Angyalok városa

>>>2.évad - 1.rész<<<
Angyal leszek.. csak neked

Bill Kaulitz szomorúan ballagott föl a ház lépcsőjén, majd oldalra tekintett. Két gyermeke lesekedett ki a szobából. Fáradtan nézett rájuk, majd lenyomta hálószobájának kilincsét és lassú, lomha mozdulatokkal nyitotta majd csukta be az ajtót. Lassan az ágyhoz lépkedett, majd leült rá és végig simított az ágyneműn. Nagyot sóhajtott, majd pár perc múlva halkan szólalt föl
B: mért? Mért hagytál itt? Mért?- suttogta miközben kezeibe temette a fejét.
-Nem akartam elmenni hidd el- suttogtam a fülébe.
Hirtelen fölkapta a fejét és ijedten nézett körül a szobában. Engem keresett a szemeivel.
B: hurrá!! Már képzelődöm is..- lesújtóan sóhajtott
-Nem képzelődsz, én beszélek hozzád- suttogtam újra a fülébe mire oldalra nézett és kinyújtotta a kezét
B: fogd meg a kezem.. kérlek- suttogta
Lassan ráhelyeztem a kezem az övére, mire ő ijedten húzta el. Rá emeltem a tekintetem és angyalian elmosolyodtam
-Nem kell tőlem félned Bill- suttogtam újra
B: olvasol a gondolataimban?- kérdezte olyan halkan amilyen halkan csak tudta
-Ohh Bill, mindent látok és hallok- mosolyodtam el
Kis csönd következett, csak kitartóan figyeltem őt, miközben épp a könnyeit próbálja elrejteni
B: láthatlak valaha újra?- kérdezte hirtelen
É: persze- húztam széles vigyorra a számat- pontosan 3x láthatsz
B: csak háromszor?- kérdezte mire én odahajoltam a füléhez
-Csak akkor láthatsz ha nagyon erősen kívánod, és minden egyes alkalommal egyre erősebben kell akarnod különben nem láthatsz többé Bill- mondtam könyörtelenül- de mindig számíthatsz rám, figyelem minden lépésed, hisz - itt elmosolyodtam- én vagyok az őrangyalod
B: és ha hívlak idejössz?- nézett a szemembe. Nos igen valószínű belátta, h egy halott emberrel beszélget, aki mint utóbb kiderül az ő őrangyala. Valószínű beazonosította h körülbelül hol ülök, hisz nagyon jól ismert.
É: igen- suttogtam
Lesütötte a szemét, majd hirtelen a vállára emelte a tekintetét, hisz érezte ha hozzá értem, lassan fölemelte a fejét, majd közel hajolt hozzám, aztán mégis megállt. Talán várt, várt valamire, egy megerősítésre h én is akarom és h ott vagyok. Átkaroltam a nyakát, majd közel hajoltam hozzá és egy aprócska csókot leheltem az ajkaira.

Talán ha valaki most benyitott volna, talán ha valaki meglátta volna őket, talán ha valaki.. talán…de nincs talán, csak a most létezik, csak a jelen.. csak is a jelen. Elég bizarr helyzet volt ez, hisz a nő egy angyal..

Ahogy az ajkaim az övére tapadtak, hihetetlen érzés lett úrrá rajtam. A szobát hirtelen fény világította meg és én elhajoltam Billtől és ijedten néztem magamon végig, majd fölemeltem a fejem és..
B: édes istenem- suttogta halkan
Hirtelen fölálltam és a tükörhöz sétáltam, miközben éreztem magamon Bill tekintetét. A tükörhöz léptem, de nem láttam semmit csak nagy fényt, lassan Billre emeltem a tekintetem és még lassabban tettem föl a kérdést
É: látsz engem?
Csak bambán bólogatott, majd fölállt és lomha léptekkel indult el felém. Megállt előttem és csak nézett, csillogott a szeme és elmosolyodott, majd megsimogatta az arcom.
B: úgy látszik elég erősen akartam h itt legyél velem- suttogta rekedtes hangon, mire én is elmosolyodtam.
Lassan és remegve hajolt közel hozzám, majd puha ajkai az enyémre tapadtak. Annyira gyengéd volt, mintha félt volna hozzám érni. Miután elhajolt mosolyogva csak ennyit jegyzett meg.
B: kérlek Dorothy légy az őrangyalom, csak az én angyalom- nézett könyörgően a szemembe
É: Angyal leszek.. csak neked- suttogtam, majd még egy apró csókot adtam a szájára.

A csöndes, kis szoba újra megtelt fénnyel, majd pár másodperc múlva újra sötétség telepedett rá, elrejtve ezzel a múlt fájdalmait, gyönyörűségeit és egy kis titkot, melyet csak Bill Kaulitz és egy angyal ismert.. Az Ő Angyala.