Kopog a szívem a bánatúton,
Pendül – ahogy hangok a húron.
Lelkem kísérte, elhagyta már –
Réges-rég más köveket jár.
Lerázza láncát, a képet letépi,
Nem emlékszik, mit akart elérni,
Miért dobta el az életfonált,
Miért nem taposott úton járt…
Nem találja a helyes irányt –
De nem kell tűrnie lélekviszályt.
Erre az útra lépet, még örült,
Aki ésszel követi, már őrült.
Csöpög a szívem a bánatúton… |