A kislány aki sohasem sírt

Dél felé járt amikor Sesshomaru és kis csapata sétált az erdőben. Sesshoumaru nagyon ki volt merülve, mert pont Narakuval rendezte a számláját sikertelenül.

-Mi a baj Sesshoumaru-sama?- kérdezte a fekete hajú szépség aki vele volt, Rin.

Sesshoumaru nem válaszolt csak utasította Jakent, hogy szerezzen valami ennivalót. Jaken így tett és elment. Rin tovább ütötte a vasat Sesshoumarunál:

-Nagyuram, elmehetek játszani?

Sesshoumaru ridegen ránézett a kislányra és így szólt:

-Igen, de ne menj túl messzire.

-Köszönöm, nagyuram. Sietek vissza. Szia!

Sesshoumaru még sokáig követte Rint ahogy eltűnt a sűrű erdőben aztán elaludt.

Rin boldogan szaladgált az erdőben közbe bogyót szedett, mogyorót, málnát és gyógynövényeket amik jók lehetnek a gyógyításhoz. Amint szedegetett, egyszer csak egy vékony ág repült a kezéhez és mélyen felsértette. Rin felnyögött a fájdalomtól.

-Hát ez szánalmas, kicsi lány aki egy Youkai-val van!- kiabált le a fáról valaki.

- Ki volt ez?- nézett fel Rin a fára. Először nem látott semmit, de amint a szél meglibbentette a fák leveleit látott egy kislányt, aki annyi idős lehetett mint ő. Nyakig érő barna haja volt (egy kis részen fel volt fogva), nagy kék szeme és akkora volt mint ő maga. Fehér alapon, zöld kimonót viselt narancssárga kendővel a nyakába, fehér zoknit és fekete bocskort viselt.

-Te dobtál meg az előbb?- kérdezte csípőre tett kézzel Rin

-Nem mindegy? Ebbe az erdőbe az lehet aki tud vigyázni magára! Nem olyanok mint te, akik egy Youkai segítségére szorulnak.

-Te honnan tudsz erről?

-Elég annyit tudnod, hogy tudom.- a lány lejött a fáról és egy éles ággal mély sebet ejtett Rin karján. Rin nem bírta tovább elesett és elkezdett sírni. A lány leugrott egyenesen elé.

- Látod-látod ezt mondtam. Soha nem fogsz tudni egyedül járkálni egy erdőben, ha egy Youkaival maradsz. Gyen…………

-Hol van az az istenverte teremtés?- hallatszott egy falusi hangja

-Kezd elegem lenni abból, hogy ezek mindig félbeszakítják a mondandómat!!!!- mondta a lány és elszaladt… Rin elindult vissza Sesshoumaruékhoz. Amikor odaért Jaken máris rákezdte:

-Hol voltál Rin? Mindenfelé kerestelek téged? Hogy mertél így elcsavarogni…és…véres kézzel visszajönni???

-Ne haragudj Jaken. Csak…elestem.- hajtotta le a fejét Rin

-Miért nem…

-Jaken!...... Rin!- szólt Sesshy.

-Igen?

-Ez nem elesésnek a nyoma. Ki támadott meg?

-Senki. Tényleg elestem.

-Tagadod. Nem nézel a szemembe. Tehát így volt, igaz?

Rin lehajtotta a fejét és így szólt:

-Így volt. Sétáltam az erdőben és egy lány megtámadott. Egy faággal végigvágott a karomon.

-Nem mehetsz el egyedül.

-De…

-Aludj!

Rin szót fogadott és lefeküdt…Hajnalodott de még mindenki aludt csak Rin volt ébren, mert nem tudott aludni. Nekidőlt a fának, de amikor felnézett megint meglátta azt a lányt.

-Megint te?- kérdezte Rin ijedten

-Kit vártál?- kérdezte a lány és leugrott a fáról- Ő az a Youkai akivel utazol?... Nem rossz, nem rossz!

-Mit akarsz?

-Az uradtól semmit. De tőled…-a lány megfogta Rint és megkötözte. Aztán egy erős indával a nyakánál felkötötte a fára. Rin beszélt volna, de a beszéd elég fájdalmas volt és elkezdett megint sírni.

-Jaj a kis féreg sír! Nézd a jó oldalát, a nagyurad bolhái nem ragadnak rád. Ezt üzenem neki.

-SZEDJ LE INNEN!!!!!!!!!!!!!!!!- kiáltott rá Rin

-Ugyan miért tenném???- mondta a lány pimaszul

-NA VÁRJ!!! HA SESSHOUAMRU-SAMA FELKEL, MEGTALÁL ÉS…

-Akkor mi lesz? Rám dobja a bolháit?....

-Hol van az a kölyök már megint??- hallatszott egy falusi hangja.

-Áh, már mennem kell. Még látjuk egymást!

A lány elrohant és Rint otthagyta a fán lógatva. Amikor Sesshoumaru felkelt meglátta Rint és leszedte. Rin nagyon sírt. Nem lett semmi baja, csak megijedt. Sesshoumaru lehajolt hozzá:

-Rin!

-I….Igen?- hüppögte Rin

-Ki tette ezt veled?

-Megint…eljött….az a lány….akiről…tegnap…..meséltem neked.

-Nem fog idejönni többet, az biztos.- mondta komolyan Sesshoumaru.

-Megölöd?

-Jaken!

-Igen nagyúr????- rohant Sesshoumaruhoz Jaken.

-Indulunk.

-Igenis!

A kis csapat elindult dél felé. Dél felé járt amikor belekeveredtek egy sűrű ködbe. Már nem látták egymást és Rin pánikba esett.

-Sesshoumaru nagyúúúúr!!!!!!!!- kiáltotta.

-Ne ess pánikba, Rin! A nagyúr megtalál!!!- mondta Jaken

Ekkor egy ördögi nevetés hallatszott a fák lombjai közül és megjelent Rin „barátnője” egy indán. Pont Rin felé lengett és lelökte Rint Ah-Uhn-ról. Rin lerepült és felhorzsolta a testét. A lány pimaszul nevetett:

-Ha-ha-ha, hát itt vagy, te anyámasszony katonája?

-Mit akarsz már megint? Miért bántasz engem állandóan?

-Egyszer már megmondtam. Nem mindegy? Azt piszkálok akit akarok ez az én helyem. Mindig itt szoktam játszani és nem engedek senkit ide!- a köd kezdett feloszlani és Rin látta Sesshoumaru alakját.

-Ááá, nézz csak hátra!

-Szakállas trükk ez kislány. Tudom ki van ott. Az a bolhás Youkai, vagy tévednék?

A lány hátrafordult és találkozott Sesshy rideg tekintetével. A lány nem mutatta, de nagyon megijedt tőle. Jaken máris odament papolni:

-MIT MONDTÁL TE A NAGYÚRRA?????? PIMASZ KÖLYÖK, BÖRTÖNBE KÉNE RAKNI!!!!!- ordítozott

-Nem kell úgy üvölteni! Ez? Ez a rühes bolhafészek a „nagyúr”???? Háá, inkább egy kutyaólba való olyan tetves!

Sesshoumarunál most szakadtak el az idegszálak és a nyakánál fogva felemelte a kislányt

-Te bántottad Rint?- kérdezte tőle mérgesen

-Mi közöd hozzá? Azt hiszed félek tőled? Na mi lesz? Ölj meg ha van hozzá merszed!!!!

Erre Sesshy már úgy bepöccent, hogy ledobta a földre a lányt és pofonvágta úgy, hogy nekicsapódott Ah-Uhn-nak és kibuggyant a vér a szájából. Érdekes módon a lány nem sírt, hanem felállt és ennyit mondott:

-Csak ennyi telik tőled, te bolhatenyészet????

Sesshy suhintott volna a kardjával, de egy falusi asszony kiabálása visszatartotta.

-NEE!!!! KÉREM NE BÁNTSA! HISZEN MÉG GYEREK!- a falusi asszony a lány elé ment és ráborult.

-Őt akarja??? Akkor jöjjön és vegye el!- mondta, de a kislány kitépte magát a karokból.

-Átlátok az undok árnyékodon. Ne játszd itt meg magad! Egy kegyetlen, gonosz nő vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Cuyuki nem beszélhetsz így velem.

-Cuyuki???- szólalt meg Rin és Jaken egyszerre.

A háttérbe rohant néhány falusi nagy dérrel-dúrral, de amikor meglátták Sesshyt mindnek megfagyott a vér az erében. Csak Cuyukihoz mertek szólni:

-Cuyuki, mit csinálsz itt?

-Semmi közötök hozzá, nem vagytok a szüleim!

-Pimasz kölyök, na várj csak amíg visszaérünk a faluba!

A falusi nő megfogta Cuyukit a karjánál fogva és odalépett Sesshoumaru elé.

-Magával csinált valamit Cuyuki????

-Velem nem.

-Akkor mi van?

-Fordulj hátra és megtudod!

A nő hátrafordult és meglátta a pityergő Rint

-Te megverted??? Ő egy ártatlan kislány! Akkora mint te!

-Azt hiszed ez érdekel. Ha az arcára nézek máris elkap a hányinger….

-Ne törődjön Cuyukival! Majd én lerendezem ezt az ügyet vele!- fordult Sesshyhez.

Sesshy belenézett Cuyuki nagy kék szemébe:

-Ha még egyszer meglátlak a közelemben, megöllek!

-Fél kézzel????

-CUYUKI!!!!!!!!!!!!!!- mondta a nő és odalökte a többi falusihoz. A falusiak még mindig mereven álltak, mert féltek minden egyes szellemtől. De amikor Sesshy elment már rákezdték:

-Ezt nem úszod meg szárazon, kisasszony!

-Most rögtön haza jössz velünk!

-Majd ott megkapod ami jár neked!

A falusiak haza vitték és mindenki szeme láttára megverték több mint 1 órán keresztül. Cuyuki nem sírt, még csak nem is nyöszörgött amikor a botok erőteljes ütése érte a testét csak nézett előre és figyelt.

-Még mindig nem sírsz????- kiáltott rá egy falusi asszony

-Verjük tovább. Majd csak megtörik!

-Meddig akarjátok velem ezt csinálni? Ezt minden nap eljátszuk???

-Valamivel szórakoztatni kell a népet!

-De nem velem, ti átkozottak!!!!!!!!

Cuyuki belerúgott annak az embernek a sípcsontjába aki éppen suhintott volna és elrohant az erdőbe. Szedte a lábát ahogy csak tudta de a testén a dudorok visszatartották. Az erdő végén talált egy nagy tölgyfát és arra felmászott. Közbe még hallotta a falusi nők hangját:

-Már megint elszökött a kis vadállat!

-Találjuk csak meg! Felakasszuk egy fára!!!!!

Cuyuki ezeken csak röhögött a markába. Amikor elmentek a falusiak, leszállt a fáról. Amint ment egyre mélyebbre-és mélyebbre az erdőbe meglátta Sesshyt és csapatát. Sesshy Rint figyelte ahogy horgászott, Jaken pedig aludt.

Itt a remek alkalom! Belelököm ezt a kis békát a vízbe, mert ha béka akkor tud úszni!- gondolta magába Cuyuki……..Gyorsan odasompolygott egy kő mögé. Szerzett egy indát és ügyesen rádobta azt Rinre aztán fogta és berántotta a folyóba. Rin mivel nem tudott úszni kétségbeesetten kapálózott. Túl nagy volt a sodrás és számtalanszor beverte az orrát. Sesshoumaru azonnal kapcsolt és beugrott Rinért a folyóba. Gyorsan kimentette és lefektette a földre.

-Sesshoumaru…….nagyúr!

-Hogy estél bele?

-Nem tudom. Mintha valaki berántott volna.

Sesshoumaru gondolkodva nézte a vizet és meglátta Cuyuki alakját amint bogyót szed.

-Egyszer már figyelmezettem, de úgy látszik nem értette meg!

-Kit??

Sesshoumaru átugrotta a folyót és elkezdte keresni Cuyukit. Megtalálta a kislányt amint evett valamit.

-Nem volt még elég?- lepte meg hátulról Cuyukit de úgy, hogy kiköpte azt amit evett.

-Héj, hátulról támadunk??- kérdezte kaján vigyorral az arcán

-Tűnj el!

-Különben mi lesz, nagyember?

Sesshy nem szólt semmit, csak megfogta Cuyukit és a nyakánál fogva odanyomta a fához.

-Nincs időm veled foglalkozni. Vagy eltűnsz vagy megöllek. Választhatsz.

-Te beteg vagy. Eddig nem mondtad senkinek sem, hogy „választhatsz”. Vagy tévednék?

Sesshy ledobta Cuyukit és így szólt.

-Addig menj el amíg elmegyek addig a fához, mert ha nem megöllek. 3 másodperced van!

Sesshoumaru elindult előre, de Cuyuki nem mozdult hanem egyenesen Sesshoumaru nyomába eredt.

Mi van? Miért nem fordulok vissza? Vele…Vele akarok menni. Felnézek rá! Nem, nem ez képtelenség. Nem mehetek vele. Biztos nem engedné. De akkor is vele akarok menni. Ő vigyázhatna rám. Sosem bántana. Rint sem bántotta soha.

-Sesshoumaru várj!

Sesshoumaru megállt de nem nézett hátra

-Mi van? Még mindig nem volt elég?

-Hadd menjek veled! Megígérem, hogy nem leszek a terhedre.

-Miért akarsz velem jönni?

-Mit gondolsz miért kezdtem ki Rinnel? Mert amikor meghallottam, hogy nem bántottad semmilyen helyzetben én szörnyen féltékeny lettem rá, hogy ő egy ilyen lénnyel van aki sosem bántja. Bezzeg én. Engem azért vernek mindig, hogy szórakoztassák a népet. Kegyetlenség.

-Sajnálom, de nem hatottál meg ezzel a történettel.

-Nem? Miért nem?

-Csak annyi tudok mondani, hogy ha hagyod magad akkor egész életedben viselned kell a megalázásokat.

-Óóóóó, tényleg? Szerinted mit csináljak????

-Jöjj rád magadtól!

-Mondhatom sokat segítesz!

-Azt kéred, hogy jöhetsz-e velem?

-Igen. Ha már Rin ott van akkor még egy gyerek már mindegy.

-Csakhogy Rin nem olyan nagyszájú min te!

-Akkor is veled megyek! Nem maradok ebben a faluban.

-Felejtsd el! Nem jöhetsz és kész!

-Kérlek, engedd meg! Nem akarok itt maradni!

-Azt mondtam nem!

-Hadd menjek!

Cuyuki megfogta Sesshy kezét, de ő elrántotta és fellökte.

-Nem tartozol közénk. Menj haza!

Cuyuki hátat fordítva Sesshynek nézett előre és leporolta ruháját.

-Mi van? Most, hogy fellöktelek nem is sírsz?

-Nem szoktam sírni!- mondta Cuyuki és elrohant de nem a faluba hanem be az erdőbe. Ott rátalált egy odvas fára. Ott húzta meg magát reggelig.

Reggel 9-kor…….

Cuyuki nagyon korán kelt és elment ennivalót keresni. Miközben gyűjtögette a bogyókat a bokrokról eldöntötte, hogy ha törik ha szakad ő akkor is Sesshoumaruval fog lenni hátralévő életében. Miközben gondolkozott gyereksikításra lett figyelmes. Egy közeli dombon volt tehát könnyen leláthatott róla. Látott egy csomó szörnyet amint egy kislányt támadtak meg. Cuyukinak ismerős volt a lány és fel is ismerte a narancssárga ruhájáról és a fekete hajáról. RIN! Rin volt az! Éppen megtámadták a szörnyek…Cuyuki lefutott a dombról és egy faágat letörve nekirontott a szörnynek. A szörny egy bikaszerű szellemhez hasonlított a leginkább. Hatalmas üvöltéssel fogadta Cuyukit amint beleszúrt a nyakába és kifröccsent a vér. Odament Rinhez és látta, hogy megsérült a lába.

-Rin! A lábad! Megsérült.

-Te vagy az?

-Igen én. Gyere el kell mennünk innen, mert visszajönnek és ráadásul többen.

-Mi ez a kedvesség?

-Majd elmondom, most gyere. Segítek!

Rin és Cuyuki elindultak széllel szemben. A szellemek követték őket, addig amíg ki ne jöttek az erdőből és utána visszafordultak. Rin nem igazán tudott járni, mert eltört a bokája és nem bírta mozgatni. Cuyuki bevitte az erdőbe és elbújtatta. Ott várták meg az alkonyatot.

-Jobban vagy- kérdezte Cuyuki

-Még mindig fáj a bokám.- mondta Rin- Miért segítesz nekem? Hiszen utálsz.

Cuyuki odament egy közeli bokorhoz és szedte a málnát és mellette a gyógyfüveket. Kis idő múlva megszólalt.

-Rin én nem utáltalak. Kérlek bocsáss meg azokat amiket csináltam, de nem gonoszságból tettem.

-Akkor meg miért?

-Akár hiszed, akár nem én féltékeny voltam rád. Láttalak amikor Sesshoumaruval idejöttél a falu közelébe. Néhány napig figyeltelek. Egyszer elmentél valahová a Youkai engedélye nélkül és amikor visszaértél nem csinált veled semmit. Még csak azt sem kérdezte meg, hogy hol jártál. Hanem mosolygott, bár nem volt őszinte a mosolya….A lényeg az, hogy nem bántott. Amikor ezt megtudtam elkezdtelek irigyelni és ez az érzés egyre csak nőtt.

-Értem, de miért?

-Amikor kicsi voltam, úgy 2-3 éves a szüleim meghaltak és a rokonok meg nem akartak örökbe fogadni így egyedül kellett boldogulnom, addig amíg ez a falu egyik embere rám nem talált. Magukhoz fogadtak és később rájöttem, hogy azért, hogy levezessék rajtam a dühömet. Mindig megvertek és kihasználtak. Én mindig elszöktem onnan, de rám találtak és megvertek. A többit már tudod. Akkor fogadtam meg, hogy én fogok Sesshoumaru mellett lenni és nem te. De hiába volt minden, mert úgysem engedte meg. Minden álmom szerte foszlott.

-Ezért csináltad ezt az egészet?

-Igen. Kérlek bocsáss meg….Ha valaha is megtudsz.

-Nem vagyok haragtartó. Legyünk barátok.

-Mi?

-Azzal, hogy megmentettél engem tudtam, hogy nem vagy olyan gonosz amilyennek mutatod magad.

-Nem………De nem lehet. Tudom, hogy soha nem fogsz megbocsátani.

-Szeressél vagy gyűlöljél, nekem mindegy. Teljes szívemből megbocsátok neked.

Cuyuki felállt és Rinre nézett.

-Komolyan?

-Igen.

-Köszönöm….Köszönöm neked Rin.

-Rég nem volt lánybarátnőm.

- Köszi!....Tényleg és te? Miért mászkáltál kint?

-Hát….tudod éppen virágot szedtem volna Sesshoumaru-samának amikor ezek megtámadtak. Jaj, remélem nem csinál velem semmit!

- Most inkább találjuk meg….. Ha eddig nem csinált semmi veled akkor nem is fog.

-Igen, de az engedélye nélkül mentem el.

-ÍÍÍÍÍÍÍ…..akkor nem tudom ,bocsi.

-Semmi baj.

-Sötétedik. Aludnunk kell valahol. Majd reggel megkeressük.

-Persze.

Rin követte Cuyukit az erdőbe és egy fa tövében találtak alvóhelyet. Amikor már aludtak volna hallották még a farkasok üvöltését és nézték a csillagokat. A Hold már majdnem eltűnt. Miközben ezeket figyelték elnyomta őket az álom….

Kora reggel 5-kor…….

Rin és Cuyuki elmentek megkeresni Sesshoumarut. Először Kelet felé, aztán Nyugat felé mentek, de nem találtak semmit.

-ÁHÁHÁÁÁHÁ, SOHA NEM TALÁLJUK MEG!!! MÁR MINDENHOL VOLTUNK! ÁÁHÁÁHÁ- sírta Rin

-Mit sír a szád? Meg foglyuk találni csak idő kell. Induljunk el Dél felé. Arra mindig szerencsés.

-Ahogy akarod.

Elindultak Dél felé. Nagyon veszélyes út volt előttük, mert amerre mentek mindig megtámadta őket vmi. Majdnem kiértek egy faluból amikor különös ködre lettek figyelmesek és hírtelen minden elsötétült.

-Cuyuki, mi ez a sötétség?- Rin

Cuyuki nem válaszolt, de Rin látta, hogy őt is nyugtalanítja ez a sötétség. Egyszer csak Rin megtorpant, mert hátulról vmi majdnem hátba szúrta.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ CUYUKÍÍÍ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Mi a baj?

-Valami hátulról megtámadott!

-Ugyan….Semmi sincs ott.- nézett hátra

-De de igen!

-Képzelődsz! Menjünk!

-Nem! Figyelj, valaki úgy rám ijesztett, hogy 1 fillér sem maradt a zsebemben!

-Hahahaha, ez vicces volt de most mennyünk!

-Na de…de…!- Rin elbújt egy bokor mögött és Cuyuki tovább ment.

Ahogy ment a köd egyre sűrűsödött és már az orráig sem látott. Ahogy elért egy nagy fához, őt is megtámadták. Egy csomó dárda követte a lépteit.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁ RÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍNNN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- ordította

-Látod? Én megmondtam gonosz ez a vidék!

Egy darabig még sétáltak aztán elkezdtek futni, mert vmi fehér pávián követte őket. Nagyon gyorsan jött utánuk. A lányok futottak ahogy csak bírtak, de a szörnyeteg felkapta őket és mérgező gázt fújt rájuk…….Amikor felkeltek egy palotában találták magukat. Cuyuki kelt fel először és odament Rinhez.

-Rin! Rin ébredj!

-Mi????...Hol….vagyunk????- kelt föl Rin

-Nem tudom. Valami palotában.

-Ki kell jutnunk innen!

-Ne izgulj! Gyere utánam!

Cuyuki kézen fogta Rint és elkezdett futni. Egy csomó labirintus volt és így nem találtak ki meg párszor el is vesztették egymást. Már 3 óra eltelt és nem találtak ki de az egyik pillanatban nekimentek egy magas egyénnek.

-Jaj, ki van itt?- Cuyuki

-MI???? Van itt valaki?

Az idegen csak ennyit válaszolt:

-Idehozlak titeket a házamba, mert egyedül bolyongtatok és meg akartok szökni? Ejnye!!!!

-Nem akartunk megszökni!!!! Undorító szag van!!! Ki akarok menni!- visította Rin

-Nyugi, Rin!- csitította Cuyuki- Majd kitalálunk!

-Az sajnos nem fog menni!- szólt az idegen ördögi hangon.

-Miért nem?

-A kastély mérges gázokkal van tele. 2 gyerek nem bírná ki odakint.

- Azonnal engedj ki minket, te csúszómászó!- kiabált rá Cuyuki

- Minek neveztél?

Mire az idegen észbe kapott a 2 kislány már rohant is kifelé. Mikor kiértek tényleg majdnem megfulladtak a füstben és ráadásul köd volt. A lányok próbáltak kijutni de nem sikerült, mert a falakat védőfal vette körül.

- Minek neveztél, kicsi lány?- szólalt meg a hátuk mögött és felemelte őket a derekuknál fogva. Nagyon erősen szorította és Rin a fájdalomtól elájult.

- RIN!!!!!!!!!!!! MIT MŰVELTÉL VELE, TE KÍGYÓ?

- Semmi baja csak elájult…..Minek neveztél?- lógatta a lányt a csápjaival és hintáztatta

- Süket vagy, vagy mi? Csúszómászónak neveztelek el. Nem tetszik?

- Sértegetni mersz? Egy ilyen szánalmas kölyök? Engem, Narakut a leghatalmasabbat?

- Kit? Te? Mint nagy szellem? Nehezen hihető! Nincs is tehetséged!

Naraku megakarta pofozni Cuyukit, de Rin beleharapott a másik csápjába és ez elterelte a figyelmét. Narakunak meggyengült a csápja és leejtette őket a földre.

- Rin, jól vagy?- ment oda Cuyuki Rinhez

- Még fáj egy kicsit az oldalam, de semmi komoly.

- Ez jóhír!.....

- Pimasz kis békák!!!!!- dühöngött Naraku és az egyik vastagabb és erősebb csápjával egyenesen Rinre célzott. Már majdnem eltalálta, amikor Cuyuki rávetette magát és egy mély sebet ejtett a vállától a csuklójáig. Cuyuki nem sírt még csak fel sem ordított.

- Cuyuki a kezed! A kezed!- ment oda hozzá Rin

- Semmi baj. Valahogy ki kellene jutnunk.

- De hogyan??? Bárcsak itt lenne Sesshoumaru nagyúr!

- Most nincs itt! Magunknak kell boldogulni.

- De hogyan? Egyedül?- Rin elkezdett sírni

- Rin, ne hagyd el magad kérlek! Itt vagyok én. Ami tudok megteszek….

- Most senki nem ment meg, tőlem! Végetek!!!!!

A 2 kislány elkezdett sikítani, de ekkor egy fehér gömb odajött és levágta Naraku mindkét karját.

- Sesshoumaru nagyúr!- kiabált Rin

- Hm, Naraku! 2 halandót akarsz megölni úgy, hogy még az egyik sebesült is? Ez szánalmas!

- Sesshoumaru? Nocsak? Meg vagyok lepve. Mindkét kislányt véded ez nem vall rád.

- Előbb veled végzek! - hírtelen hátra nézett Cuyukira- Minden más utánad!

- Gondoltam. Akkor gyere! Küzdj meg velem!

Sesshoumaru a kardjával rátámadott Narakura és levágta az összes karját. Naraku legyengült de hagyta, h tovább vagdossa karjait. Amikor már majdnem csak 2 karja maradt, bekebelezte Sesshoumarut és elkezdte szívni az erejét. Nem járt sikerrel, mert Sesshoumaru kivágta magát az „üregből”. Ráugrott Narakura és átszúrta a mellkasát. Naraku nem halt meg csak tömény füst kíséretében eltávozott.

- Ezt nem úszod meg szárazon, Sesshoumaru!!!!- vetette oda Sesshoumarunak Naraku. Sesshoumaru még egy percig nézte azt a helyet ahol Naraku állt, aztán odament Rinhez.

- Rin!

- Igen?

- Jól vagy?

- Én igen, de Cuyukinak megsérült a karja.

Sesshoumaru lassan Cuyukira nézett.

- Te mit akarsz itt? Megmondtam, hogy menj innen!

- Nem úgy volt ahogy te gondolod. 2 nappal később sétálgattam és megláttam Rint amikor megtámadta néhány szellem. Megmentettem és nem talált téged, ezért segítettem neki keresni. Másnap menekültünk néhány szellem elől és akkor felkapott minket ez a Naraku. Elvitt minket a palotájába próbáltunk kijutni, de nem sikerült és akkor…….

- Tudod, Sesshoumaru nagyúr arról van szó, hogy amikor le akart rám csapni Cuyuki rám vetette magát és ebből lett a sérülése. Majd ha meggyógyult, velünk jöhet ugye?

- Nagyon sajnálom, de nem jöhet velünk még ezek ellenére sem. Meggyógyítjuk, de nem jöhet.

- De miért nem? Már megbánta amiket tett. Kérlek, Sesshoumaru nagyúr!

- Vitatkozol velem?

- Ööö, nem. Bocsánat.

- Hozdd magaddal Cuyukit!

- Igenis. Gyere, Cuyuki!

- Hasztalan. Ha nem engedi meg, akkor nincs értelme.

- De. De hasznos, majd biztos meggondolja magát.

- Nem hinném. Láthatod, hogy milyen szigorú.

- Ne félj!

Sesshoumaru előre ment és a két kislány pedig utána. Cuyuki nagyon le volt lombozva emiatt, hogy Sesshoumaru nem engedi meg neki, hogy vele menjen. De nem tehetett mást mint elfogadta….. Kicsit később megérkeztek egy helyre és ott Rin a gyógyfüvek segítségével meggyógyította Cuyuki kezét.

- Rin!- szólt oda Sesshoumaru.

- Igen?

- Indulunk!

- Sesshoumaru nagyúr, biztos nem gondoltad meg magadat Cuyuki ügyében?

- Döntöttem! Így lesz és kész!

- Igenis.

- Mi? Ezek szerint NEM?- jött oda Cuyuki

- Sajnálom, Cuyuki. Nem jöhetsz velünk. –Rin- Hidd el én sem örülök neki.

- Értem. Semmi baj. Megértem.

- Cuyuki én…

Cuyuki megölelte Rint és ezt mondta:

- Még egyszer bocsáss meg nekem. Ha nem találkoznánk kívánom, hogy jóra forduljon a dolgod!

- Köszönöm…..Most már mennem kell. Szia!

- Szia Rin!

Cuyuki látta Rin szemében a könnyeket, de ő nem sírt inkább csak mosolygott rá és bement az erdőbe. Az erdőben rátalált néhány falusi és jól leordították, hogy hol volt és közölték vele, hogy be fogják zárni. De Cuyukit még ez sem érdekelte és azt mondta,h jó. Estefelé megint megszégyenítették és utána bevágták a tyúkólba

Nem igaz! Miért kellett így itt hagynia? Már mindent megbántam amit azóta Rinnel műveltem. Amióta a szüleim meghaltak nem hittem volna, hogy találok még egy olyan lényt aki olyan mint ők. Amikor megláttam Sesshoumarut, mintha anya és apa lenne egyszerre. Apa mindig megvédett, anya ugyan nagyon szigorú volt, de tudott szeretni és ő kiteszi mindkettőjüket. Nem tudom elfogadni, hogy így lett! NEM! NEM! NEM!

Cuyuki amíg ezen gondolkodott elaludt és másnap csak délután kelt föl………..

- Héj, kölyök!- szólt be hozzá egy férfi

- Tessék?

- Gyere ki! Vár rád egy kis munka a földeken.

- Milyen munka?

A férfi nem szólt semmi csak előre ment és Cuyuki utána…. Azt a feladatot kapta, hogy szedegesse a répákat a földről. Este hétig dolgozott, amikor egy kislány hang szólította a nevén.

- Mintha Rin lenne az. ÁÁÁ, nem biztos csak képzelődtem….Ő örökre elment.- mondta magának, de a hang egyre jobban erősödött. Cuyuki elfutott egyenesen a hang irányába és meglátta RINT!!!!!!!!!!!!!! Cuyuki kivirult és hírtelen a domb mögött meglátta Rint

- CUYUKI!!!!!!! SESSHOUMARU NAGYÚR MEGGONDOLTA MAGÁT!

- HEH, MI??

- NEM KELL TÖBBÉ ITT ÉLNED!

- KOMOLYAN?

- VE…LÜNK….JÖ…HETSZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MEGENGEDTE!!!!! MEGENGEDTE!!!!!!!

- KÖSZÖNÖM RIN, KÖSZÖNÖM!!!!!!!

Rin lassan megérkezett Cuyukihoz és a nyakába ugrott. A domb mögött meglátták Sesshoumarut és Jaknet. Az egyik falusi asszony meglátta Cuyukit a dombon és odarohant hozzá:

- Cuyuki, mit csinálsz itt? Neked répát kellene szedned a földken!

- Már rég kész vagyok! Nem jövök ide vissza soha többé. Elmegyek!

- Mit mondtál? Nem mehetsz el! Te már ide tartozol…..

- Tévedés. - szólt közbe Sesshoumaru

- Maga az? Mit csinált Cuyuki ezúttal?

- Velem akar jönni. A mai naptól az én védelmem alatt áll. Elviszem innen. Annak nincs értelme, hogy megszégyenítik. Sokkal többre fel lehet használni.

- Ezt nem hagyom….

- De hagyod! Ez a saját döntésem, ne szólj bele! Utálom ezt a falut sokkal boldogabb leszek vele.

Az asszony nem mondott semmit csak elment és nem nézett vissza többé.

Sesshoumaru nem nézett hátra, csak ennyit mondott:

- Indulunk!

- Sesshoumaru várj egy percet!

- Igen?

- Köszönöm neked, hogy kimentettél innen. Örökre…az….adósod maradok.

- Amíg velem vagy azt kell tenned amit mondok, különben azonnal visszahozlak ide. Nem mehetsz el sehová az engedélyem nélkül.

- Megértettem. Még egyszer köszönöm szépen!!!

Cuyuki sem hitt a saját szemének, de hírtelen vizes lett az arca és a szeme könnyes lett. Sírt! Tényleg sírt. Életében először

- Cuyuki te sírsz?- kérdezte Rin

- Igen. Végre. A boldogságtól tudok sírni. Ezt is Sesshoumarunak köszönhetem.

- Nem törlöd le őket?

- Nem Rin. Megtartom őket emlékbe, mert ez a jele annak, hogy tudok sírni. Életemben először sírok. Olyan boldog vagyok!!!!!!

- Én is Cuyuki!- ölelte át Rin barátnőjét.

Cuyuki nagyon boldog volt, hogy mégis valóra vált az álma

Látjátok? Anya és apa? Ez volt az álmom. Olyan lény mellett szerettem volna leélni az életemet aki kiteszi mindkettőtöket.

Sesshoumaru és csapata elindult megkeresni Narakut immár öten.

(Vége)