50 rész.

„ Féltékeny ”

Tom és Emma megérkezéséig senki sem szólt egy szót sem. Mindenki ült maga elé bámulva. A páros szerencsére néhány perc múlva megérkezett.
- Ti meg hol a fenében voltatok? – tette fel az első kérdést Bill.
- Emmáéknál. Kellett neki néhány cucc. – emelte fel a kezében levő táskát Tom.
- Legalább szólhattatok volna előtte – mondta Bill helyet a Kölyök.
- Áruló – suttogta neki Tom. – Te kinek a pártján állsz?
- Maria megígérte, hogy hozzám jön feleségül. – tette fel kezeit megadóan a Kölyök.
- Ha nem találkozok a nagy „Ő”- vel. – tette hozzá Maria és észrevétlenül Gustav-ra pillantott. Emma elmosolyodott.
- Igen? Én pedig megígértem, hogy elviszlek egy 50 Cent koncertre! – csattant fel Tom.
- Ajaj. Tényleg. Nehéz döntés… - nézett maga elé megsemmisülten a Kölyök, majd néhány másodperc múlva Tom mellé sétált. – Bocs, Baby. De még túl fiatal vagyok a házassághoz.
Erre mindenki elmosolyodott.
- Ne zsarold a gyereket! – csattant fel Bill – Rossz hatással vagy rá!
- Hagyjátok már abba! – csitította őket Gustav, majd Tom felé fordult – Bill azt mondta, hogy beszélni akartok velünk az új albumról.
- Jah. – Tom Billre nézett. – Felviszed ezt Kölyök? – nyújtotta felé a táskát a rasztás.
- Akkor mi nem is zavarunk – fogta meg Maria kezét Emma és a Kölyök után akart menni.
- Ne! Maradjatok itt. Nincs semmi titkos a dologban. Sőt, szeretném, ha tudnátok róla.
- Hallgatunk – szólt Georg. Mikor mindenki leült Bill elkezdte.
- Csak annyiról lenne szó, hogy ha nektek nincs ellene kifogásotok, akkor mi nem szeretnénk elutazni, hanem inkább béreljünk ki itt egy helyiséget és vegyük fel itt az albumot.
- Nem szeretnénk itt hagyni Valeriát sem, Emmát sem és persze a Kölyköt sem cipelhetjük magunkra lemezfelvételre. Remélem, megértitek – fejezte be Tom.
- Azt hiszem, hogy nekem nincs semmi bajom ezzel. Nem nagy dolog. – mondta Georg és Gustav helyeslően bólogatott.
- Persze akkor nekünk is kell egy hely. Mindegy, hogy ide utazunk vagy egy másik városba.
- Itt mindig van hely számotokra. – mondta Bill.
- Jah, van elég szobánk – bólogatott Tom is.
Emma és Maria egymásra mosolyogtak. Emma annak örült, hogy Tom még jó ideig vele marad, és tudta, hogy Maria ugyan ezt érzi Gustavval kapcsolatban.

A nap hátralévő részében Gustav és Georg kicsomagoltak a szobájukban, majd úgy döntöttek, hogy elmennek meglátogatni Valeriát. Így a két fiú, Bill, Maria és a Kölyök elmentek a kórházba.
Csak Emma, Tom és a Kaulitz szülők maradtak a házban.
- Azért nem is jött rosszul ez az otthoni látogatás – jegyezte meg Emma miközben kipakolta a ruháit az egyik szabad polcra a szekrényben. – Már alig maradt ruhám.
- Ugye nem akarsz ezen a héten hazamenni? – kérdezte Tom, aki az ágyon feküdt és a telefonjával szórakozott.
- De, azt hiszem, hogy muszáj lesz. Nem maradhatok itt örökre. Azt hiszem, hogy holnap vagy holnapután haza kéne látogatnom. Viszont ha akarod, akkor az egész hétvégét veled töltöm.
- Nem akarom, hogy csak hétvégén legyél itt!
- Tom, értsd meg!
- Próbálom. Igazán… Nem látod? – csattant fel Tom, de azért csak nem lehetett olyan ideges, ha közben még mindig a telefonjával szórakozott. Emmát viszont már kezdte idegesíteni a dolog.
- Nem, nem vettem észre. – válaszolt mikor az utolsó ruhadarabot is betette, majd Tom mellé feküdt az ágyra. – Mégis mit csinálsz azzal a telefonnal? Talán sms-t írsz? Kinek? – faggatózott.
Ekkor Tom hirtelen abbahagyta amit csinált, és vigyorogva nézett Emmára.
- Mi van? – kérdezte értetlenül a lány.
- Te féltékeny vagy – vigyorgott Tom elégedetten.
- Nem is igaz! – csattant fel Emma – Honnan veszed ezt a hülyeséget?
- Jaj, szívem. Látszik rajtad. – csókolta meg Tom.
- Hülyeség – dörzsölte meg az arcát Emma, mintha azt remélné, hogy majd úgy nem fog látszani. Tom már nem szólt semmit, csak mosolygott és visszatért a telefonjához.
- Egyébként nem küldök semmiféle sms-t. Van egy tök jó új játék a telefonomon. A Kölyök küldte át. A Francba! Meghaltam… - húzta el a száját Tom. – Kipróbálod? – nyújtotta Emma felé a telefont vigyorogva