48. rész.

„A tartozás ”

Emma ezt a pillanatot várta egész nap. Végre kiszállt az autóból és Mariával elindultak a házba. A lány valamiért ragaszkodott ahhoz, hogy beszélhessen Billel.
- Itthon van?
- Persze. Már biztos megjött. A szobájában van. – azzal Emma ott is hagyta a lány és elindult Tom szobájába. Mikor benyitott csalódnia kellett. Tom nem volt a szobában. Emma ledobta a táskát és a konyhába sietett. Szerencséje volt. Tom éppen a hűtőnél állt.
- Áh, szia. – mosolygott Tom mikor meglátta.
- Szia! – Emma Tomhoz lépett és hátulról átölelte. – Mit csinálsz?
- Azon gondolkozom, hogy mit egyek.
- Talán – Emma kikerülte Tomot és benézett a hűtőbe. Mikor megpillantotta az epres tálat elmosolyodott – Ezt. – Kivett egy epret és leharapta a felét. A másikat Tomnak adta.
- Ezzel nem lakok jól. – mondta Tom. Emma elhúzta a száját. Visszafordult és most tejszínhabot vett ki.
- Talán ez… - azzal fújt egy kis tejszínhabot az ujjára és Tom felé nyújtotta.
- Te játszol velem – vigyorgott Tom, majd elkapta Emma ujját.
- Végre, hogy leesett – Emma letette a tejszínhabot, Tomhoz lépett, majd rúgott egyet hátra és ezzel bezárta a hűtő ajtaját.
- De én még éhes vagyok. – szólt rá Tom.
- Most már én is… - kacsintott Emma, majd letette a tejszínhabot és megcsókolta Tomot. Semmi gyengédség nem volt abban a csókban. Tele volt vadsággal.
- Áhhh, de én most komolyan éhes voltam. Miért csinálod ezt velem? – kérdezte Tom megsemmisülten, majd megragadta Emma kezét.
- Várj, most nem lehet.
- Mi az, hogy nem lehet? - csattant fel türelmetlenül Tom.
- Túl sokan vannak itthon. A szüleid, Bill, a Kölyök, Maria…
- Ne mond, hogy ezt két perccel ezelőtt nem tudtad!
- Valahogy akkor nem esett le! Nem arra figyeltem!
Tom mélyet sóhajtott.
- Menjünk el valahová! – javasolta.
- Mégis hová?
- Nem tudom…Nem tudom.
- Várj! Menjünk hozzánk!
- Hozzátok?
- Igen. Anyám nincs otthon. A nem létező cége irodáját nézi ki.
Tom egy másodpercre elgondolkodott, de aztán újra megragadta Emma kezét.
- Indulás!
Azzal kimentek az ajtón és gyorsan beültek Tom kocsijába.
- Felháborító, hogy nem tudok otthon du…
- Cssss… Ne rontsd el! – szólt rá Emma mikor már az autóban ültek.
- Ma túl szexi vagy – rázta a fejét Tom. – A te hibád.
- Nem. Te vagy szexi. Tehát a te hibád. – vigyorgott Emma. Erre Tom is vigyorogni kezdett.
- Mindketten azok vagyunk. Ez az igazság.
Emma azonban már nem figyelt rá. Tomhoz bújt és a nyakát kezdte puszilgatni.
- Hé, ne csináld ezt. Így nem tudok vezetni.
- Nem tehetek róla.
- Baby, fogd vissza magad.
- Igyekszem. Komolyan – mondta, és tovább csókolgatta Tom nyakát. Tom felsóhajtott, majd oldalra rántotta a kormányt.
- Mit csinálsz?
- A házatok túl messze van. – válaszolt Tom, majd bekanyarodott és felhajtott a közelben található erdőbe. Behajtott addig, amíg a fák már teljesen eltakarták a napot, majd megállt.
- Itt? – mosolygott Emma.
- Ettől csak izgibb.- vigyorgott Tom, majd hátra mászott. Emma is követte a példáját. – Egyébként pedig fel kell avatni az új kocsimat.
Emma elmosolyodott, majd megcsókolta Tomot. Tom csók közben Emma derekára tette a kezét. A lány lejjebb csúszott és így Tom került felülre. Most sem csókolták egymást gyengéden. Sőt! A csók vad volt. Minél többet akartak a másikból és minél hamarabb. Mikor szétváltak Tom kissé felemelkedett és levette magából a pólóját. Aztán újra megragadta Emma csípőjét, és felhízta magához. Most a lány távolodott el és Ő is levette a felsőjét. Tom elmosolyodott, majd átölelte Emmát. Így könnyen ki tudta kapcsolni a melltartóját. Most már egyikük sem volt fekvő helyzetben. Mindketten ültek és a másikat csókolták. Mikor Tom Emma nadrágjának a gombjához ért a lány eltolta a kezét.
- Mi a baj? – suttogta Tom és még nyomott egy utolsó puszit Emma vállára.
- Nincs nálad óvszer. Nálad van?
- Persze. A kesztyűtartóban.
Emma előre hajolt és kinyitotta. Közben Tom levette a nadrágját.
- Még szerencse, hogy sötétített ablakok vannak. Nem?
- De igen. – mosolygott Emma és visszatért Tom mellé.
- Megtaláltad? – suttogta Tom és újra Emma nadrágjához nyújt.
- Meg.
- Akkor jó. Baby…
- Baby – suttogta Emma is, majd beletúrt Tom raszta hajába és vadul magához húzta a fiút. Miközben a fiú nyakát csókolta Tom elmosolyogott.
- Tudod, jót tesz neked ez a suli. Biztos unalmas volt, ha így jöttél haza.
- Nem volt unalmas, csak hiányoztál – mondta Emma miközben óvatosan hátralökte Tomot és felé hajolt – Téged szeretlek. Nem mást.
- Persze, hogy engem szeretsz. Ez egyértelmű. – vigyorgott Tom, majd megragadta Emma csípőjét és lejjebb tolta. Néhány másodperc múlva mindketten felsóhajtottak.
Kicsit kényelmetlenül, mégis vadul mozogtak egyszerre a kocsiban. Egy idő után Emma hátrahajolt és Tom kihasználta az alkalmat. Gyorsan Emma felé került. A lány nem foglalkozott vele. Inkább Tom hátába mélyesztette a körmeit, és könyörtelenül végighúzta rajta. Emma nagyon jól tudta, hogy ez most fájt neki. Tom jelét is adta ennek, hangosan felnyögött, majd a lány ajkaihoz hajolt. Először csak csókolta, majd harapdálni kezdte. Emma néha felszisszent, de mikor szétváltak, Emma rámosolygott Tomra és újra végighúzta körmeit a hátán. Tom felnyögött, majd levette kezeit Emma csípőjéről és combjáról, majd a lány kezeiért nyújt. Elkapta őket, feltette Emma feje fölé és erősen az ülésnek nyomta.
- Vesztettél – nyögte mosolyogva Tom, de Emma nem törődött vele. Kissé felemelkedett és elkapta Tom ajkait. Sokáig már nem tudta ugyan csókolni, mert lassan elváltak és mindketten hangosan felsóhajtottak. Testük néhány másodpercre megfeszült, majd hirtelen elernyedt. Tom már nem szorította annyira Emma kezeit, de még mindig nem engedte el. Inkább lejjebb csúszott és Emma mellkasára feküdt.
- Hallom ahogy dobog a szíved. – suttogta Tom, majd lassan elengedte Emma csuklóját. A lány megdörzsölte kezeit, majd megsimogatta Tom fejét és puszit nyomott rá.
- Tom…
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Emma elmosolyodott és megkönnyebbülten hajtotta hátra a fejét. Most már nincs mitől félnie. Tom szereti őt, Ő is szereti Tomot. Most már nem kell félnie Josh Black-től. Ő csak egy fiú a suliban, aki tetszik neki, de ez még nem bűn. Ő Tomot szereti és ezzel minden tartozását kiegyenlítette felé. Még ha Tom nem is tudja, hogy miért kapta ezt.
Emma a gondolat végére teljesen elkomorodott. Most már tényleg örült, hogy senki sem lát a fejébe.