A Beagle(Törpekopó)

FCI VI. fajtacsoport (Kopók, vérebek) 
 
Kopók. A legrégibb típusú vadászkutyák. Már 6000 éve is ismerték őket. Az egyiptomi domborművek kutyaábrázolása legalábbis ezt bizonyítja. Az európai kopók őse valószínűleg a legendás hírű kelta kopó, a segusier volt. Belőle - használatuk alapján - két típus fejlődött ki: a falkakopó, melyet az ún. parforce (lovas üldözés) vadászat során használtak, és a gyalogkopó, melyet szólóban vagy párosával "tettek nyomra", s úgy hajtott vadat a gazdája felé. A falkakopók főleg Angliában és Franciaországban - ahol mesterséges "vonszalék" után futtatva ma is használják őket -, míg a gyalog- vagy hajtókopók maradványai a közép- és kelet-európai hegy-vidékeken találhatók meg manapság.

Beagle. A beagle-t legősibb kutyafajták közé sorolhatjuk. Beagle-k már szerepelnek egy XV. századi írásban, melyben leírják, hogy I. Erzsébet királynő is tartott ilyen kutyát, ennek is egy kisebb típusát, melynek magassága alig érte el a 24cm-t. Ez a típus mára teljesen eltűnt. Felépítés: a beagle izmos, kompakt kutya. Bátor, aktív, határozott és kitartó. A gyerekek, sőt még az apukák is könnyen beleszeretnek.Temperamentuma: kiegyensúlyozott, barátságos és éber. Általánosságban azt mondhatnánk róla, hogy kitűnő minőségű, vidám kutya, amely a durvaságot nem ismeri.

Megjelenése