4. Fejezet

Aliz:

- Hmmm.. Én szerintem fáradt vagyok.- nézett le a földre Oli és csak vonszolta már magát hazafele. Én voltam legszélén és Oli mellett Tom majd Georg akik éppen jelbeszédet folytattak. Nem nagyon tudtam odafigyelni mit is mondanak[tátognak, és mutogatnak] egymásnak mert hát kicsit émelyegtem.. de azért még józan voltam.

- Én nem vagyok álmos.- fordultam a fiukhoz.- Öhmm.. Ti mit csináltok?

Tom éppen Georgot bökte oldalba aki felnyűszített.

- Mi?

Egy emberként fordultak oda.

- Elvagytok?

- El hát.. Am ha nem vagy álmos menjünk a suli előtti parkba .- ajánlotta Tom.

- Háát..- nővéremre pillantottam-, ahogy igy elnézem Oli kicsit fáradt. és végülis én is fáradt vagyok. Csak nem álmos..

- Öhm..

- Várjatok ezt most én se értem ..- vágtam hülye fejet .- Amúgy hol vagyunk?

- Izéé.. - nézett körbe Georg .- Nem tom. Nincs itt egy rohadt tábla sem.

- Majdcsak hazatalálunk. vagy ha nem nálunk alszotok ..- vigyorgott a rasztás..

- Még mit nem .- szólalt meg hangosan Oli és felkapta a fejét .- Álmos vagyok menjünk máár...

Megint elkomorodott és lehajtotta a fejét majd sóhajtott egyet. Kezdtem érte aggódni..

- Jól van?- Georg aggódó pillantást vetett rá.

- persze, csak ha fáradt és iszik már nem beszámítható..

- oks..

Csak mentünk csöndbe el a sötét házak mellett, és néha egy-egy kutya meg is ugatott minket. Mikor már az 5.utcába kanyarodtunk be kezdtem nagyon fáradt lenni. Aztán jött a csoda, és megláttam az alacsony kőkerítést.

- Ohh itthon vagyunk ..- mosolyodtam el és oda is értünk. Oli már alig állt a lábán, volt ahol egy kicsit le is kellett ülnünk.

- Hát köszi h eljöttetek velünk..

- Szívesen. Am a számotokat megadjátok? Mert még nincs is meg ..- Tom.

- Minek az neked? hogy az éjszaka közepén hívogass minket mi?- nevettem..

- áhh dehogy. Én soha.

- gondolom. Hát most nem de majd hétfőn suli után megbeszéljük. Ja és Georg, örülök, hogy találkoztunk.- mosolyogtam a fiúra.

- Én is.

- Nah sziasztok.- intettem és a kulcsommal kezdtem babrálni.

- hello.

Aztán ők elsétáltak abba az irányba ahonnan jöttünk. Végre bejutottunk a lakásba, és már semmi másra nem vágytunk, csakhogy végre aludhassunk..

- kelj fel, kelj fel keeeeelj fel!!!!- ugrált valaki rajtam. felnyögtem, és lerúgtam magamról.

- Alizz ne csináld!! kelj már fel ..- húzta le rólam a takarót drága egyetlen nővérem..

- Te már fent vagy?? Jajj hagyj még aludni..

- Dehogy. Már fél egy lesz..

- Az még korán van.. Amúgy te mitől vagy így felpörögve? Drogoztál?

- Tudod a kávé csodákra képes.. és az legalább legális..

- Hmm akkor olyat hozhatsz fel nekem is egyet..

- csicska hopp mi?? Álmodj királylány.. Majd lemész és csinálsz magadnak.. Én megittam mindet..

- Látszik ..- morogtam és elindultam az ajtó felé.

- Jajj ne legyél búval baszott!! Különben is ma megyünk mamához ..- futott utánam.

- Húú de öröm.. Az lesz a legjobb mikor teletöm minket azzal a csudifinom extra kemény sütivel ..- már a gondolattól is rosszul lettem.

- Jót fog neked tenni az a kávé .- nézett rám elgondolkozva és nagy kegyesen benyomta nekem a lefőző gombot, mikor már leértünk a konyhába. Közben én ledobtam magam az egyik székre felhúztam a lábam Oli pedig velem szembe.

- Jó volt a tegnap este.. helyes fiú az a Georg ..- mosolyodott el.

- Aha.. nem rossz.. A harmadik iker ×D

- jah.. Amúgy ami alatt Haza kísértek nem volt semmi extra nem? Már alig álltam a lábamon a fáradtságtól. Nem nagyon figyeltem.

- Hát nem sok. nem beszélgettünk .- rántottam meg a vállam .- lefőtt a kávé.

- Hallom..

- Hmm.. Oda kéne érte menni..

- Hát menj..

- de nincs kedvem ..- néztem rá boci szemekkel..

- de csak, mert jókedvem van ..- állt fel és megcsinálta nekem finomra. lerakta elém, én pedig belekortyoltam.

- Finom lett :) köszi.

- Nincs mit.. Holnap megint templom??

- sajna..- húztam félre a számat.

- Legyen meg ez a hülye bérmálás és ne kelljen már oda járni.. Elalszom attól a holdkóros paptól aki úgy beszél mintha éppen most kelt volna.. szörnyű..

- Az.. Hogy is hívják?

- izééé.. öööö.. Christopher atya. -csapta össze a kezét.

- Tényleg. és a hévégén még tanulni is kéne..

- Nemá.. Mikor lesz nyár??

- Hát még messze..

- jajj de nagyon ezek a lányok!! Olyan rég láttalak titeket!! Hogy vagytok? van már udvarló?- köszöntött minket mama ahogy beléptünk a kis tanyasi házba.

- Mama ..- nyöszörögtük a szorítása alatt, de azért megöleltük.

- Kislányom!- ment anyához, otthagyva minket. A lakásban eléggé dohos szag volt, ezért odamentem ablakot nyitni.

- nem tudom anya mér nem érti meg hogy nem szeretem a téli szalámit!!- háborogtam, és a szendvicsemből kivéve a folyosó kukájába dobtam a felvágottat.

- Én meg nem tudom miért kell itt rohadnunk a suliban, és minden szünetben görcsölni hogy ne feleljünk mert szart se tanultunk az órákra..

Oli indulatosan vágta a kőpadlónak, a Általános Természetföldrajz Középiskolások számára című kötetét.

- Ejnye, ejnye az idősebb Rittner lány. Így bánunk a könyveinkkel?- hallottuk, egy mély dörmögő hangot a hátunk mögött. A hang kínos emlékeket idézett fel mindkettőnkben melyek még frissen éltek szívünkben. Nővérem lassan, összeszorított ajkakkal fordult meg, és fölé magasodott egy nagy sötét árnyék..

- Tanár úr..- dadogta ..- Én..

- C-c-c... Nem lesz ez így jó ..- csóválta a fejét Henning Teige az iskola leg konzervatívabb tanára.

- De Herr Teige, kérem én.. Nem akartam csak tudja.. Nagyon ..- Oli-n látszott hogy ezt nem  fogja tudni kidumálni, amit meg is értek. Henning Teige egy magas, jól megtermett, szakállas férfi volt szikrázó kék szemekkel, fürtös ősz hajjal.

- ne magyarázkodjon. Látom nagyon odavan a földrajzért, ezért következő órára, megírhat nekem egy 2 oldalas esszét. A témát maga választhatja ki. Látja hát nem vagyok elnéző?- nevetett fel és zengett belé a folyosó. Közben egyre jobban kínosnak éreztem a helyzetet mert több diák, kisebbek és nagyobbak egyaránt megálltak, és onnan figyelték az eseményeket.

- De Tanár úr.. nagyon ..- motyogta Oli és lehajolt a könyvért amit magában 1000-szer elátkozott..

- Menjenek be a terembe mert nem szeretem a késő diákokat .- utasított minket majd eltűnt a folyosó kanyarulatában.

- Menjünk ..- néztem rá és mi is elindultunk .- Mi a szart kell nézni???- kiabáltam rá az álló tömegre akik ijedten széledtek szét..

- Meg fogok bukni ..- nézett rám Oli megsemmisült arccal..

- Nah lányok milyen volt a napotok?- kérdezte anyu mosolyogva mikor a kapuban, találkoztunk vele.

- Átlagos..

- jegyek?

Csak megráztuk a fejünket, és már mentünk is volna el. Nem hiszem hogy anyu díjazta volna az egyest amit ismét begyűjtöttünk irodalomból a most kiosztott másik egyes mellé.

- Segítesz megírni azt a hülye esszét? Tudom csak szerdán lesz föci de had legyek rajta minél előbb túl..

- Persze. De mi lesz a témád?

- Nem tudom.

- Legyen aa Németország! Nem az nem jó.. Az űrkutatás..

- Tényleg. Az jó lesz.. Ügyes vagy ..- mosolyodott el Oli most először azóta a kis folyosói incidens óta.

- Keresek valamit interneten.. Addig sztem nézd át a föcikönyvet meg a  füzetet!- futottam a géphez, és irogatni kezdtem be minden félét..

- Lerohadt a kezem.

- Elhiszem. Ennyi írás után ..- néztem rá szegényke megnyúzott arcára

- Egyébként olyan unalmas az életünk igy.. Mindig csak reggel suliba megyünk, délután eszünk "tanulunk" alszunk és ennyi.. Kéne egy kis színt vinni az életünkbe ..- néztem a plafonra és elmondtam a gondolataimat ami egész esszéírás alatt a fejembe jártak.

De most komolyan. Egyszerűen dögunalom az életünk. A hétvégék gyorsan elrepülnek, és semmit se lehet csinálni. Vannak akiknek kalandos izgalmas sejtelmes minden napjuk. Nekünk is ez kéne!! Valami ami feldobja az unalmas hétköznapokat. Valami igazán extra.. De mi?

- Igazad van teljes mértékbe.. Na de milyen újdonságot csinálhatnánk?

- Ezt még nem tudom ..- sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem.

- nekem viszont van egy ötletem!!