Szerző: Alison057

Fordította: hát én xD

Leírás: Ron és Hermione khhm... akciója :P Enjoy :)

Hermione olvasgatva feküdt az ágyában. A házban minden csendes volt az alsó szinten szóló televíziót kivéve, amit a férje nézett.

Pár perccel később a tévé elhallgatott, Ron pedig elindult felfelé a lépcsőn. A nő hallotta, ahogy bemegy a fürdőszobába, fogat mos és hangosan megköszörüli a torkát.

Égnek emelte a tekintetét, és elfojtott egy nevetést.

Tipikus Ron.

Ron lekapcsolta a fürdő lámpáját és a háló felé indult. Besétált a szobába és a kényelmes ágyra heveredett felesége mellé - aki még mindig olvasott - és forgolódni kezdett.

 -     Oooooooooh, aaaaaaaaaaaaah, mmmmmmmm…

-         Ron, kérlek! - Csattant fel Hermione - Olvasni próbálok.

-          Én meg kényelmesen elhelyezkedni - Vágott vissza Ron - Egyébként is, mintha már olvastad volna azt a könyvet.

-          És ha igen? - Érdeklődött Hermione – Ez csak egy kis agytorna… - mondta - amire neked valószínűleg nagyobb szükséged lenne - tette hozzá halkan.

-          Hallottalak! Lehet, hogy nem vagyok olyan okos, mint te, de nem vagyok teljesen hülye.

Hermione elfojtott egy újabb vigyort.

-          Persze, hogy nem, drágám.

Ron gyönyörű, olvasó feleségére nézett. Lassan vigyorra húzta ajkait, és felhúzta a szemöldökét.

-         Hermione…

-         Hmm? - Ronra nézett. Megismerte ezt a tekintetet, olyan sokszor látta ezelőtt. Tudta, mit jelent…

-          Nem - mondta hirtelen.

-          Mit nem? Meg sem szólaltam! - hadarta a férfi.

 - Nincs rá szükség, tudom, mit jelent ez a kifejezés az arcodon. És most olvasok.

 - De hát már annyiszor olvastad azt a könyvet! - csattant fel Ron.

 -. Nem érdekel - mondta Hermione.

 - Ezer éve nem csináltuk! - nyafogta Ron.

- Majd holnap. Megígérem -  alkudozott Hermione.

 - Hétfőn is ezt mondtad -  siránkozott Ron.

 - És? - Kérdezte Hermione.

 - És szombat van – mutatott rá Ron.

  - Ne mondd! - Kuncogta Hermione.

 - Ez nem vicces, kétségbe vagyok esve, mert Az Admirális lassan teljesen felmondja a szolgálatot, ha nem használom.

Ekkorra Hermione már rázkódott a nevetéstől, s egy perccel később Ron is csatlakozott hozzá.

 - Ronald, nem hiszem, hogy ‘Az Admirális’, ahogy te hívod, ennyi „pihenéstől” teljesen kikészülne.

 - Honnan tudod?
 

- Ez fizikailag lehetetlen.

 - És ezt honnan tudod?

 - Csak tudom.

 - Honnan?

 - Ron!

- Jól van, bocsi…

Ron egy percig elgondolkodva nézte olvasó feleségét, majd felcsillant a szeme; zseniális ötlete támadt.

 - De Heeeermioneeeeeeeee, adhatnád ezt a szülinapomra!

Utálta, mikor Ron így mondta ki a nevét. Ráadásul tudatosan.

 - Ron, a szülinapod két hónapja volt.
 

- Igen, de ha most adsz ajándékot – mondta az ravasz mosollyal  - tíz hónappal megelőzöl mindenkit!

 - Nem.

 - Kérlek!

 - Nem.

 - Kérlek!

 - Nem!

 - Kééééééééééééééééérlek!

 - Neeeeeeeeeeeeeem!

 - Hermione, kérlek, könyörgöm! - Ron megpróbált bociszemeket produkálni.

 - Jaj, olyan cuki vagy, mikor szexért könyörögsz!
 

- Tudom.

- Akkor sem.

Ron sóhajtva hanyatlott vissza a párnájára.

 - Szóval nem tartasz elég vonzónak, igaz?

 - Hmm?

 - Nem tartasz elég vonzónak? - Ismételte meg Ron.

Hermione a férjére nézett. Ron fantasztikusan nézett ki kócos, vörös hajától egészen az imádnivaló lábujjaiig. Izmos, magas, napbarnított és jóképű, huncut, kék szemekkel és szexi, ördögi mosollyal. Ő volt minden nő álma, és őt, Hermionét választotta.

 - Ron, te vagy a legszexibb pasi, akivel valaha találkoztam.
 

- Tudom.

- Akkor miért kérded?
 

- Csak ellenőrzésképpen.

Hermione szemforgatva hajolt le, egy gyors csókot lehelve a férfi szájára, aztán rögtön el is húzódott tőle.

 - Drága Ronaldom, ez minden, amit ma éjjel kapsz tőlem.

 - A szerel…

Hermione egy pillantással elhallgattatta.

 - Jó, jó, abbahagytam – tárta szét a karját Ron.

 - Tipikus férfi vagy, tudod? - Suttogta - Igen, mindig csak arra gondolsz…

- Nem vagyok tipikus. Mi a gond azzal, hogy fizikailag akarom kifejezni, amit a tökéletes feleségem iránt érzek, ráadásul az elképzelhető leggyönyörűbb, legromantikusabb módon?

Hermione felhorkant.

  - Igen… úgy emlékszem múlt héten még úgy hívtad, hogy… nézzük csak… döngetés, meg baszás és dug…                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

 - Jól van, rendben, értem…

Ron sóhajtott; rá kellett jönnie, hogy Hermione komolyan gondolja, amit mond, és ez bizony végeleges. A másik oldalára fordult, és megpróbált kényelmesen feküdni – nyögdécselve.

 - Oooooooooh, aaaaaaaaaaaaah, mmmmmmmm…

-         Oké, oké, rendben.

-         Mi?

-         Tudod te azt nagyon jól.

-         Úgy érted, mi…

-         Igen.

-          Nos, hogy őszinte legyek, már nincs is kedvem hozzá… - kezdte Ron komoly arckifejezéssel - igen, fáradt vagyok, azt hiszem, inkább csak becsukom a szemem, és…

Hermione értetlen arccal bámult a férjére, majd maga mögé nyúlt, egy hatalmas párnát vett elő és püfölni kezdte Ront..

-         Ron-Weasley-te-vagy-a-legegoistább-leghiúbb-legbosszantóbb-legidiótább-legirritálóbb-férfi-aki-valaha-helyet-kapott-ezen-a-földön! - Zihálta, minden szót egy ütéssel nyomatékosítva.

-          Au! Hagyd abba, te őrült, pszichopata nőszemély! - Kiabált Ron.

 Hermione addig folytatta férje ütlegelését (nyilván nem hallotta a férfi kétségbeesett kiáltásait), amíg teljesen ki nem fulladt. Kipirulva, kócosan nézett Ronra.

-         De, milyen meglepő, még mindig ugyanúgy szeretlek.

Ron kuncogott, és szorosan átölelte a nőt.

-         Hermione Weasley, egyedül te tudsz engem boldoggá tenni.

-          Tudom.

Ron felnevetett, és hosszan megcsókolta Hermionét.

 - Ezt miért kaptam?

 - Azért, mert pont az előbb mondtad, hogy mindig szeretsz… ezt pedig - újabb szenvedélyes csókot váltottak – azért, mert én is szeretlek – bármilyen meglepő - akkor is, ha egy perce még egy párnával püföltél.

Hermione felkacagott, megcsókolta Ront, és – a férfi szavaival élve - kifejezték egymás iránt érzett szerelmüket „az elképzelhető leggyönyörűbb, legromantikusabb módon”.

-         Nagyon szeretlek, Ronald Weasley - mondta – valamivel később – kissé rekedten Hermione.

-         Én kétszer annyira szeretlek, Hermione Weasley suttogta Ron a nő fülébe.

-         Én jobban szeretlek - mondta Hermione

-         Nem, én szeretlek jobban - kontrázott Ron

-         Legyen egyenlő - mosolygott Hermione

-         Oké, legyen - vigyorodott el Ron.

Azzal a biztos érzéssel aludtak el egymás karjaiban, hogy egész biztosan nincs ezen a világon más, aki így tudná szeretni őket.