MÁSODIK ÉVAD

1. Angyali szólam

Két angyal szállt végig az égen, kézen fogva. Élvezték a szelet, élvezték a szabadságot, élvezték , hogy végre csak egymásnak lehetnek. A lány hirtelen elengedte a társa kezét, és egy felhő szélére telepedett. Elfáradt, kellett neki a pihenés.

- Béna! – mondta röhögve a fiú, s letelepedett barátnője mellé.

- Nagyon vicces – s durcás arcot vágott.

- Jól van, bocsáss meg! – mondta a fiú boci szemekkel, s adott egy puszit a lány arcára.

- Megbocsátva. – jelentette ki mosolyogva, s elhessegetett egy aprócska bárányfelhőt.

- Vajon mi lehet odalenn? – kérdezte, s kíváncsian fürkészte a havas tájat.

- Szomorkodnak. – suttogta fájó tekintettel, s egy vércsepp hullott le a mélybe, esőt kavarva. Arcán gyorsan egy mosoly húzódott végig.

- Laura… - suttogta kedvesen, s emlékezni kezdett. A sok viccelődés, hülyéskedés, szórakozás, együtt szomorkodás. Hiányzott neki, de vissza már nem ment volna. Fejét a fiú vállára hajtotta, s egy nagyot sóhajtott.

- Mi volt ez a nagy sóhaj? – fürkészte a lány tekintetét a fiú.

- Hiányoznak a lentiek. – mondta halkan, mégis a messzi távolságban visszhangzódott.

- De látod őket innen. – próbálta vigasztalni, mégis legbelül érezte, a hiányzás nála is nagy lyukat vájt. Főleg ikre hiányzik neki. Tom. Emlékszik, mindig vele osztotta meg a csajos ügyeit, a titkos programokat, állandóan falazott neki, s együtt voltak jóban s rosszban. Az az idétlen mosoly, a sok lökött duma, valahogy már nem idegesítené, hanem örülne, ha újra hallaná, s látná.

- Bill – suttogta lágyan, mosolyogva a lány.

- Öh, igen? – kérdezte zavartan.

- Neked is hiányoznak. – mondta a lány, s lepillantott. – Tudod, mit? – csillant fel a kék szempár.

- Mit?

- Mivel most angyalok vagyunk, angyali csengésű hangunk van, vagyis lehetett választani. Te neked megmaradt, nekem változott, hogyha éppenséggel énekelnék, ne kelljen füloperációt végre hajtani nálad. Szóval, csak annyit akartam, hogy mi lenne, ha elénekelnénk, mondjuk a Durch den Monsunt? – mondta mint egy pici kisgyermek. A fiú csak elmosolyodott, s megcsókolta szerelmét.

- Énekeljük. – mondta beleegyezően.

- Akkor kezd! – mondta örülve a lány, s hosszú barna fürtjeit hátra dobta.

- Én? Oké, akkor kezdem. – nagy levegőt vett, szemeit lehunyta, s visszagondolt a régi koncertekre.

Das Fenster öffnet sich nicht mehr
hier drin ist es voll von dir und leer
und vor mir geht die letzte Kerze aus
ich warte schon ne Ewigkeit
endlich ist es jetzt soweit
da draußen ziehen die schwarzen Wolken auf.

A felhők az égen hirtelen szürkévé váltak, morajlás hallatszódott. A lány is belekezdett az ördögien ható kis játékba.

Ich muss durch den Monsun
Hinter die Welt
Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt
Gegen den Sturm am Abgrund entlang
und wenn ich nicht mehr kann denk' ich daran,
Irgendwann laufen wir zusammen
Durch den Monsun
Dann wird alles gut

A vihar tombolni kezdett, tépkedte a fákat, embereket zavart haza. Kettétört két szív rejtelmei bukkantak elő, s úgy érezték itt az idő, hogy tudassák a világgal, nem tűntek még el e világból!

Ein halber Mond versinkt vor mir
war der eben noch bei dir
Und hält er wirklich was er mir verspricht
Ich weiss das ich dich finden kann
Hör deinen Namen im Orkan, ich glaub noch mehr dran glauben kann ich nicht

A két angyal egyre erősebben gondolt elvesztett emlékeikre, amik egy csoda folytán, vagy talán dalukon át megszólalt a régi ismerősök szívében.

Egy fiatal lány ugrott ki ágyából, s kirohant az udvarra, s tekintetét felemelte az égre, majd elmosolyodott.

- Christin… - suttogta, s könnyeket kezdett ereszteni, amiket a fagyos vízcseppek mostak le.

Ich muss durch den Monsun
Hinter die Welt
Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt
Gegen den Sturm am Abgrund entlang
und wenn ich nicht mehr kann denk' ich daran,
Irgendwann laufen wir zusammen
Weil uns einfach nichts mehr halten kann
Durch den Monsun

Hey
Hey

Ich kämpf mich durch die Mächte
hinter dieser Tür
werde sie besiegen
Und dann führn sie mich zu dir

Dann wird alles gut
Dann wird alles gut
Wird alles gut
Alles gut

A vihar úgy tűnt elcsendesedett, de a lány még mindig nem ment vissza a meleg otthonba. Tudta, még nincs ennek vége! Egy nagy fénycsóva hasított át az égen, s hatalmas dörgésével eltűnt. Majd a természeti csoda, most mutatta meg igazán magát! Jégeső tódult az egész országra.

Ich muss durch den Monsun
Hinter die Welt
Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt
Gegen den Sturm am Abgrund entlang
und wenn ich nicht mehr kann denk' ich daran,
Irgendwann laufen wir zusammen
Weil uns einfach nichts mehr halten kann
Durch den Monsun
Durch den Monsun

A felhők tisztulni kezdtek, s a két angyal is elcsöndesedni látszott.

Dann wird alles gut
Durch den Monsun
Dann wird alles gut

A fiú mosolyogva hátradőlt, mikor egy ismerős hangot meghallott.

- Tudom, hogy te voltál az Bill! – mondta lenn egy raszta hajú fiú, testvérének szólva, fel a már tiszta kék égbe, könnyes szemekkel.