Olivia

- Tényleg? micsoda?- csillant fel húgom szeme.

- Nincs csoda. Az ötletem az, hogy holnap burutálisan elkövetett gyilkosságot viszünk véghez Henning ellen, utána jól becsuknak a börtönbe! na az lesz a nagy változás!

- Idióta. Na fejezzük be az esszéd, aztán menjünk ki sétálni.

Az utolsó sorokat körmöltem végre, de már harmadfokú izomláz volt az ujjaimban. 7 óra körül felöltöztünk, majd bejelentettük, hogy elmegyünk sétálni, nemsokára jövünk. Szokásos utunkon haladtunk, végig az utcán, majd balra a parkig, és ott beleülni a hintába. Ilyenkor nyáron még minden négyzetcentiméteren emberek vannak, de már sötét van, és hűvös. Szerettünk idejárni, főleg ilyenkor, senki nem zavart, és olyan csendes volt minden. Egyszer csak egy sötét foltot láttam közeledni felénk.

- Jöájj egy hatalmas kutya! - ordibáltam miközben elkezdtem futni a pin-pong asztal felé.

- MIII?- Hallottam Alizt, aki mögöttem rohant. - Mi történt?

- Gyere! - segítettem fel az asztalra.

- Ja látom! Hű mekkora dög.. Menj innen. - a fekete kutya farkcsoválva és lihegve lépkedett az asztal előtt.

- SCOTTYYYY!! Lábhoz! Hol vagy már megint?

- Itt van a dögöd! - kiabáltam vissza a hangnak.

- Hol az az itt? - hallottunk egy másik hangot.

- Hát itt te barom. - mondta már normálisabb hangnemben Aliz, mert hallottuk hogy közelednek.

- Gyere. Scotty gyere. - tapsolt neki egyik gazdája, mire a kutya odaszaladt.

- Ne haragudjatok.. - kezdte az egyik, de a másik a szavába vágott.

- Hagyd már. Ijedős kislányok. - és ekkor felismertem Tom hangját.

- Áhhá! a Kraulitz ikrek. - tettem karba a kezem.

- Kaulitz.. - javítottak ki egyszerre.

- Ja ja persze. - morgolódott Aliz, miközben másztunk le.

- Jajj ti vagytok a kiscsajok Bill osztályából. Micsoda véletlen. De nektek ilyenkor már nem kéne ágyban lenni? - kötötte meg a kutyájukat Tom.

- Pöcs. - ennyi volt a mondanivalóm.

- Na ne veszekedjetek! - szólt közbe Bill.

- Nem veszekednek. - sóhajtott Aliz.

- Nincs egy cigitek? - kérdezte Bill.

- Nincs. - csóváltuk a fejünk. - Mióta cigiztek?

- Az túlzás hogy cigizünk. Csak nagyon ritkán rágyújtunk. - magyarázta Tom, mikor leültünk az egyik padra.

- Értem.

Tomot tök nem értettem. Ha talákoztunk először mindig játszotta a lazát meg a nagymenőt, de aztán ha elkezdtünk beszélgetni olyan más lett. Mindenféléről eldumáltunk, és időközben a cipőnk csupa genya lett Scotty nyálától.

- Fujj de undi.. - vágott fintort Aliz, miközben zsepivel próbálta letakarítani csizmáját.

- Az... - helyeseltem, de én nem kezdtem pucolni, mert úgyis megint nyálas lenne. - Amúgy mennyi az idő?

- Őő-őő.. - vette ki zsebéből a telefonját Bill - háromnegyed 10.

- Akkor menjünk. - állt fel Aliz.

- Hétvégén megyünk Osean-ba. Ha akartok jöhettek. - rántotta meg a vállát Tom.

- Hát köszi hogy meg van engedve. - nevettem.

- Oké elmegyünk. - mosolygott Aliz.

Szombat reggel 10-kor felkeltem,de nem önszántamból, hanem mert csengettek, és Aliz képtelen volt felkelni. Lerugdostam magamról a takarót, és puffogva pizsiben lekászálódtam. Kinyitottam az ajtót, és egy zöldruhás alak állt előttem, akit szépen lassan beazonosítottam.

- Itt kéne aláírni. - mutogatott egy papírra. Ránéztem a lapra, és erősen hunyorítottam. De csak álltam mint egy szar. fel sem fogtam hogy mi van.

- Kisasszony nem érek rá egész nap.

- Akkor húzzon el. - motyogtam, miközben elvettem tőle a tollat.

- Hogy mondta?

- Semmi semmi. Tessék. - nyújtottam vissza a lapot, mire ő átadott egy kis dobozt, anyunak címezve. Rácsaptam az ajtót a postásra, majd hunyorított szemmel elolvastam a feladót: "Főzzünk egyszerűen és könnyedén!" Aha. anya újabb szakácskönyve. Letettem az asztalra, majd visszamásztam a szobába, és befeküdtem az ágyamba.

- Ki volt az?

- He? - fordultam Aliz felé.

- Ki Volt Az? - kérdezte szépen lassan.

- Postás. - puff ennyi, aludtunk is tovább. Legközelebb olyan fél 12-kor nyitogattam ki a szemem. Aliz még aludt, egyik keze lelógott. Felkeltem odasétáltam az ágyához, és feldobtam a kezét, és szegény megijedt, és ahogy megijedt, én seggre ültem.

- Baszki! Miért kell ijedezni? - lihegtem.

- Mi van? te vagy felháborodva?!  a kurv.. - itt félbeszakítottam.

- ájájájjj.. Az a te anyád is ! - elkezdtem röhögni, majd Aliz is. - Télleg ő már itthon van?

- Ki ő? - ásított húgom.

- Hát anyu. De sztem igen, mert hallottam valamit lentről.

- Betörő?

- Persze. - mentem ki a  szobából, és mikor leértem a konyhába, anyu izgatottan lapozgatta új könyvét. Kábé a 15.oldalon járt, de legalább 7 címkével jelölt oldal volt már. Kivettem a tejet a hűtőből, és leültem anyuval szembe.

- Óóó szia Oli! nézd, megkaptam az új könyvem! - újságolta nagy örömmel.

- Tudom, én vettem át. - ittam újra bele a tejbe.

- Tudod hogy utálom ha a dobozból isztok.. - nézett rám szúrósan.

- Jó.. oké.. - mentem a hűtőhöz.

- Na gyere nézd. Melyiket csináljam meg? A rántott csirkehúst karfiollal töltve, vagy májas húsgombócot körettel.

- őő.. MCDonalds?

- Az egészségtelen. ezek legalább egészséges dolgok.

- Hát akkor mindegy. - terültem el az asztalon. Türelmesen hallgattam ahogy anyu felolvas néhány receptet. Közben az estére gondoltam, hogy elmegyünk-e vagy nem. De leért Aliz is. Mintha csak magamat láttam volna, kivette a tejesdobozt, leült, és emelni akarta a szájához, de anyu egy jelző köhögéssel megelőzte. Aliz fújtatott egyet, én pedig mosolyogtam miközben felszenvedte magát  a székről, és elővett egy poharat. Anyu neki is felajánlotta a két receptet, de tőle se kapott több választ mint tőlem.

- Oké, akkor a csirkeshús karfiollal lesz. - csapta össze a kezét, majd nekiállt előpakolni hozzá a cuccokat. Mi pedig felvonultunk a szobánkba.

- Ágyazd be az én ágyamat is létszi. - ültem le a gép elé.

- Na ja persze. Vicces volt.

- Kabbe. - röhögtem. - Este buli?

- Jah ahha.

- Micsoda lelkesedés..

- Na most kivételesen nem rád kell várni. - mosolygott rám apu.

- jah. DE JÓ LENNE HA IGYEKEZNE!! - kiabáltam.

- Jóvanmá! Én állandóan várok rád. - dübörgött le a lépcsőn - itt is vagyok.

- Aztán mértékkel bulizni ám. - adott egy egy puszit apu.

- Jó jó. szia.

A fiúkkal a bejárat előtt volt megbeszélve, hogy találkozunk. Még nem voltak ott, mire mi odaértünk, és nagyon hideg volt.

- Jöhetnének már. Megfagyok. - toporogtam össze-vissza.

- Ja. - dörzsölte a kezeit Aliz. - De már jönnek.

- Sziasztok csajok. Régóta vártok?

- Hello. Nem, csak hideg van. Menjünk. - indult befele Aliz. Az ajtónál megkaptuk a pecsétet, és mentünk is egy szabad asztal felé.

- Mit kértek inni? - kérdezte Bill.

- Hát én egy martinit citrommal. - mondtam.

- Igen, az jó lesz nekem is. - Aliz.

- Hát én nem tudom. Hozz valamit, amit te is iszol. - Ült le Tom.

- Oké. Mindjárt jövök. - és elment.

Nagyot buliztunk a fiúkkal, be is ittunk rendesen, szal elég jó kedvünk volt. A srácok éppen ültek, mikor Alizzal táncoltunk, de elfáradt, mondta hogy leül egy kicsit. Én bólogattam, de maradtam. Aztán egy fél perc múlva éreztem hogy valaki mögém áll, felveszi a ritmust, és táncol. Hátranéztem, Tom volt az. Hát oké, táncoljunk, mondtam magamban, és egy teljes számot végigpörögtünk. Aztán jött a következő, de akkor már szembe fordultam vele. Tom tud táncolni, annyira,  hogy egy csaj beállt elé jelezve Tomnak hogy táncoljanak, de Tom csak arébb lépett, így a csaj eltűnt.

- Jól tudsz táncolni! - kiabáltam neki a hangos zene miatt. Válaszul csak mosolygott. Aztán tök váratlanul, egyszer csak hátranyúlt a vállam mellett, tenyerét a hátamra tette, és magához húzott. Kezét lecsúsztatta a derekamra, - de nem lassan, minden olyan gyorsan történt - majd megcsókolt.

- Húuaw.. Ezt mér kaptam? - nevettem.

- Nem tom. -rántotta meg a vállát. - leülünk?

- aha. - odasétáltunk az asztalhoz. Bill és Aliz beszélgettek, de én félbeszakítottam, mert közöltem, hogy kimegyek wc-re. Mikor beléptem egy magas, barna hajú csaj a kézmosó pult fölé hajolt, és egy kis csőszerű izével fehér port szívott fel az orrába. Próbáltam nem feltűnően meglepődni, és bementem az egyik fülkébe. Kicsit félve nyitottam ki az ajtót, hogy mit fogok látni, lehet hogy a földön fetreng vagy ilyesmi. De nem. Támaszkodott a pultnak, és a kezében egy kis zacskó port tartott.

- Kérsz?

- Hát őő.. Igazából én még nem drogoztam.

- Itt az ideje. - mondta, és kiborította a pultra a fehér port, elrendezte, majd kezembe nyomta azt a felszivó izkékát. - Amúgy Ann vagyok.

- Én meg Olivia, de csak Oli.

- Oké Oli, ettől csak jó kedved lesz.

Nem tudom miért, de elkezdtem felszívni. Egy tüsszögő roham tört rám, mire Ann rám szólt, hogy lassabban. Aztán szépen elfogyott mind.