Volt egy lány... és volt egy fiú... az elején minden úgy ment, ahogy várták... szimpla barátságnak indult az egész. Se a lány, se a fiú nem akart többet. Jó volt a helyzet, nem akartak többet, talán elrontani sem... Aztán azon kapták magukat, hogy folyton együtt vannak. A lánynak szinte normálissá vált az, hogy hozzá bújjon a fiúhoz, és nem azért mert akart volna valamit, csak jól esett, hogy tudta, számíthat valakire, bármi történjék is. Aztán egy nyári napon, szinte a véletlennek köszönhetően - na meg persze a hirtelen ötletektől vezérelt lánynak - találkoztak. A lány akkor már másképp tekintett a fiúra. Talán abban a pillanatban a fiú még nem. Aztán találkoztak másnap. A lány egész este magában morfondírozott, vajon mi lenne a helyes döntés? Vajon megéri feladni egy jó barátságot egy szerelem miatt? És nem csak itt volt a buktató. Hiszen a lány egyik nagyon kedves barátnője szintén nagyon oda volt a fiúért. A lány döntött.
Másnap találkoztak. A lány tudta mit akar. A fiú látta a lányon. És megcsókolta. Édes, felejthetetlen fórró nyári csók volt, ámde keserves is. Teltek a boldog órák, napok, hetek...aztán hirtelen minden megváltozott... A lány ugyan szerette a fiút, de nem akart neki fájdalmat okozni. Így egy újabb nehéz döntést hozott meg. Szakított a fiúval. A lánynak ez egy nehéz döntés volt...nagyon nehéz...de tudta így jobb lesz.
De mégsem lett jobb...A barátnő megtudta a dolgokat. Fájt neki. Aztán egyszer egy vigyorgós délelöttön a lány barátnője mondta a lánynak hogy ő nem tartotta helyesnek a kapcsolatot, hiszen történt ami történt köztük annó. A lány hirtelen azt sem tudta mit mondjon, össze volt zavarodva.Szerette még a fiút, szeretett volna hozzábújni, szerette volna szeretni, nyíltan, szerette volna hogy mindenki tudja, igen ő vele van, szereti, és büszke arra hogy az ő barátnője lehetett. De ez sosem következhetett be. A lány a barátnőjével történt beszélgetés után gyorsan védekező álláspontba vonult, ami nála a gyors távolodást jelentette. Minden áron. A lánynak nagyon fájt. A fiúnak is. A lány nagyon sokat sírt, vágyakozott,de tudta mindez helytelen. Aztán -csak hogy ne legyen egyszerű a történet- a fiúval összevesztek. A lány kiborult. Mondani akarta: "Szeretlek ,te marha" de nem tudta. E helyett minden percben a fiúra, és a nyári hetekre gondolt. A szünetekben, mindig a fiút nézte, és azon gondolkozott hogy szereti e még a fiú őt.
Ezt sajnos már nem tudjuk meg sose. A lány sokáig szerette a fiút, de - sajnos? - fontosabbnak tartotta hogy a barátnőjének ne okozzon fájdalmat, mint hogy a saját érdekeit nézze. Szomorú történet ez egy be nem teljesedett szerelmeről. Hiszen mi lett vona ha?... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
