből származik ez a bűz!- gondolta majd tovább ment egyenesen a hegy lábához. A szag egy barlangból terjengett. Már nagyon piszkálta Inuyasha orrát. De egyre kiváncsibb is lett vajon mi ez. Beljebb ment, de egyszer csak valami nagyon erősen oldalba vágta . Inuyasha rögtön hátraugrott a barlang bejáratához és előhúzta a Tetsusaigát, de nem látott a sötétben semmit. Pár másodpercel késöbb azonban a sötét árnyból egy szamuráj lépett elő. A ruhája szakadt , a páncélja több hejen be volt horpadva. Az arca szinte torz volt a sebektől, de még élt.

- Ki vagy te?!- kérdezte a félszellem kissé meglepődve. Nem jött válasz.

- Azt kérdeztem ki vagy és miért támadtál rám!- kérdezte most már ingerültebben. Most jött felelet de nem az, amire Inuyasha számított. Csupán annyit mondott hogy :

- Menj innen!!- A kutyaszellem fenyegetve is érezhette volna magát de valamiért nem érezte. Sokáíg álltak egymással szembe, míg nem Inuyasha eltette a fegyverét. Valami furcsa volt ebben a férfiben. Hirtelen észrevett egy ékkőszilánkot a harcos nyakába fúródva. Most már kezdett összeállni fejében a kép.

- Az ékkőszilánk miatt van életben!-gondolta majd arra eszmélt fel, hogy a szamuráj ismét eltűnik a barlang sötétjében. A félszellem tudta mi a dolga. A közeli faluba sietett majd kérdezősködni kezdett, mit tudnak a szamurájról. Senki sem tudott választ adni Inuyashának. Már éppen ment volna el a falucskából mikor a faluszéli bölcs megállította.

- Ne haragudj! Úgy tudom te a hegyekben élő szamurájról szeretnél megtudni egyet és mást?- mondta, majd Inuyasha szemébe nézett. 

-Igen! Tudsz valamit róla öreg!

A bölcs kissé mérgelődve felelte:

-Lehetnél egy kicsit tisztelettudóbb félszellem!! A neve Reisan. Évekkel ezelőtt szolgált ebben a faluban. De a császár bezáratta, mert nem teljesítette a parancsot amelyet kapott. Meg kellett volna ölnie a nőt akit szeretett.- Inuyasha el sem merte képzelni mi lett volna ha neki kellett volna megölni Kagomét. Ő is inkább a halált választotta volna . Elmélkedéséből az öreg ébresztette fel.

- Miért érdekel ez téged??- kérdezte a bölcs.

-Nem érdekes öreg! Köszönöm a segítséget!- azzal úgy elviharzott, mintha ott se lett volna. Visszament a hegy lábához és gondolkodott, mi tévő legyen. Szerette volna örök nyugalomba helyezni a szamuráj lelkét, miután gondolataiban maga is átérezte az élőhalott fájdalmát. Ismét megcsapta orrüregét valami büdös.

-Ez nem a szamuráj szaga! Ez egy démoné!- gondolta magában és közelített a bejárathoz. Jobb keze a Tetsusaigán volt. Érzékszervei nem csaltak, egy vörös színű, kisebb szikla nagyságú szellem jött elő a barlangból. Szemei égtek a dühtől, elülső szemfogai kissé kiálltak, az egyik szarva le volt törve. Valószinüleg csatában vesztette el. Inuyasha fegyverét előhúzta és a démonra szegezte.

- Ki vagy te?- kérdezte.

- Egy félszellem, pont téged kereslek. Ha a kis barátodat keresed már bekebeleztem szilánkostól. Igy gazdagabb lettem egy lélekkel és most már két ékkőszilánkom is van!

- Te mocsok! Ezért most meghallsz!- kiabállta Inuyasha és kardját meglegyintve egy szélbordát suhintott a szörnyeteg felé. A démon felugrott, ezzel hárítva a támadást.

- Azt hiszed ennyi elegendő lesz az elpusztításomhoz?- mondta kissé gúnyosan, majd elnevette magát.

- Most meg min nevetsz!?- kérdezte Inuyasha mérgesen.

- Nehezebbre számítottam. Tudod, sok regét mesélnek a Nagy Kutyaszellem fiáról!-mondta majd felugrott a magasba és viszonozta a támadást. Inuyasha kardjával foszlatta szét az erőt, majd egy hirtelen mozdulattal a démon háta mögé került. Szinte lelassult körülötte az idő. Látta hátában az ékkőszilánkokat. Furcsa gondolatok gyötörték, de cselekednie kellett. Kardját háta mögé szegezte, majd elordította magát: - Szélborda!!- azzal kardjábol erős szélörvény kerekedett elő mely pontosan a szörnyeteg hátára irányult. A hatalmas löket a földre terítette a démont. A szörny meglátta a helyzet súlyosságát és felismerte, hogy még nincs elég ereje a félszellem legyőzésére. Hírtelen hatalmas füst kerekedett és a szörny már ott sem volt. Az erdő felé menekült. A fiú nem szerette a gyáva ellenfeleket ezért utána küldött még egy szélbordát. Furcsa módon Naraku mérgesdarazsai fogták fel a támadást mielőtt a démonhoz ért volna.

- Ő is Naraku egyik csatlósa. De esküszöm, hogy megtalálom és megölöm ezt a gyáva férget.- gondolta, majd visszament a Szentkúthoz. Ismét a szamurájra gondolt, akinek lelke nem nyugodhat, amíg ő meg nem öli a szörnyeteget. Szemeit lehunyta, megpróbált aludni, de nem tudott. Szőrnyű gondolatok marták lelkét.

- Miért nem végeztem vele?! És mi lesz hogyha Kagomét is megöli a szilánkjaiért? Nem fogom hagyni!!- nyugtadgatta magát majd csendes szuszogással álomra hajtotta fejét. Egy ismerős hangra ébredt fel. Kagome hangja volt az. Inuyashát szólítgatta. A fiú felpattant a földről majd együtt elindultak a többiekért. Útközben Inuyasha fél szemmel a lányra nézett és közben ezt mondogatta magában:- Nem fogom hagyni, hogy bántsanak Kagome!! Nem fogom hagyni!! 

                                   Folytatása következik...