22.rész

-Orsi...itt vagy? - Tom hesegetett a szemem előtt h ébredjek fel az álmodozásomból - Hol jársz?? - kérdezte

- ...Figyelj...Tom...Szeretnék neked elmondani vmit ... - mondtam komolyan

-Oké- Tom

- Tudod.... Nekem...Van...egy ...másik pasim... - már a végén majdnem elsírtam magam de muszáj voltam nem kimutatni, különben Tom rájön arra hogy csak hazudok, és baja fog esni.

-Mi??- Tom nagyon csalódottan

- Sajnálom... - már elsírtam magam, így gyorsan kiszaladtam.Bill pont akkot jött így pont nekimentem, és ő hirtelen nem értette, aztán rájött mi is folyik itt...

Odament Tomhoz...

- Tom mi az? - kérdezte tőle

- Van...neki egy...MÁSIK... - mondta már könnyes szemekkel - Egy MÁSIK-...ismételte alig hallhatóan magának

-Mi????- kérdezte Bill, és nem gondolta h ilyen lesz a tervem h magamat feketítem be Tom előtt...

- Jól hallottad! - Tom már hangosabban a dühtől.

- Jól van tesó...nyugodj meg... - nyugtatgatta Bill

-De nem érted?? Egy másik?? de...de...azt hittem h szeret... - roskadt le az ágyra, és a kezébe vette azt a rózsát, amit adott nekem reggelinél.

- Azt mondta h SZERET! - És kidobta az ablakon a rózsát.

Én pont az alatt az ablak alatt futottam és elém esett a rózsa...Felvettem, de ő ezt nem látta...

Elfutottam a rózsával ahhoz a padhoz, ahol ültünk.leültem a padra, és gondolkodni kezdtem, és csak sírtam megállás nélkül.

Egyszer csak láttam ahogy Tom is idejön...

Mikor meglátta h ott vagyok:

- Nah asszem én mentem...- mondta és vissza fordult

- Tom! Várj! Hidd el nagyon sajnálom... - alig bírtam h ne sírjak...- Majd elmegyek én. Gyere nyugodtan ide...

- Nem kell haggyad...biztos vár az a "másik"...- mondta szemrehányón

Én már nem bírtam tovább és csak úgy jöttek a szememből a könnyek...

- Mi az ?? most azért sírsz mert neki is el kell mondanod h én VOLTAM??? Jah bocs...lehet h nem csak annak az egynek kell...lehet h van vagy ezer pasid még a világon...mindenhol felszedsz egyet...Aztán meg azt adod be nekik h még szúz vagy és h szereted őket, és miután megvan az összessel...azt mondod h van egy másik... nem mondom jól csinálod...- mondta már szinte ordítva és szemrehányóan...én csak sírtam, és hallgattam a sértegetéseit

Egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk, és egy éles szúrást éreztem a hasamban.

Tom odaszaladt hozzám:

- Orsi!Orsi!! - kiabált és rázott h ébredjek fel...de elájultam a fájdalom miatt...- NE!!Orsi!!!Vki kérem hívjon egy mentőt!!!- kiabált oda a többi embernek

már eltelt pár perc de Tomnak egy örökkévalóság...A pulcsiját odarakta a vérző sebemre, és rányomta h ne vérezzen annyira.

-Hívta már vki a mentőket?! - kiabált

-Igen, én már hívtam, nyugodjon meg kérem. - mondta egy férfi.

- H nyugodjak meg mikor a bnőm itt fekszik ilyen állapotban??! - Tom idegesen

- Kérem, ezen ne vitatkozzunk most. - mondta a férfi

- Rendben. - Tom - Ahj mikor jönnek már?! - Egy könnycsepp legördült az arcán, mikor az éjszakánkra, a reggelre, és a veszekedésre gondolt, hogy milyen gyorsan elmúlt minden...és most itt fekszek a karjaiban, lassan már nem itt a földön...

- Fiatalalúr! - szóltak Tomnak - itt a mentő!!

Tom megörült.

- Ne félj édesem, már itt vannak, és visszahoznak nekem uolyan mosolygós és édes lánynak mint amilyen te vagy - mosolygott, de már majdnem sírt is.

Felraktak a hordágyra, és Tomnak el kellett enegednie a kezemet.

Még annyi erő vhogy volt bennem, hogy erősen megtudtam fogni a kezét és nem akartam elengedni...

Mikor felraktak a kocsiba:

- Tom - nyöszörögtem

- Itt vagyok szerelmem -mondta halkan és megfogta a kezem

- Rasztaherceg - nyöszörögtem alig érthető hangon, de Tom mégis megértette.

-Itt van a Te herceged, és veled is marad örökre Édesem. - mondta már már könnyes szemekkel.

- Szeretlek - mondtam halkan.

- Én is, de most ne beszélj, nyugodj meg, meg fogsz gyógyulni, és majd együtt fogunk lenni örökre. - nyugtatgatott

Odaértünk a kórházhoz, bevittek a műtőbe, Tom addig ott várt és felhívta Billéket.

Brigiék kb tíz perc alatt már ott is voltak. Brigi teljesen kisírt szemekkel, Billnek is pár könnycsepp gördült le az arcán, Tom pedig teljesen magán kívül volt, de nem sírt...Csak nézett mereven maga elé, és az együtt töltött időkre gondolt.Már rágóta várnak, Tom fel-alá járkál...Egyszer csak kijött egy orvos, és Tom rögtön odazsaladt hozzá:

- Hogy van??? - Tom idegesen - Mondja már!

Addigra Brigi és Bill is odajöttek.

- Sajnálom de...

Hogy mit mondott pontosan az orvos az kiderül a köv részből...