Vénusz-lovasfam Magazin!

Tartalom jegyzék :

 1. oldal : Szia!

2.oldal: Mi történt februárban a farmon?

3. oldal :A hónap nevelője

4.oldal : A hónap lova

5. oldal: Lovakról...

6. oldal : Kincsem a legyőzhetetlen csodakanca

7. oldal : Honapajánló

[1. oldal : Szia! ] Hello! Kisebb szünet után, újra itt a Vénusz-Lovasfam Magazin! Tdjuk hogy csak erre vártatok!  Nos, a magazinban a hatodik oldalon megtudhattok egyet , s mást a lovak bakolásáról. De számontarthatjátok hogy mi történt előző hónapban a farmon ! Kihírdetjük a hóap nevelőjté, és a honap lovát is! És egy új dolog : Kincsemről is lesz szó, a legyőzhetetlen csodakancáról!!!!!!!!! Ez aztán a tartalmas magazin, úgyhogy nem is pazaroljuk tovább az időt íme a második oldal :

[2. oldal : Mi történt februárban a farmon?] Hú... a február egy nagyon eseménydús hónap volt...a kezemen össze sem tudnám számolni hogy mennyi újítás volt a farmon ...Na de kezdjük az elején... Az egész HTMLs oldal ötlet Ponyritól származik (Köszönjük neked Ponyri!!) és segített is a valóraváltásában... aztán mikor kész lett a HTMLs oldal... kitöröltem véletlenül mindnt (egy félreértés miatt) és az egész oldal kezdődött előlről... Úgyhogy közölnünk kell egy szomorú hírt : Mindenkinek üresen áll az istállója! És  verseny újra fog kezdődni, feltéve ha vesztek lovat!  Végre minden a hején van és már van legalább 40 eladó ló, és lehet választani kedvetekre... Most már csak kisebb újítások vannak.. Pl.: Neveztünk pár honlapversenyre

[3. oldal : A hónap nevelője :] Nos, a hónap nevelője Enikő (Februárban) Senki nem akarja megnyerni a hónap nevelője díjat? DE?!! akkor etessétek , gondozzátok lovaitokat, és az oldalon te leszel a leghíresebb lovas! Jól hangzik ugye? Akkor mi tart vissza? Gyerünk és takarítsd ki a lovad boxát! Enikő neked meg gratulálunk! Csak így tovább!!

[4. oldal : A hónap lova] Nos, mint már említettük ez egy nagyon különös hónap volt... és a hónap lova is nagyon különös. vagy mondjuk inkább hogy lovai?? A hónap lova.. bocsánat lovai tehát a farm összes lova!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mindegyik ló csodálatosan viselkedett, jól viselte a patkókovácsot, a csutakolást és mindent! Szóval ügyik vagyotk pacik!!!

[ 5. oldal : lovakról ...] Nos itt a bakolásról tudhattok meg pár dolgot : Aki még sohasem esett le lóról, nem is tud igazán lovagolni" vagy "a lovagláshoz hozzátartozik a leesés is". Az ilyen és hasonló bölcsességeknek az a feladata, hogy vigaszt nyújtsanak, ha az ember nem önként száll le a ló hátáról. Ha hiszünk nekik (és én is ezt teszem), a bakkoló lovak egyenesen a legjobbak a lovaglás megtanulásához, vagy talán nem? A leesés róluk (illetve át rajtuk, mögöttük, mellettük, alattuk) mindenesetre már elég jól megy. De bár a ló és a lovas kényszerű elválása az esetek többségében nem jár feltétlenül lábtöréssel, természetesen érdemes igyekezni a bakkoló ló hátán is fent maradni Mit értünk bakkolás alatt? A fogalom olyan mint egy bakugrás, ami szemléletesen tükrözi, hogy a ló mozgása ezekben a pillanatokban a kosok ugrására emlékeztet. A ló ilyenkor meggörbíti a hátát, és mind a négy lábával egyidejűleg a levegőbe ugrik. A mozgásokból minden lágyság eltűnik, rendkívül kemény, hirtelen és energikus mozdulat lép a helyébe. A fejet mélyen lehajtva a nyakból egyfajta csúszda keletkezik. Mindenesetre a lovas csak ásító ürességet lát maga előtt. A különösen tehetséges bakkolók a négylábas ugrás mellett ugyanabban a pillanatban még oldalra is tudnak fordulni. Mindezt egybevéve a bakkolás kemény vizsga a lovas számára. A könnyebb változatokat inkább csak egyszerű "megugrásnak" hívják, de ezt a játékos ugrást sem könnyű "kiülni". Miért ugrálnak a lovak? 1. A ló első, hogy úgy mondjuk "szűzies" bakkolása kezdetben mindig ösztöneiből következik. A szabad életben soha nem landol semmi más a hátán, mint halálos ellensége, a ragadozó. A bakkoló ló rendkívül megterhelő ugrásai kétségbeesett kísérletek arra, hogy mentse az életét úgy, hogy megpróbálja lerázni a támadóját. A mifelénk háziállatként felnőtt lónak természetesen nem kell ragadozók támadásaitól tartania. Ezeknek az ösztönöknek a leépítéséhez azonban valószínűleg az evolúció újabb lépcsőjére lenne szükség. 2. Aszerint, milyen siker koronázta az első bakugrást, a lovak célzott és meglehetősen félelemmentes módszerré fejleszthetik, hogy ledobják a nemkívánatos lovasokat. Vagy egyszerűen munkamegtagadásra használják. 3. A más karakterű, jellemű lovak, amelyek a nevezetes első alkalom óta hirtelen lovas nélkül maradtak, ezzel még félelmük növekedését tapasztalták. Náluk az ismételt bakugrás nem a lovas ellen irányuló célzott akció, egyszerűen újra és újra az ösztön győz bennük. 4. Bár szándékát tekintve ártalmatlan, következményeiben azonban sajnos ugyanolyan veszélyes a puszta életörömből végzett bakugrás. Elsősorban a fiatal és jó kondícióban lévő, energikus lovak fejezik ki ezzel örömüket a nap, a szél, a rét és az élet más szépségei felett. A kellemetlen bakugrásokat a nem megfelelő táplálás is okozhatja. Ha a ló zabbal vagy más gazdag táplálékkal több energiát nyer, mint amennyit le tud dolgozni, néha bekövetkezik a klasszikus helyzet, amikor azt mondják: "ezt csípi a zab!" 6. További ok, amiben a ló nem bűnös, hanem ráadásul szenvedő alany is, a hiányos mozgás. Azok az állatok, amelyektől megtagadják a természetes és napi mozgást, gyakran - érthető módon - veszélyes ugrálásokkal reagálnak a szokatlan szabad térre. 7. Nem ritkán a nem megfelelő vagy rosszul használt felszerelés is felelős lehet a "macskaugrásokért", különösen a rosszul felhelyezett nyereg okoz szokatlan és nagyon veszélyes "robbanásokat". Ezért mindig ezt a lehetőséget kell elsőként vizsgálni és kiküszöbölni, vagy okként kizárni. Az első kapcsolat A bakugrás leggyakoribb kiváltó oka a nyereggel való első kapcsolat. Főleg a heveder meghúzása okoz félelmet és ijedséget a lóban. Nemcsak támadót sejt a hátán, hanem ugyanakkor még egy további ragadozót is, amely alulról támadja. Tehát főleg a fiatal lovak belovaglásánál kell különösen ügyelni az első felnyergelésre való felkészítésre. Néha csak egyszerűen felteszik a nyerget, szorosra húzzák a hevedert, majd a lovat futószáron vagy szabadon futni engedik, míg - na igen, míg mi nem történik? Természetesen azt remélik, hogy a fiatal állat egyszerűen "kiugrálja" magát, belátja, hogy nem szabadul meg a nyeregtől és attól kezdve kellemetlen ugrások nélkül lehet lovagolni. A magabiztos, intelligens és főleg nagyon ellenszegülő lovaknál ez esetleg célravezető módszer lehet. Az intelligensek hamar észreveszik, miről van szó. Az ellenszegülőknél valószínűleg etikusan elfogadható inkább a ló lelki nyugalmát kockáztatni, mint a saját életünket. Az érzékeny, félénk és inkább buta lovakról azonban szerintem ezzel túl sokat tételezünk fel. Szükségtelen félelmeket állnak ki, fennáll a veszélye, hogy teljesen kimerülnek, anélkül, hogy tényleg felfognák, mi történik. Elővigyázatos kezdés Akinek sikerül egy fiatal lovat bakugrások nélkül hozzászoktatnia a nyereghez és a lovashoz, általában nyert ügye van. Ehhez rengeteg türelemre van szükség, és nagyon kis lépésekkel haladva kell az állatot megismertetni az új helyzetekkel. Soha nem szabad egyszerre túl sok új dolgot zúdítani az állatra. Megszokott környezetében, ismerős emberekkel lesz a legegyszerűbb meggyőzni a nyereg veszélytelenségéről. Közben egy kis csemegével megkínálni - ez szintén jó módszer a feszültség levezetésére. Az ember keze, amelytől a ló már nem fél, kezdetben a nyereg és a ló háta, vagy a heveder és a ló hasa között szintén segít jobban elfogadni az idegen tárgyat. Lassan el lehet venni a kezet, ha a ló ellazult. A hevedert sohasem szabad rögtön szorosra húzni. Csak enyhén, de világosan kell éreznie a hasán a hevedert, persze ne is csiklandozza, és a nyereg ne csúszhasson el. Ha a ló megtesz így néhány lépést és nyugodt marad, lehet húzni egy kicsit a hevederen. Így lépésről lépésre elérjük a viszonylag szorosan meghúzott hevedert, ami az első lovaglási kísérleteknél természetesen életfontosságú. Ezt az időt és türelmet a ló azzal fogja meghálálni, hogy általában a kezdetektől félelem nélkül együttműködik velünk, és elmaradnak a feszültség kiváltotta bakugrások. Ezeknek az első lépéseknek a tényleges sikeréhez azonban rendkívül fontos, hogy ne csak a földről, hanem a nyeregből is önállóan, feszültségmentesen és kiegyensúlyozottan dolgozzunk a lóval. A legjobb előkészítést is tönkreteszi, ha az első lovas oroszlánként kapaszkodik a lóba. Bakugrás "előre megfontolt szándékkal" Kétségtelenül vannak lovak, amelyek a meglehetősen jó bakugrásokat szisztematikusan használják, hogy megszabaduljanak kellemetlen dolgoktól - mint például a lovasuktól. Az ilyen állatok átneveléséhez lényegében két feltételre van szükség: először is egy lovasra, aki nem esik le, másodszor pedig olyanra, aki nem kellemetlen a ló számára! Ennek a két lovasnak lehet, de nem kell feltétlenül ugyanannak lennie. Vannak akrobatikus egyensúlyozó művészek a lovon, akik sajnos egyáltalán nem képesek a lónak átadni a közös munka feletti örömet. Másrészt a megértő és a segítségadást tekintve nagyon jó lovasok nem mindig képesek fennmaradni a hirtelen bakugrásoknál. Először a ló kísérleteinek sikerét kell megsemmisíteni. Akinek ez nem sikerül, az legalább mindig újból szálljon fel a lóra és ne adja fel, ne a bakkoló ló nyerjen! Egy ilyen állatot úgy visszavezetni az istállóba vagy a legelőre, hogy a lovas utoljára sem saját akaratából szállt le a nyeregből, csak cselekedetének helyességének megerősítését jelenti a renitenskedő lónak. Ha már bakugrás, akkor parancsra Aki képes rá, jó, ha még meg is próbálja kiprovokálni a bakugrást. Ebben az esetben ugyanis a lovas már előre felkészülhet az ugrásokra. Ez az első lépés ahhoz, hogy elvegyük az irányítást a lótól. Ha sikerül a bakugrásokkal tovább lovagolni, a lónak egyértelműen megmutatjuk, mennyivel kellemesebb elviselni a lovast a hátán. Ehhez hozzájárulhat egy kis alma vagy más is, de az a legfontosabb, hogy mostantól könnyedén és lazán dolgozunk tovább. Természetesen a bakugrásokhoz szokott ló nem adja fel könnyen a szokásait. Valószínűleg még gyakran próbálja meg érvényesíteni akaratát bakugrásokkal, főleg akkor, ha a lovaglás túl megerőltető vagy egyszerűen terhes lesz a számára. Ezért az ilyen állat viselkedésének alapvető megváltoztatása a legtöbb esetben hosszú és következetes korrekciót igényel. Általánosságban meg kell gondolni, ez-e az a ló, amellyel magasabb lovassportbeli követelményeket szeretnénk teljesíteni. Még ha a tudásnak nem is árt a bakugrás, meg kell fontolni, mennyiben nem veszünk tudomást az állat nyilvánvalóan hiányos teljesítőkészségéről. Bakugrás félelemből A bizonytalan és félős lovak minden lehető és lehetetlen dologra hátuk megfeszítésével, felpúposításával és végül bakugrásokkal reagálnak. Nem a lovast szeretnék levetni a hátukról. Éppen ellenkezőleg: ha a lovas is leesett, utolsó támaszukat is elvesztették, és egyenesen elveszthetik a fejüket. Természetesen itt is minden esetben meg kell próbálni fent maradni a nyeregben. Az előző ponttal ellentétben itt a javítás nem a nyeregben, hanem a talajon, az istállóban, a réten, kézzel történik. Gyakran olyan lovak ezek, amelyek társaságban nyugodtan és békésen mennek az úton, a magányos kilovaglásnál azonban minden levél mögött ragadozót látnak. Hiányos az önbizalmuk, erős vezetőre van szükségük. Mivel azonban heves félelmi reakciókat mutatnak, amint egyedül maradnak a lovassal, bizonytalanságuk oka kézenfekvő. A lovas a védelmező Az ember és állat közötti bizalmi és dominanciaviszony itt még nem erősödött meg pozitívan. Ezért először azon kell dolgozni, hogy a lovas minden élethelyzetben a ló barátja és védelmezője legyen. A következetes nevelés az ember egyértelmű vezető szerepével egyre jobban elveszi az állat félelmét. Hogy a lovaglásnál szintén domináljon, megfelelő lovastudásra és különösen világos és következetes segítségadásra van szükség. A jó (= nagy dicséret) és rossz (= nyugodt, de határozott korrigálás) egyértelmű megkülönböztetésével a lovas közölheti a lóval, hogy a nyeregből is a kezében tartja a dolgokat, ezért meg tudja védeni társát a veszélyektől. Fontos, hogy maga a lovas is higgyen ebben! Ha kétségei vannak, a legjobb segítségek sem csapják be a lovat a lovas gyenge alapállásáról. Ebben az esetben talán jobb, ha elválnak és mindketten új, magabiztosabb társat találnak. Bakugrás életörömből Azok a bakugrások, amelyek puszta mozgáskedvből erednek, általában inkább ártalmatlanok, és viszonylag könnyen kiülhetők. Többnyire hosszabb galoppugrásokról van szó kissé erősebb tendenciával felfelé. Ha azonban a lovas félelemmel és görcsösen reagál ezekre az ugrásokra, az ártatlan játékból célzott bakkolás fejlődhet ki. A kapaszkodó lábakra és a kontrollálatlan szárhúzásra sok ló szintén inkább pánikkal reagál. Ha ezért a vágta egyszer kissé "rázósabb" lesz, inkább őrizzük meg a nyugalmunkat, és lovagoljunk tovább. A kontrollált váltás ügetésre aztán lehetővé teszi a ló és a lovas számára, hogy ebben a lendületes, de kissé kevésbé mozgató jármódban engedje ki az első mozgáskényszert. Nincs értelme, sőt inkább káros megbüntetni életöröméért azt a lovat, amelynek nincsenek gonosz szándékai. Ha "szúr" a zab Kérem, ne tekintsék ezt a bekezdést felszólításnak, hogy a temperamentumosabb lovakat éheztessék! Ez abszolút állatkínzó és becstelen módszer lenne a ló megfékezésére! Az ellenkezője azonban, vagyis a túltáplálás energiában gazdag táplálékkal, szintén nem tesz jót sem az embernek, sem az állatnak. A lovak nem tudják, mit kezdjenek az erejükkel, így mentálisan is megterheljük őket. Bakugrások keletkeznek, amelyekkel nem csak a lovast, hanem magukat is veszélyeztetik. Az ilyen állatokat lovaglás előtt szabadon futni hagyni vagy célzottan körbe hajtani egyáltalán nem lónak megfelelő megoldás. A felhalmozott energia azonnali tombolást vált ki. Az inaknak, szalagoknak és ízületeknek feltétlenül szükséges bemelegítést teljesen figyelmen kívül hagyják. Ezzel még jobban megnő az összevissza ugrálásban már amúgy is meglévő sérülésveszély. Ha tehát a ló különösen nyugtalan, állandóan feszült és a legkisebb indokkal kész a robbanásra, érdemes legalább megpróbálni az erőtáplálékot (sohasem a vizet és a szálastakarmányt!) legalább egy héten át csökkenteni. Az eredmény akkor tekinthető pozitívnak, ha a túlcsorduló energia csökken, és a ló láthatóan lazább lesz, de nem gyengül a kondíciója.

[6. oldal : Kincsem a legyőzhetetlen csodakanca:] Kincsem élete: Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”, 1874. március 17-én született Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán. Trénere az Angliából hazatelepült Hesp Róbert volt. Kincsem apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, akit 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a Kisbéri Ménes számára. Anyja Waternymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája, 1873-ban vitték Kisbérre tenyészteni. Kincsem karrierje 1876-ban kezdődött, Kincsem ekkor 2 éves volt. Akkor még nem sejtették, hogy már az állat neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is. Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény cica volt, aki nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé "bogaras" és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közeléből megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre. Élete során beutazta fél Európát zakatoló vonaton. Legnyagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten. 3 évesen győzött az Osztrák Derbyn, Pozsonyban, Baden-Badenben és a Budapesti Szt. Leger versenyen is. 4 évesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Eddig 27 versenyen szerepelt vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek. Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascont Gold Kupát. A verseny előtti napokban azonban Verneiul megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt. Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Ketten, egyes források szerint rögtön a futam után, lefutották még egyszer és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem 6 hosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Kincsem egyáltalán nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja. 5 évesen 12-szer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben. Kincsemet 6 évesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, izületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba küldték, ahol 5 csikót ellett. 3 a híres mén Buccaneer utódja, 2 pedig egy Doncaster nevű méntől született. Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben született. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon. 1884-ben Kincsem rövid "szünetet tartott", de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncaastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a Deutsches Derbyre, de korai halála miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, aki 1887-ben született. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült. Gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, 13. születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje. Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben (Kincsem születésének centenáriumán) Polygamy, Kincsem 13. anyaági leszármazottja nyerte. Kincsem Élete során 2 és 5 éves kora között, 4 teljes szezon mentén 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivér-tenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. Leszármazottai eljutottak a világ neves tényesztőistállóiba. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galoppálya bejáratánál 1977-ben felállították Tóth Béla által készített életnagyságú bronzszobrát. Tápiószelén, a Blaskovich család Kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, érmei. Külföldön "Hungarian Wonder", azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók. Már életében nevét viselte a fővárosi palota, nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, 3 évtizede a budapesti lóversenypálya is a nevét viseli.

[7. oldal : Honlapajánló :] Ez a cikk csak azért készült hogy itt pár oldalt feltüntessünk, ami szerintünk nagyon szuper, nos íme az e hónapi : Merry Lovasfarm  [ Ez egy csodálatos és elbűbölő lónevelő honlap. Ezt az oldalt mondanánk a legjobbnak, mert szerintünk nagyon szép é a szerkesztője is nagyon kedves, és segítőkész] Álom-Lovasfam [ Ez az oldal szintén lóneveléssel fogalkozik. Az oldalon főszerki vagyok, vagyis ez a másik oldalam , Ez az oldal is nagyon szupi]   Lovas-web [ Ez az oldal lovakkal fogalalkozik, de nem lehet nevelni. Jelen pillanatban tőle van a dizink is! csodálatos oldal és a szerkesztő nagyon kedves! ] Na, ennyit a honalapajánlásról.. A következő számban újjabb csodálatos oldalakat fogunk nektek bemutatni, amiker reméljük hogy meg is néztek! További jó nenvelést!]