- Úgy hallani, hogy a nagycsapat nagyon sok időt tölt a Melwoodon, de sokat vagytok a tartalékosokkal is... ez Spanyolországban majdnemhogy elképzelhetetlen. Az ifijátékosok cipőt takarítanak?

- Az egész napunkat az ifikkel töltjük. A nagycsapat és a tartalékosok sokat vannak együtt, már majdnem olyan, mintha mindannyian ugyanabba a csapatba tartoznánk. Az ifijátékosok például nem takarítják a cipődet. Itt az a szokás, hogy minden játékos a saját cipőjét takarítja edzés után mielőtt az öltözőszekrénybe rakná őket. Az egyik látható különbség a parkolónál van. A parkolóhelyek mind számozottak, a tartalékosok nem parkolhatnak az első 37 helyen, mert azok a nagycsapatnak vannak fenntartva.

- Milyen volt a sűrű program karácsonykor?
- Sok meccs volt a karácsonyi időszakban, de sokkal jobban mentek a dolgok a vártnál. Azt hittem keményebb lesz. Úgy vélem a legfontosabb az, hogy milyen emberekkel veszi körül magát valaki, mert ha boldog, nem számít hogy hol is van éppen.

- Nagy nyomás alatt voltál?
- A vételár természetesen nagyobb felelősséget hoz magával, és sokszor vezethet oda, hogy az emberek rögtön az eredményeket várják. Szerencsére ezek megvannak, így minden könnyebb. Ha máshogy alakultak volna az események, akkor biztosan nagyobb nyomás alatt lennék.

- Mi a helyzet Rafával?

- Rafa büszke a rajongók támogatására és az elismerésre, amit a környezetétől kap, ami egy profinak a legnagyobb díj. Hihetetlen milyen jól bánnak itt vele. Sohasem láttam azelőtt ehhez foghatót. Sok kritikát írnak Rafáról, de jól van és teljesen erre a szezonra koncentrál. Nem hiszem, hogy lenne ezzel probléma.

- Érzésed szerint meddig jut el Spanyolország az EB-n?

- Várjuk már az eseményt, jó csapatunk van jó játékosokkal, de majd meglátjuk mi lesz, ha elkezdődik a torna. Nem kell esélyeseknek lennünk, inkább lépésről lépésre kell előre haladnunk. Az egész csapat arra összpontosít, hogy eljuthassunk addig, amíg csak tudunk, hisz mindannyian a magasba szeretnénk emelni a trófeát. Tudjuk, hogy esélyesek vagyunk a győzelemre, de nem tanácsos túl magabiztosan kiállnunk, mert az önelégültséghez vezethet. Ha nem dolgozunk olyan keményen, mint a többi csapat, akkor üres kézzel térünk majd vissza. Emlékszem a VB első néhány meccsén is így volt, mind úgy gondoltuk, hogy egészen a győzelemig jutunk majd... Sosem szabad elszállni, tisztelni kell az ellenfeleket.

- Hogy látják a spanyol válogatottat külföldön?

- Sok csapattársam kérdezte már tőlem, hogy esélyesek vagyunk-e a győzelemre nyáron. Eléggé meg vannak lepődve azon, hogy Spanyolország milyen régen nyert. Most hogy Anglia nem jutott ki az EB-re a liverpooli emberek a spanyol válogatottat figyelik. Angliában nagy csapás volt mindenki számára a tény, hogy ki kell hagyniuk ezt a tornát és látható, hogy mennyire nehéz is nekik, hogy nem lehetnek az esemény részesei. Az olyan játékosoknak mint Gerrard -  aki a válogatott kapitánya  és nagy felelősséget hordoz - részt kell vegyenek az ilyen tornákon, ha el akarják érni a játék legmagasabb fokát; másképpen úgy érzik, hogy kihagytak valamit. Ami itt történt bárkivel megtörténhet csak tanulni kell ezekből az esetekből.

- És mi a helyzet Andres Iniestával? (A két játékos már a spanyol ificsapatban is együtt játszott.)

- Mind tudjuk mire képes. Nem könnyű a Barcelonánál játszani, a világ legjobbjai mellett nyert helyet. Most azok a játékosok közé tartozik, akikre felnéznek a többiek és akikhez hasonlóan szeretnének játszani. Mindig is nagyon kiegyensúlyozott volt, most learathatja a kemény munkájáért járó babérokat, a pályán és azon kívül is, hiszen Andres az életben is egy nagyszerű személyiség.