Háttér:

Azt mesélik, ő a halálhozó a homályból; léptei nyomán kiszárad a föld, elhalnak a növények, kardját lángok övezik; pajzsának felszíne olyan, mint a tükör, elnyel minden csapást, és nyílvesszőt, s rettegést hoz annak, aki belenéz! Mondogatják egyetlen szava is képes ölni.

Olykor - a gyilkos gőzöket eregető lován - rohamozik valamely hadsereg oldalán, máskor pedig tróntermek sötét árnyékából  lép elő, és jaj annak, akit  áldozatául szánt a sors ...

Nos. Ezek a mendemondák talán valószínűtlennek tűnnek első hallásra, ám ha úgy gondolod, ez bizony hazugság a javából, akkor sajnos van egy rossz hírem: a leírás pontosan megfelel Raquo Morrador, a sötét lovag személyének.

Morrador. A szó azt jelenti: Gyilkos. Apja azért adta fiának ezt a nevet, mert születése anyja halálát kívánta. A Kránban élő, gorviki származású nemes talán emiatt gyűlölte annyira a fiút. Raquo, bár jó iskolákat végzett, és ügyes kardvívónak bizonyult, folyton érezhette apja gyűlöletét. Igyekezett a lehető legkevesebb időt otthon tölteni. Csavargott, bandákhoz verődött, s már egészen fiatalon olyan dolgokat látott, ami sok kalandozó ínyére vált volna. Talán a sors, talán Ranagol személyes figyelme folytán a fiú rendkívül szerencsésnek mondhatta magát a fullasztó légkörű Kránban. A gonoszság szinte tapintható volt a levegőben, s akinek csak egy percre is ellankadt a figyelme, az könnyen a másvilágon találhatta magát. De a fiú nem félt. Tudta, hogy küldetése van ezen a világon. Tudta, mert valószínűtlenül sokszor került ki élve a halál torkából.

 16 éves korában apja elhunyt. Természetes halál vitte el (ami meglehetősen ritka Kránban). A fiút ez különösebben nem viselte meg. Apja birtokának az irányítását rábízta egy régóta náluk dolgozó komornyikra, s ő eközben bejárta a vidéket, hogy minél többet lásson, minél többet tapasztaljon. Rablóbandákhoz csapódott, fosztogatott, és 18 évesen gyilkolt először. Valóságos eufória lengte be elméjét, amikor egy kereskedő torkát elmetszette.

Sok kalandot átélt, míg egyszer egy különös összecsapásnak lett szemtanúja. Látta ahogy egy szikár, láthatóan hatalmas harcos és egy sáskafejű förtelmes lény egymással viaskodnak. Nagy élvezettel figyelte a harcot. A férfi ezer sebtől vérzett már, és a lényen lévő hegekből is zöldes váladék szivárgott. Aztán egy nagy csataüvöltés kíséretében a harcos belevágta kardját a szörny fejébe. Úgy tűnt győzedelmeskedett, mikor a szörny karja még egy utolsót csapott a harcosra. Mindketten holtan estek össze. Raquo közelebb lépett, és amikor látta, hogy minden mozdulatlan, a harcos fölé lépett. Végignézte csodálatos kardját, páncélját, és kissé érdekes pajzsát. Ez utóbbinak a felszíne ugyanis olyan volt, mint a tükör, látta benne saját magát. Ám a tükörkép egyszer csak megváltozott. Raquo megijedt, de képtelen volt levenni róla a tekintetét. Még mindig saját magát látta a pajzs felszínén, ám az arca megváltozott... félelem tükröződött róla. Mögötte megjelent egy tetőtől talpig aranyszínű páncélba öltöztetett lovag. Fején nem volt sisak. A lovag arca gyönyörű volt, egészen angyali haja hosszú, ezüstszínű, tekintete szelíden határozott. Raquo saját tükörképe megfordult; az angyallal szemben állt. Rajta is páncél volt, méghozzá egy gyönyörűen megmunkált ébenfekete vért. Felemelkedtek a kardok és összecsaptak. A fémek sokáig csörögtek, míg az angyalarcú lovag egy követhetetlen gyorsaságú csapással levágta a fejét. Raquo a látványtól ájultan esett össze. Néhány óra múlva magához tért. Raquo megtartotta magának a pajzsot, valamint a harcos egyéb felszereléseit is. Egy láncinget, egy formás kardot, valamint egy igen szépen megmunkált, fekete csizmát. Mágia iránti szokatlan érzékenysége miatt elsősorban a pajzs és a csizma vonzotta. A pajzstól ugyanis sok ellensége hanyatt homlok menekült, és még a kardcsapásokat is elnyelte, a csizma pedig mintha életenergiával töltötte volna fel testét. Egyre nagyobb harcos lett, önteltté vált, az embereket megvetette, gyűlölet szállta meg minden élőlény iránt.

Később „összebarátkozott” egy boszorkánymesterrel is. Több kalandban is részt vettek, Raquo szenvedélygyilkossá vált eközben. A boszorkánymester hatalma nagy volt, és mindig kihúzta Raquo-t a csávából, ha szükség lett volna rá. Raquo egy éjjel észrevette, hogy társa elhagyja a szálláshelyül szolgáló fogadót, titokban, rejtőzködve. A férfi követte a boszorkánymestert, aki a sötét utcák között egy titkos csapóajtón át igyekezett a föld alá. Raquo oda is utánament, és két férfi párbeszédét hallgatta ki. Bár nem sokat értett az egészből, annyit azonban kivett, hogy róla van szó. Tisztán hallotta azt is, hogy:

-         Az üzletet megkötöttük

Raquo ekkor berontott, és számon kérte társától a dolgot. A boszorkánymester cseppet sem jött zavarba. Sőt, arcán mintha elégedett vigyor ült volna:

-         Hát itt vagy. Remek. Akkor ide se kell hurcolnom téged.

-         Hogyan? Te férges fogú, miben mesterkedsz?

-         Engedd meg, hogy bemutassalak ennek az embernek...

A boszorkánymester egy tudósképű öreg felé mutatott.

- Kicsoda ő?

A tudósképű csak annyit válaszolt:

- Nyugalom nagy jó uram. Nem fog fájni... csak egy kicsit...

Raquo hallotta ahogy azok ott ketten gonosz hangon felnevetnek, de cselekedni már nem tudott, mert végtagjai elnehezültek, elálmosodott, és elterült a földön. Ranagol.. hát elhagysz engem?

A műtét jól sikerült. Szokatlanul jól. Talán ismét istene keze volt a dologban. Raquo borzasztó rémálmoktól gyötörten tért magához. Torka reszketett a fájdalomtól. Egész testét hegek borították. Arcát szinte teljesen átszabdalták. De élt! És dühös volt. Rettenetesen dühös. Felkelt. Maga körül mindenféle kampósvégű tárgyat, kis késeket, tekercseket, üvegcséket, vékony zsinegeket látott. Mit műveltek velem? Mi ez a szörnyűség?

Az üres szoba nem adott választ. A teste égett a fájdalomtól. Hosszú órák teltek el, mire úgy, ahogy magához tért. Az ajtók zárva voltak. Raquo nem tehetett mást, minthogy vár. Újabb csendes órák teltek el, míg a tudósképű belépett az ajtón. Raquo kérdezés nélkül nekirontott, és agyon szurkálta az öreg testét egy apró késsel, valamint rojtosra vagdosta az arcát, majd úgy hagyta megkötözve, nyögdécselve.

            Raquo kilépett az utcára. Az emberek riadtan elmenekültek a közeléből. Visszatért a házába, és belepillantott a tükörbe. Élete egyik legszörnyűbb élménye volt. Dühödten kiabálni kezdett... illetve kiabálni kezdett volna, de torkából csak mély, hátborzongató hörgések hallatszottak.

            Pár nap múlva Raquonak különös látogatója akadt. Az éj leple alatt érkezett. Testét szürke köpenybe, arcát csuklyába burkolta. Sokáig beszélgetettek egymással. A látogató elmondta, hogy a műtét, amit elvégeztek rajta, a legősibb hatalommal ruházta fel őt. Több tízezren vesztek oda az ilyen műtétek során, vagy őrültek bele, őnála mégis sikerrel jártak. Raquo, először dühös volt, de a látogató szavai egyre jobban kedvére voltak. A szürkecsuklyás elmondta, hogy ő egy – Kráni hercegség szolgálatában álló – bérgyilkos és kémszervezet vezetője, és hogy személyesen vállalja a kiképzését, valamint megtanítja a hatalmát irányítani, használni. Kezet ráztak.

            Hosszú, kemény hónapok, évek következtek ezután, s Raquo Morrador kitanulta a gyilkosság és a kémkedés minden fortélyát. Különleges hatalmának (és mágikus tárgyainak) segítségével az egyik legfoglalkoztatottabb fejvadásszá vált. Olykor néhány szava elegendő volt ahhoz, hogy gyilkoljon, s ez ellen még a nagyhatalmú mágusok sem tudtak mindig védekezni. Szétszabdalt arcát egy fémlappal fedte el, melyen át csak a szája, és a szeme volt látható.

            Ám időközben elkezdett nyugtalanná válni. Álmaiba minduntalan visszatért az aranypáncélos, angyalarcú lovaggal vívott csatája. Napról-napra megundorodott a kémkedéstől, attól, hogy az éj leple alatt, titokban tevékenykedik. A vágy, hogy változtasson eddigi életén, egyre erősebb lett. Míg egy napon odáig merészkedett, hogy személyesen a fejvadász klán vezérét kereste fel. Elmondta neki, hogy ezentúl hadvezérként, és harcos lovagként kívánja szolgálni Kránt, és Ranagolt. A klán vezetője természetesen elutasította Raquo kérését, és odáig merészkedett, hogy egy kést szegezett Raquo torkához.

            Odakint eközben félelmetes viharok kerekedtek. Villámok csapkodtak, és vadul dübörgött az ég.

-         Ez a sorsom! – mondta Raquo

-         Nem! Az a sorsod, hogy ezt a klánt szolgáld, egészen halálodig! És ha ellenszegülsz, megöllek!

Ekkor a teremben irtóztató hideg lett. A szörnyű lényekkel díszített ablakok kicsapódtak, és egy hatalmas alak repült be rajta. Egész testét páncél fedte (legalábbis annak látszott), homlokából félelmetes szarvak meredeztek, fogai hatalmasak voltak, és hegyesek, szemei vörösen izzottak. A lény egyetlen hatalmas alabárdot tartott a kezében, mellyel könnyedén lecsapta a klán főnökének, a kést szorongató kezét. Így szólott:

- Ranagol küldötte vagyok. Raquo Morrador istenünk kitüntetett figyelmét élvezi. Sorsa az, hogy éjjelente kémként és fejvadászként, nappal pedig lovagként és hadvezérként szolgálja istenét, országát. Aki urunk parancsának ellenszegül, az halálnak halálával lakol.

Ezzel a szörnyű lény eltűnt. A vihar elült. Raquo beállt lovagnak, és a klánból többé senki sem merte megkérdőjelezni a döntés helyességét (egyetlen magasabb rangú fejvadász tiltakozott egy, a klán dolgait megbeszélő, ülésen, de rögtön ezután spontán elégett).

Raquo rengeteget tanult, s kiváló harcos, stratéga, és fejvadász vált belőle. Félelmetes hírét csak növelték különleges harci eszközei, ősi mágiával telített szavai és Ranagol kitüntetett figyelme.

Raquo Morrador, a sötét lovag érzelemvilága mára teljesen megsemmisült. Hideg, és könyörtelen szolga, ma sokan azt se tudják, hogy kinek a parancsait teljesíti, mindenesetre állítólag több nagyvárosban (Ifin, Viadomo, Erion) látták feltűnni (aztán eltűnni), hogy egy-egy városnak segítsen, hadi tudásával, vagy fejvadászi képességeivel. Ezek a segítségek persze csak látszólagosak, többnyire mindig valamilyen sötét célt szolgálnak (elsősorban Krán vagy Ranagol érdekeit), de hát valamit valamiért.

S hogy mi lesz a sorsa egy ilyen félelmetes harcosnak? Talán a pajzsban látott képek választ adhatnak a kérdésre.

Különleges képességek:

Raquo birtokában több varázstárgy is helyet kap. Először is egy mágiával átitatott másfélkezes kard, mely körül a lovag parancsára bármikor egy 2k6-os sebzésű tűzaura terem (a normál sebzésen túl), összesen 12 körig van jelen, és két használat között legalább fél órának kell eltelnie. Ezen kívül tulajdonában van egy tükörpajzs, és az életorzás csizmája (ezekről a tárgyakról ezen az oldalon olvashatsz). Páncélja egy félvért páncél, ez mágiával átitatott, és mithrillből készült, ami nagyon erős védelmet biztosít neki (10Sfé).

Amennyiben nem lovagként, hanem fejvadászként lép fel, egy 5-ös Sfé-el rendelkező sodrinyinget visel, valamint egy láthatatlanság köpenyét. Fegyverként fejvadászkardot forgat. Elméjét egy medál védi 40-es erősséggel, ami elrejti őt még a mágikus tekintetek elől is. Rejtőzködését segíti a lopózás csizmája is (lovagként természetesen az életorzás csizmáját viseli). Erejét az erő kesztyűje növeli.

Ha mindez még nem lenne elég, Raquonak van egy mágikus maszkja, ez az álmatlanság maszkja. Viselőjének egy hétig nincs szüksége alvásra. Utána is elég 12 órát pihennie. Ezért képes kettős életet élni.

Ami azonban kiemelkedően veszélyessé teszi, az az, hogy képes az Aquir hatalomszavak használatára. Elméje 6 Op-t tárol, s ezt korcsnyelven tudja használni.

Van még egy dolog, ami talán még veszedelmesebbé teszi, ezt az amúgy is félelmetes hatalmú lovagot: Ranagol kegye. Bár istene sem húzhatja ki minden veszélyből, mégis gyakran megesik, hogy megszorult helyzetében segíti Raquo-t. Akár egy sötét angyallal, akár az időjárás befolyásolásával. Hogy pontosan mi történik, az teljesen kiszámíthatatlan.

Szokásai:

Raquo egyik gyengesége, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor alvásra van szüksége, teszthalál állapotában „pihen”. Állítólag ilyenkor kommunikál istenével is, de az is lehet, hogy csak a halál közelsége tölti el valamilyen különleges mámorral...

A sötét lovag másik szokása, hogy örömlányokat fogad. Miután kiélte rajtuk vágyát, végez mindegyikükkel... Egyszer egy boszorkánnyal is meg akarta ezt tenni, aki testét nyers energiává alakítva „szétrobbant”. A lovagot emiatt sokáig ápolni kellett, de „szerencsére” felépült.

Különleges képességek:

- Aquir hatalomszavak használata

- Slan diszciplinák: teszthalál, zavarás, testsúly változtatás

- Ranagol személyes figyelme

Asztrális ME: 75

Mentális ME: 75

Utolsó megjegyzés:

Aki pontosan leellenőrizné, hogy a képzettségek, mágikus ellenállások, és még néhány más érték (a harcértékeket azért gondosan kiszámolgattam), megfelelnek-e a szabályoknak, valószínűleg észrevenne egy-két túltápolást. Ez azért van, mert Raquo már-már szörnyeteg szintű Njk, és talán jobban is illene a bestiáriumba, mint ide.