Származásuk

 Származási helyük az egykori Palesztina, de ott ma már csak elvétve fordulnak elő. 1930-ban Aleppo környékén Aharoni zoológus professzornak sikerült néhány példányt befognia, majd ezekkel hozta létre tenyészetét a jeruzsálemi egyetemen. Két évtizeddel később, (az 1950-es években) már Európába is kerülhetett néhány példány, amelyek aztán itt tovább szaporodtak és egyre több és több emberhez eljutottak. Ma már se szeri, se száma az aranyhörcsögöknek. Mivel jellegét tekintve sivatagi állat, ezért a meleget nemcsak kedveli, de igényli is! A szobahőmérséklet megfelelő számukra.

Ismertető

 A nemek megkülönböztetése (a kifejlett állatokon) nem nehéz. Már a testalkatból következtethetni lehet rá. A hímek lényegesen karcsúbbak, mint a nőstények. A hímek testének hátsó része tompa csúcsban végződik, itt helyezkednek el ugyanis jellegzetes zsírpárnáik. A nőstények érthetően teltebbek és zömökebbek. A biztos meghatározás (különösen a fiatalokon) az ivarszervek megtekintésével lehetséges. A nőstények végbélnyílása és ivarnyílása meglehetősen közel van egymáshoz. Ha viszont ez a távolság nagy, akkor hímmel van dolgunk. Kedvező körülmények között akár 3 évig mis elélnek, de a többség átlag életkora 1,5-2 évre tehető. Ez azzal magyarázható, hogy elég gyors az anyagcseréjük.

 Közismert, hogy a legtöbb állat szereti a napfényt, ezzel szemben a hörcsögök kifejezetten kerülik a világosságot. Ennek egyszerű a magyarázata, őshazájukban a nappalt föld alatti üregeikben töltik. Vigyázzunk, állatainkat ne tegyük ki közvetlen napfénynek, inkább a szoba árnyékosabb részében helyezzük el. Ha ezt a tanácsot nem fogadjuk el, kisállatunk nyugtalanná, kimerültté válhat, sőt, akár el is pusztulhat!

 Ha esetleg kiszabadulnak terráriumukból, a lakás bútoraiban nem tesznek kárt, viszont a függönyöket, szőnyegeket megrághatják, körmeikkel a szálat kihúzhatják. Leghelyesebb a kiszökött példányokat összeszedni és visszavinni saját lakosztályukba. Ezt az ő érdekük is megkívánja, hiszen így kizárt, hogy valamelyikre véletlenül rálépjünk, aminek rendszerint pusztulás a vége!

Táplálkozásuk

 Reggel és este tápláljuk állatainkat. Napközben ugyanis többnyire alszanak, és ilyenkor ne kell zavarni őket. Az egyedülálló hörcsögöket naponta egyszer elég etetni, mert ilyenkor nem kell attól tartani, hogy a többiek eleszik előle az eleséget. Táplálékukat azonos időben és azonos mennyiségben adagolni. A fölösleget elraktározzák, ennek nagy előnye, hogy a gondozó néhány napra egyedül hagyhatja az állatot. A penészedő eleséget mindig el kell távolítani!

 A rozst kivéve valamennyi szemes takarmányt (búzát, árpát, zabot, kukoricát), napraforgó és tökmagot, mogyorót, mandulát, diót, mazsolát, datolyát szívesen elfogyasztják. A száraz kenyeret nagyon szeretik, ami segíti az állandóan növekedő metszőfogak szükséges koptatását. Száraz eleséget kifejlett állatnak napi 15-20 g-ot adjunk.
Zöldség és gyümölcsfélék: a hagyma, citrom, retek kivételével mindent megesznek. Ezekből a táplálékokból napi 40-50 g-ot adjunk a kifejlett állatnak. A száraz eleséget este, a zöldségeket, gyümölcsöket inkább reggel adjuk állatainknak.

 Étrendjük változatossá tétele érdekében hetente adjunk zöld füvet, lucernát, vörösherét, télen pedig nyers káposztát, üvegházi zöld salátát, sárgarépát, marharépát, zellert is.
Fehérjeszükségletük miatt hetente egy-egy bogarat, lisztkukacot, földigilisztát is adjunk hörcsögünknek. Sivatagi állatok lévén, vizet nem igényelnek, zöld növényekkel fedezik vízszükségletüket.

Tenyésztésük

 Hamar (mindössze 6-8 hét múltán) ivaréretté válnak. Tenyésztésre 5-6 állatot ajánlatos beszerezni. Célszerű úgynevezett poligám tenyészetet létesíteni, ami annyit jelent, hogy 3-4 nőstényhez 1 hímet rakunk, míg egy további hímet tartalékolunk. A nőstények lehetnek testvérek is, de a hímek más vérvonalhoz tartozzanak. Fontos az is, hogy csak olyan állatok kerüljenek szaporításra, amelyekről eleve tudjuk, hogy sok utódot hoznak a világra. Ha a csoportban előfordulna civakodás, durvaság, a kezdeményező állatot, haladéktalanul távolítsuk el. A nőstények párzási hajlama 4 napig tart, majd 7 nap elteltével megismétlődik. Ha a nőstényeket 10-12 napon keresztül együtt tartjuk a hímmel, kétszer nyílik lehetőség az üzekedésre, párzásra. Mivel a hím szívesen párzik, feltételezhető, hogy ennyi idő alatt az összes nőstény sikeresen megtermékenyül. A vemhesség 16-18 napig, vagyis nagyon rövid ideig tart. A vemhes nőstények közeléből a hímeket célszerű eltávolítani. A hímre is ráfér ugyanis 4-5 napos pihenés. Ezt követően újból beállítható fedezésre. Előfordulhat, hogy valamelyik nőstény nem termékenyül meg, az ilyet vissza kell helyezni a következő tenyész csoportba. Az üresen maradt állatot helyes festékkel vagy szőrkurtítással megjelölni, hogy később kétséget kizáróan ellenőrizhessük termékenységét, avagy meddőségét. A sikeres párzáson túljutott nőstények testén már néhány nap elteltével észrevehető a vemhesség. A várandós anyákat ajánlatos különválasztani és mindegyiknek - külön-külön, egy-egy 10x10x10cm méretű, továbbá 5 cm átmérőjű lyukkal, kapuval ellátott, felnyitható fedelű fadobozt, odút készíteni, amelyet belülről béleljünk ki száraz fűvel, kenderkóccal vagy papírcsíkokkal. 16-18 napi vemhesség után, rendszerint éjjel, vagy kora hajnali órákban fialnak. Az újszülöttek csupaszok és vakok. Számuk 4-12 között változik. Azokat a nőstényeket, amelyek rendszeresen hatnál kevesebb utódot hoznak a világra, zárjuk ki a további tenyésztésből. Az ilyen állatok ugyanis (legalábbis a nagyobb tenyészetekben) nem tarthatók nyereségesen. Persze ott, ahol csak néhány állat van, és a gazdaságosság nem elsőrendű szempont, a kevésbé szapora állatok is megtűrhetők és tarthatók.

 Az anyaállatok a fialás utáni első napokban csak rövid időre és ritkán hagyják el az odút. Ha eközben valamelyik apróság kimászna, az anyjuk rögtön visszaviszi őket a többi közé. Az ellést követő időben a szoptatós anyáknak ajánlatos a szokványos és később ismertetésre kerülő eleségen kívül tejben főzött zabpelyhet is adni. Ettől ugyanis hamar erőre kapnak és tejük is várhatóan több lesz. Mind az újszülötteket, mind az anyákat kímélni kell gyakori szemrevételezéstől, fogdosástól, zaklatástól. Nyolc nap elteltével azonban már bátran felnyithatjuk az odú tetejét és megnézhetjük a kis családot. Elő fordulhat. Hogy az otthonos kis fészekben elpusztult vagy életképtelen, netán sérült állatot találunk. Az ilyeneket távolítsuk el, és bármennyire is fájó, irtsuk ki. Fialás után két hétig ne nyúljunk az odú belső berendezéséhez. Ez idő után azonban késlekedés nélkül tisztítsuk ki, és helyezzünk be új almot. A fiatalok 3 hétig szopnak, de már a 15. naptól kezdve rendszeresen kijárnak az odúból, hogy lassan hozzászokjanak az önálló táplálkozáshoz. A harmadik és a negyedik hét között ajánlatos szétválasztani a különböző nemű fiatalokat, majd valamennyit távolítsuk el anyjuk közeléből, hogy ily módon elkerüljük a túl korai, idő előtti fedezéseket. Leválasztás után az anyaállatokat, a hímekhez hasonlóan, ajánlatos 4-6 napig pihentetni, hogy a szülés és a szoptatás után szervezetük újjáépüljön, regenerálódjon.

 A felcseperedő apróságok aránylag hamar és könnyen átszoknak az anyatejről a kifejlett állatok takarmányára, és eközben szemlátomást gyarapodnak. Amint elérik a hathetes kort, már kiválaszthatók a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek, amelyek két hónap eltelte után pároztathatóak először. A szíriai aranyhörcsögök már 8 hetes koruk előtt is ivarérettek, de helyes, ha kivárjuk a két hónapos kort. Csak ebben az esetben számíthatunk ugyanis egészséges és megfelelő számú tódra.

 Az anyákat a hetedik ellés után, ez rendszerint egyéves korukra következik be, ajánlatos kiselejtezni, mert a további szaporításuk már nem kifizetődő. Egy év után a hímek felfedezőkedve is csökken, ezért ezeket is célszerű kivonni a tenyésztésből.