3.rész:

Eközben nálunk:

-         Na ehhez szólj hozzá Dan. Most mit csináljak?

-         Talán felváltva járhatnátok- vigyorog

-         Daniel! Nem vicces. Mindkettő annyira aranyos nem szeretném ha miattam szenvednének. De nem tudom úgy szeretni Tomot, hogy közben Billnek ne legyen rossz. Sajnálom Billt. Úgy fájt amikor elmesélte mit érez.

-         Angel! Én sem szeretek másoknak fájdalmat okozni, de néha muszáj. Kikerülhetetlen. Bill hamarosan megszokja a helyzetet, hogy a testvérével lát. Hidd el.

-         Én arra is gondoltam, hogy lehet, hogy csak azt hiszi, hogy szeret, de valójában nem.

-         Úgy érted ez csak egy fellángolás lenne?

-         Igen.

-         Kétlem. Figyeltem Billt. Láttam, hogy néz Rád. Egészen máshogy, mint Tom…

-         Tessék?

-         Tomon is látszik, hogy szeret, de legfőképpen az tükröződik az arcáról hogy „úristen milyen gyönyörű, nem hiszem el, hogy ez velem történik”. Bill arcán viszont azt látni, hogy csodál. Egész egyszerűen csodál téged Angel. Tudod nagyon jóban vagyunk Billel, egészen összebarátkoztunk és én még nem hallottam senkit így beszélni egy lányról. Szerelmes.

-         Tom is szeret! – mondtam határozottan.

-         Igen tudom-mosolygott Dan. Nagyon is. De Bill komolyabb Tomnál. Tom fel sem tudja fogni, hogy mit érez, de Bill igen. És a jelentőségét is tudja. Akármelyik sráccal jössz is össze, egyik miatt sem kell aggódnom, mindkettő lehozná neked még a csillagokat is. Én azt mondom, hogy ha Te Tomot szereted, márpedig így van, akkor tarts ki mellette.

-         Igen. Ez állt szándékomban. De akkor is fájni fog, hogy Bill közben szenved.

-         Ez nem hathat ki a Tommal való kapcsolatodra Angel. Különben Tom is szenvedni fog.

-         Azt nem akarom.

-         Tudom, hogy nem.

-         Hát akkor csak ügyesen szenvedj amiatt, hogy Bill szenved miattad. Jézusom Angie, ez nagyon ciki helyzet. –röhög.

-         Dan! Nem humoros!

-         Deeeeeh aaaaaaz – röhög tovább. Szegény kicsi Angel! Két srác is szereti. Borzasztó.

-         Hagyd abba. Hülye p*cs.

Ekkor vki megjelent az ajtóban.

-Zavarok?- Tom

-Dehogyis.- Dan – Gyere csak be. Én úgyis menni készültem. Csak már hiányzott a kishugom.

- Te is hiányoztál. Majd megöleltem.

- És én?- kérdezte Tom vigyorogva.

- Na mit gondolsz?- húztam közel magamhoz.

- Ok… én már léptem is… - Dan. Átmegyek Billhez. Hátha van kedve velem tartani és úszni egyet. Sziasztok!

De mi már akkor mással voltunk elfoglalva…

-Na most pedig Tom Kaulitz, megparancsolom, hogy menj oda az ajtóhoz, zárd be azt, majd gyere ide mellém az ágyba… vagy inkább ne mellém…kacsintottam.

- Igenis úrnőm!!! Bezárta az ajtót. Majd lassan rámfeküdt, elkezdett csókolgatni, s lassan, nagyon lassan levette rólam a felsőm, kikapcsolta a melltartóm, a mellemet kezdte el kényeztetni. Én közben levettem róla a pólót, végigsimítottam a mellét és a hasát, amit ő egy hangos sóhajjal viszonzott. Ezután a hasamat kezdte el finoman nyalni, puszilgatni, majd lehúzta a nadrágom. Észre sem vettem, de az én kezem is ösztönösen elindult, hogy megszabadítsa Tomot minden ruhaneműjétől. Kínzó lassúsággal szedtük le egymásról a ruhát. Majd Tom végigsimította a hasam, lecsúszott és a nyelvével kezdett el kényeztetni. Én nem sokáig bírtam, lassan elborított az orgazmus. Reszkettem, de annyi erőm még volt, hogy magam alá döntsem Tomot. Most én jövök… végigcsókoltam az egész testét, majd a lényegre tértem… Tom elkezdett sóhajtozni s folyamatosan a nevem súgta… simogatta a hátam. „ Angel…szeretlek…kérlek…kérlek…” Majd egyszercsak felhúzott magához és megcsókolt. Aztán végre az övé lettem… szenvedélyes volt, nagyon is, mégis gyengéd, nagyon figyelt rám, mindvégig én voltam a középpontban. Majd amikor mindketten elértük az orgazmust rámborult és agyoncsókolt, milliószor elmondta, hogy szeret. Kapkodta a levegőt.

- Én is szeretlek! – mondtam.

- Szerencsés vagyok, hogy engem választottál és nem Billt. Jézusom! Ezt most kimondtam?! Szemét vagyok…

- Nem Tom, nem vagy az, csak őszinte. Kérlek ne beszéljünk most Billről. Majd később.

- Rendben.

Ezután letusoltunk majd gyorsan elkészültünk. Már este volt. Lementünk a hallba, megvártuk a többieket és elmentünk bulizni.

-         Angel, gyönyörű vagy ma este is. – mosolygott Georg.

-         Köszönöm.

-         De ne feledd öreg, hogy az én barátnőm! – Tom

-         Neeeem , nyugalom. Nem felejtem, csak megdícsértem.

-         Bill? – kérdeztem a többiektől, mivel ő nem jött velünk.

-         Később csatlakozik. Kicsit fáradt volt, és nemrég kelt fel. Azt mondta letusol és jön. – Gustav.

-         Értem.

Kisvártatva beállított Bill. Na de hogy!? Mindenkinek tátva maradt a szája. Istenem… nagyon jól nézett ki. A haja… és az a ruha… Tátott szájjal bámultam.

-         Bill, jesszus, olyan a hajad mint régen…-mondta Tom elképedve.

-         Mivan öreg? Visszatértünk a mangához? – kérdezte ámulva Georg.

-         Ejj nézdmá, de jól nézel ki haver! – Gustav

-         Bill… tényleg…tényleg nagyon jól nézel ki…-mondtam megrökönyödve

-         Örülök, hogy tetszem nektek- mondta vigyorogva- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, ma randim van, úgyhogy nem nagyon leszek veletek. Majd máskor bepótoljuk srácok, bocsánat. Te se haragudj Jack!

-         Nem történt semmi. És tényleg Bill, jól áll ez a szerelés, meg ez a haj…alaposan
megleptél…Kellemes randit. – kacsintott Jack.

-         Na akkor én felkérem életem szerelmét egy táncra… Ugye jössz kiscicám? – Tom

-         Persze, hogy megyek…-mosolyogtam.

A tánc közben végig Bill járt az eszemben. Vajon miért csinálta ezt? Miért váltott külsőt és miért sokkolt bennünket ezzel ilyen hirtelen? Meg mi az hogy randija van? Ma még elvileg engem szeretett… Na de nem szabad ilyeneken gondolkodnom, lényeg, hogy jól érzi magát. Tényleg boldognak tűnik azzal a lánnyal. Ekkor egyszer csak tánc közben rám néz. Erősen a szemembe. Öleli magához a lányt szorosan, csókolgatja a nyakát és közben engem néz. Először úgy gondoltam én vagyok a hülye, de nem. Már biztos voltam benne hogy engem bámul. Tom eközben finom puszikkal halmozza el a nyakam, szorosan ölel és behunyja a szemét. Szerencsére semmit nem észlel az egészből. Farkasszemet nézek Billel. Engem nem hoz zavarba ezzel. Szinte szuggerál, majd odahajol a lányhoz és megcsókolja, de nem hunyja le a szemét, közben is rám néz. Ez undorító!

Felnéztem inkább Tomra, akinek viszont le volt hunyva a szeme, láttam rajta, hogy élvezi a pillanatot. Végigsimítottam az arcát, ő rám nézett majd lágyan megcsókolt.

-         Angel cica, szerelmem, annyira jó veled!

-         Imádlak!- mondtam.

-         Menjünk haza!

-         Mi?

-         Menjünk haza most! Kettesben akarok lenni veled. Nincs szükségünk erre a sok emberre itt körülöttünk. Ki akarok ülni veled az erkélyre, pezsgőt akarok inni és csak veled foglalkozni! Kérlek menjünk…

-         :) Tom… ezzel most nagyon meghatottál…

-         Szóval benne vagy?

-         Persze! Menjünk édesem!

Igazából duplán örültem, hogy elmegyünk onnan. Együtt tölthetek egy meghitt estét Tommal, na meg persze eltűnünk Bill és a fruska közeléből. Fruska? Miket gondolok én arról a szerencsétlen lányról, nem is ismerem, miért vagyok ilyen rosszindulatú? Közben odamentünk a bátyámhoz.

-         Daniel, mi Tommal hazamegyünk.

-         Ó kettesben akartok lenni…

-         Igen.

-         Rendben. Menjetek csak. Majd szólok a többieknek. Jó szórakozást- kacsintott.

-         Köszi szívem, nagyon szeretlek! – mondtam

-         Szia Dan és köszi! – Tom

Odakinn fogtunk egy taxit és hazamentünk.

-Öltözz fel rendesen kicsikém, hűvös van kinn, én most leszaladok, az erkélyen várj meg !

- Hova mész Tom?

- Ne félj kicsim, csak pezsgőért! Mindjárt jövök!

-Rendben.

Csak bámultam kifelé az égre. Boldog voltam de vmi mégis belerondított ebbe az érzésbe. Tudtam, hogy mi az. Bill. Az amit mondott… és ahogy ma este viselkedett. Azért zavar mert Tom testvére, vagy azért mert tényleg eléri ezzel a célját és megbánt vele? Ekkor visszatért Tom.

-         Na nyuszitappancsom…azzal belefúrta a fejét a hasamba és puszilni kezdte.

-         Tooooom! Ez csikiiiiis!

-         Tényleg? –röhögött és folytatta

-         Neeeeh meghalooook!

-         Cssss, ne sikíts így még azt hiszik bántalak. :D

-         Bántasz is te…

-         Én mi? :D Na?! Na?!

-         Te kissssss…

-         Hm???

-         Te kis mézes puszedli…azzal magharaptam a nyakát.

-         Igenigen…csináld csak. Én egy ehető mézes puszedli vagyok…- vigyorgott Tom, mert iszonyatosan jól esett neki, hogy harapdálom.

-         Hát akkor most úúúúgy beléd harapok, hogy beletörik a fogam. :D

-         Naaa ne bánts már… nézett rám hatalmas bociszemekkel.

-         Jaj nem, soha-soha nem bántanálak. Majd egy lágy csókot nyomtam a szájára.

-         Hmmm…finom vagy kincsem…

-         Ízlem? –mosolyogtam

-         Te vagy a legédesebb, legfinomabb, legpikánsabb, legizgatóbb íz a világon…

-         Hát tudd meg hogy nem. –mondtam.

-         De.

-         Nem, mert az Te vagy.

-         :D ajjjjj gyere ide közelebb…

-         De Tom már egészen itt vagyok, ennél közelebb már nem tudok…

-         Dehogynem. Majd megcsókolt.

-         És a pezsgő?

-         Máris töltök.- mondta

Nagyon kellemes volt ez az este. Rengeteget beszélgettünk. Rólam, a gyerekkoromról…még anyám haláláról is. Pedig erről nem szívesen beszélek, de Tommal jól esett megosztanom az érzéseim. Kibeszéltünk mindent. A Tokio Hotel sikereit, a bandatagokat, őt és Billt, a családjukat, mindent, ami velük, s velem kapcsolatos…. Közben Tom végig simogatott, vagy megpuszilt…mindig hozzámért valahogyan… ebből éreztem, hogy szeret.

-         Na és szívem, hova is megyünk innen, ha véget ér a nyaralás?- kérdeztem.

-         Hát először is hozzátok Münchenbe. A cuccaitokért. Aztán eljöttök hozzánk Magdeburgba. Ott vett apátok egy házat. Ott fogunk lakni. Igazából hatalmas az a ház… rengeteg szoba van benne, de én ennek ellenére azt találtam ki, hogy talán…

-         Talán mi?- néztem rá kíváncsian.

-         Talán beköltözhetnél az én szobámba… - mondta s közben zavarban volt.

-         Azt hiszem ez egy jó ötlet… úgyis mindig ott lennék… - mosolyogtam.

-         Komolyan? Hozzám költözöl?

-         Hát persze. :) Ha te is szeretnéd…

-         Persze hogy szeretném!!! -kiabálta.

-         Tooom pssszt! Mindenki alszik már.

-         Ok ok…. :) szeretlek…:)

-         Én is. :)

-         Menjünk  ( csók) be (csók) a (csók) szobámba (csók)…-mondtam.

-         Na mi van kislány? Mit akarsz? –nézett rám mosolyogva.

-         Téged!

-         Meglesz! Azzal felkapott és bevitt az ölében a szobámba. Na ez az este most más volt mint az eddigiek…vad volt és szenvedélyes… de akármilyen vad is Tom, nem tud úgy szeretkezni velem, hogy közben ne legyen egyben gyengéd is. Mindig nagyon odafigyel arra, hogy nekem jó legyen… többször is… elképesztően jó vele… de tudom, hogy neki is velem…hiszen akkor nem remegne, nem súgna szerelmesen a fülembe, nem simogatna és nem csókolna úgy…

Lassan hajnali fél 4 körül járt az idő…Tom mélyen aludt már. Hangokat hallottam kintről. Valaki énekelt, de nagyon részeg lehetett. Majd két másik hangot is felfedeztem. Az egyik a bátyámé volt… éreztem, hogy ideges. Óvatosan felkeltem, hogy Tom ne vegye észre és kilestem. A lélegzetem is elállt. Dan és Gustav cipelték a részeg Billt. Amikor Bill meglátott ezt mondta:

-Látjátok? Látjátok milyen gyönyörű? És csodálkoztok rajta, hogy bánatos vagyok? Arra sem voltam képes, hogy féltékennyé tegyem… Angel Tomot szereti a kurva életbe!!! –kiabálta.

Odarohantam. Danék bevitték Billt a szobájába.

-         Hagyjatok egyedül minket, kérlek!

-         Persze. Akkor mi megyünk. Jó éjt Angel!- Gustav.

-         Szeretlek hugi, jó éjszakát!

-         Én is. Sziasztok.

Odamentem Billhez aki az ágyon ült és bámult.

-Mi van veled az istenért? Ez mire volt jó? Miért néztél rám úgy? És miért verted át szerencsétlen lányt?!- ordítottam

- Nem vertem át! Szeretem! Különben meg semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok vele! Ez az én életem és ne szólj bele! Alig ismersz, nincs jogod, hogy számon kérj!- kiabálta Bill.

- Nyugodtan letagadhatod az egészet, akkor is átlátok rajtad. Bill én próbáltam normálisan viszonyulni hozzád, még lelkiismeret furdalásom is volt, amiért fájdalmat okoztam neked, ha hiszed, ha nem én is szenvedtem! Nem hiszem, hogy megérdemlem, hogy így beszélj velem! Nem csináltam semmi rosszat a fenébe is! Egyetlen nagy bűnöm, hogy beleszerettem a testvéredbe!  Most gondolkozz el kérlek azon, hogy mit tettél és soha többé ne beszélj így hozzám!

Azzal bevágtam az ajtót és otthagytam. Mikor felnéztem, megláttam Dan-t.

-         Harag töltött el. Tudtam, hogy nem az én érzésem, hanem a tiéd.

-         Ne haragudj, gondoltam, hogy te is megérzed… most nagyon dühös vagyok.

-         Tudom.Gyere, beszéljük meg.

-         Menjünk.

Elmondtam Dannek mindent.

-         Hajjajj hugi…. Nehéz, tudom…

-         Te mit javasolsz?

-         Nézd…ebben a kérdésben nem tudok pártatlan maradni…tudod, hogy mennyire megkedveltem Billt…

-         De én Tommal vagyok.

-         Most nem az a kérdés vele vagy-e…hanem az, hogy mit érzel iránta, és az, hogy miért van rád ilyen hatással Bill..

-         Milyen hatással?

-         Csak akkor érzem azt, amit te is, ha az érzelmed erős, nagyon erős… Te most nagyon dühös voltál. Nem húzna fel Bill ennyire, ha a szíved mélyén nem éreznél iránta semmit.

-         Te most…

-         Én most arra célzok Angel, hogy neked tetszik Bill. És ha magadnak nem is vallod be, de féltékeny voltál arra a lányra.

-         Én…nem akarok beszélgetni Billről.- mondtam, s közben elhagyta a szemem egy könnycsepp.

-         Nem is kell. Csak gondold végig.

-         Szeretem Tomot! – mondtam sírva.

-         Ő is téged…-mondta Dan. – És Bill is… ne haragudj rá, amiért ilyeneket művel, mint ma este… nehéz neki.

-         Rendben.

-         Menj vissza és beszéljétek meg higgadtan.

-         Ok.

Azzal visszamentem Billhez. Láttam, hogy már alszik… gondoltam kiosonok csendben és visszajövök holnap. De ekkor megszólalt:

-         Angie, kérlek ne menj el!

-         Fenn vagy?

-         Igen, de azt hittem valaki más az és nem akartam beszélgetni senkivel… aztán megéreztem az illatod és rájöttem, hogy Te vagy itt.- nézett rám.

-         Jól áll ez a frizura.- mondtam mosolyogva

-         Köszönöm. - mondta.

-         Ne haragudj Bill, hogy ordítottam veled… tudom, hogy rossz neked most nagyon és nem akarok még több fájdalmat okozni.

-         Te se haragudj rám, nem kellett volna. Megőrültem. Megőrülök tőled…-mondta, s közben megfogta a kezem.