>>>49.rész<<<
Az utolsó dolog amit Bill Kaulitznak nyújthatott..

Nyomjooon!!!!!!- kiáltott a doktor
É: ÁÁÁÁÁÁÁ- emelkedett föl a felsőtestem és amilyen erősen csak tudtam megszorítottam Bill kezét.
D(oki): még egyet és utána kész vagyunk- nézett ki a lábaim közül
É: nem meeggyyÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- hajoltam újra előre.
D: rendben, megszületett a második baba is. Egy gyönyörű kislány.- mosolygott.

Fölnéztem Billre, aki pedig rám. Széles mosoly terült szét az arcán, én pedig fáradtan süppedtem bele a puha párnába. Odahajolt hozzám, majd egy apró puszit nyomott a számra.
B: aludj csak, én vigyázok rád- suttogta, én pedig mint egy engedelmes kislány végrehajtottam amit mondott. Lecsuktam a szemeim, majd mély álomba merültem.

2012.09.02., reggel 8 óra
É: hmmm..- nyitottam ki a szemem és döbbenten néztem végig a szobán
Lufik tömkelege mindenhol és vér vörös rózsák és kis kártyácskák. Oldalra fordítottam a szemem és a mellettem lévő kis vázába és hibátlan, tökéletes sárga rózsa volt. Elmosolyodtam, majd a óvatosan a kezembe vettem és beleszagoltam.- a leggyönyörűbb rózsa a világon- suttogtam
A világ leggyönyörűbb anyukájának- kukkantott be az ajtón Bill.
Elmosolyodtam, majd visszahelyeztem a virágot a helyére ő pedig bejött és leült az ágyam melletti székre és megsimogatta a kezem.
B: jól aludtál?- mosolygott rám kedvesen
É: igen- mondtam halkan
Ő csak szüntelen vigyorgott és engem nézett.
É: most mi van??? Ennyire szörnyű a fejem?- estem kétségbe
B: dehogyis, gyönyörű vagy- fölállt majd odahajolt hozzám és egy gyengéd édes csókot adott a számra.
É: mi lett a babák neve?- néztem rá
B: ahogy megbeszéltük édesem- mosolyodott el- Samantha és Alex Kaulitz- vigyorodott el
É: ohh a büszke apuka- ütögettem meg a mellkasát mire ő lopva rámnézett és rácsapott egyet a fenekemre- naaa- fordultam hátra nevetve, majd becsuktam magunk után az ajtót és lassan elindultunk a babákhoz.

Egy héttel később már haza is engedtek minket a kórházból. Szerencsére semmi komplikáció nem lépett föl és teljesen egészséges kisbabákkal tértünk haza.
"De édeseeek!!", "Jajj de cukkiiikk" vagy "De picikék" és ehhez hasonló kijelentésekkel fogadták a babákat a többiek.
Mióta itthon vagyunk Fruzsina alig akarja őket elengedni, szinte már etetni is alig hagyja őket. De persze csak örülök neki, legalább nem lesz az, hogy irigység, sértődés, csalódás, fájdalom. Bill mint büszke apuka mindenkinek eldicsekszik velük és folyton a fényképeiket mutogatja. Örülök neki, hogy ennyire szereti az ikreket. Na és rólam ne is beszéljünk, az első vérszerinti gyermekeim, ez felbecsülhetetlen érték, talán még ma sem hiszem el.

14 Years after

É: Bill..bíííllllll- nyögtem egyre hangosabban
B: aahhh- sóhajtott bele a nyakamba
É: éénn..én…áááhhhhh- megfeszült a testem miközben ő hátrahajtotta a fejét és az ő teste is megfeszült. Végig húzta az ujjait a boltívesen megfeszült testemen, majd egy puszit adott a nyakamra és lassan legurult mellém.
Hozzábújtam, majd egy jó nagyot sóhajtottam.
B&É: jobb voltál mint valaha- szólaltunk föl egyszerre, mire mind a ketten elmosolyodtunk.
É: imádlak!!!- csókoltam meg, majd újra hozzá bújtam.
B: én is, én is- puszilta meg a fejem, majd mély álomba merültünk.

Se a nő, se a férfi nem tudhatta, hogy ez volt az utolsó dolog amit Bill Kaulitznak nyújthatott..